Genesis
44:1 És megparancsolta háza sáfárjának, mondván: Töltsd meg az emberek zsákjait!
élelemmel, amennyit elbírnak, és tegyék mindenki pénzét az övébe
zsák szája.
44,2 És tedd az én poharamat, az ezüst poharat a legkisebbik zsák szájába, és
a kukoricapénzét. És úgy cselekedett, ahogyan József mondotta.
44:3 Amint a reggel világos lett, a férfiakat elküldték, ők és az övék
szamarakat.
44:4 Amikor pedig kimentek a városból, és még nem messze, József
így szólt a sáfárához: Kelj fel, kövesd a férfiakat; és amikor megteszed
utolérjétek őket, és ezt mondjátok nekik: Miért jutalmaztátok a rosszat jóért?
44:5 Nem ebből iszik-e az én uram, és nem ebből iszik?
isteni? rosszat cselekedtetek ezzel.
44:6 És utolérte őket, és ugyanezeket a szavakat mondta nekik.
44:7 És mondának néki: Miért mondja az én uram ezeket a szavakat? Isten mentsen
hogy szolgáid e szerint cselekedjenek:
44,8 Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk
néked Kánaán földjéről: hogyan lopjunk hát ki a te helyedből?
úri ház ezüst vagy arany?
44,9 Akinél szolgáid közül találtatik, haljon meg, mi is
az én uram szolgái is lesznek.
44:10 És monda: Most is legyen a ti szavaitok szerint: akivel
szolgám lesz; és feddhetetlenek lesztek.
44,11 Azután gyorsan leemelték ki-ki a zsákját a földre, és
mindenki kinyitotta a zsákját.
44,12 És megvizsgálta, és a legidősebbnél kezdte, és a legkisebbnél távozott
a poharat Benjamin zsákjában találták meg.
44,13 Azután megszaggatták ruháikat, megrakták a szamarát, és visszatértek
a városba.
44:14 Júda és testvérei elmentek József házába; mert még ott volt:
és lezuhantak előtte a földre.
44:15 És monda nékik József: Micsoda cselekedet ez, amit műveltetek? wot ti
nem biztos, hogy egy olyan embert, mint én, meg tudok jósolni?
44:16 És monda Júda: Mit mondjunk az én uramnak? mit beszéljünk? vagy
hogyan tisztítsuk meg magunkat? Isten rájött a te gonoszságodra
szolgák: ímé az én uram szolgái vagyunk mi is, és ő is vele
akit megtalálnak a csészében.
44:17 És monda: Isten ments, hogy ezt tegyem, de az ember, akinek a kezében van
a poharat megtalálták, szolgám legyen; és ami téged illet, menj be
békesség apádnak.
44,18 Ekkor Júda odalépett hozzá, és így szólt: Uram, engedd meg a te szolgádat,
kérlek, szólj egy szót uram fülébe, és ne égjen fel haragod
a te szolgád ellen, mert olyan vagy, mint a fáraó.
44,19 Az én uram megkérdezte szolgáit, mondván: Van-e apád vagy testvéred?
44:20 És mondtuk az én uramnak: Van egy atyánk, egy öreg emberünk és egy gyermekünk.
öregsége, egy kicsi; és a testvére meghalt, és egyedül maradt
az anyjáról, és az apja szereti őt.
44,21 És te ezt mondod szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hogy
szegeztem rá a szemem.
44:22 És mondtuk az én uramnak: A fiú nem hagyhatja el atyját, mert ha az
ha elhagyná az apját, az apja meghalna.
44:23 És ezt mondtad szolgáidnak: Hacsak nem jön a legkisebb testvéred
veletek, többé nem látjátok az én arcomat.
44:24 És lőn, amikor felmentünk a te szolgádhoz, apámhoz, megmondtuk
neki az én uram szavai.
44,25 És monda atyánk: Menj vissza, és vegyél nekünk egy kis ennivalót.
44:26 Mi pedig azt mondtuk: Nem szállhatunk le; ha a legkisebb testvérünk velünk van, akkor
lemegyünk-e, mert nem láthatjuk annak az embernek az arcát, csak a mi legkisebbünket
testvér legyen velünk.
44:27 És a te szolgád, apám ezt mondta nekünk: Tudjátok, hogy a feleségem kettőt szült nekem.
fiai:
44:28 És kiment tőlem az egyik, és azt mondtam: Bizony szétszakadt;
és azóta sem láttam:
44:29 És ha ezt is elveszitek tőlem, és baj éri őt,
hordd le ősz hajamat bánattal a sírba.
44:30 Most tehát, amikor a te szolgádhoz megyek, az én atyám, és a fiú ne legyen
velünk; látva, hogy élete a legény életébe van kötve;
44:31 Ha látja, hogy a fiú nincs velünk, az
meg fog halni, és a te szolgáid lerontják a te ősz hajad
szolgája atyánkat a sírig tartó fájdalommal.
44,32 Mert a te szolgád kezes lett a fiúért apám előtt, mondván: Ha én
ne hozd őt magadhoz, akkor én viselem a felelősséget atyámra
valaha.
44:33 Most tehát, kérlek, hadd maradjon a te szolgád a fiú helyett.
szolga uramnak; és hadd menjen fel a legény a testvéreivel.
44:34 Mert hogyan menjek fel az én atyámhoz, hogy ne legyen velem a fiú? nehogy
talán látom a gonoszt, ami apámra fog esni.