Genesis 44:1 És megparancsolta háza sáfárjának, mondván: Töltsd meg az emberek zsákjait! élelemmel, amennyit elbírnak, és tegyék mindenki pénzét az övébe zsák szája. 44,2 És tedd az én poharamat, az ezüst poharat a legkisebbik zsák szájába, és a kukoricapénzét. És úgy cselekedett, ahogyan József mondotta. 44:3 Amint a reggel világos lett, a férfiakat elküldték, ők és az övék szamarakat. 44:4 Amikor pedig kimentek a városból, és még nem messze, József így szólt a sáfárához: Kelj fel, kövesd a férfiakat; és amikor megteszed utolérjétek őket, és ezt mondjátok nekik: Miért jutalmaztátok a rosszat jóért? 44:5 Nem ebből iszik-e az én uram, és nem ebből iszik? isteni? rosszat cselekedtetek ezzel. 44:6 És utolérte őket, és ugyanezeket a szavakat mondta nekik. 44:7 És mondának néki: Miért mondja az én uram ezeket a szavakat? Isten mentsen hogy szolgáid e szerint cselekedjenek: 44,8 Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk néked Kánaán földjéről: hogyan lopjunk hát ki a te helyedből? úri ház ezüst vagy arany? 44,9 Akinél szolgáid közül találtatik, haljon meg, mi is az én uram szolgái is lesznek. 44:10 És monda: Most is legyen a ti szavaitok szerint: akivel szolgám lesz; és feddhetetlenek lesztek. 44,11 Azután gyorsan leemelték ki-ki a zsákját a földre, és mindenki kinyitotta a zsákját. 44,12 És megvizsgálta, és a legidősebbnél kezdte, és a legkisebbnél távozott a poharat Benjamin zsákjában találták meg. 44,13 Azután megszaggatták ruháikat, megrakták a szamarát, és visszatértek a városba. 44:14 Júda és testvérei elmentek József házába; mert még ott volt: és lezuhantak előtte a földre. 44:15 És monda nékik József: Micsoda cselekedet ez, amit műveltetek? wot ti nem biztos, hogy egy olyan embert, mint én, meg tudok jósolni? 44:16 És monda Júda: Mit mondjunk az én uramnak? mit beszéljünk? vagy hogyan tisztítsuk meg magunkat? Isten rájött a te gonoszságodra szolgák: ímé az én uram szolgái vagyunk mi is, és ő is vele akit megtalálnak a csészében. 44:17 És monda: Isten ments, hogy ezt tegyem, de az ember, akinek a kezében van a poharat megtalálták, szolgám legyen; és ami téged illet, menj be békesség apádnak. 44,18 Ekkor Júda odalépett hozzá, és így szólt: Uram, engedd meg a te szolgádat, kérlek, szólj egy szót uram fülébe, és ne égjen fel haragod a te szolgád ellen, mert olyan vagy, mint a fáraó. 44,19 Az én uram megkérdezte szolgáit, mondván: Van-e apád vagy testvéred? 44:20 És mondtuk az én uramnak: Van egy atyánk, egy öreg emberünk és egy gyermekünk. öregsége, egy kicsi; és a testvére meghalt, és egyedül maradt az anyjáról, és az apja szereti őt. 44,21 És te ezt mondod szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hogy szegeztem rá a szemem. 44:22 És mondtuk az én uramnak: A fiú nem hagyhatja el atyját, mert ha az ha elhagyná az apját, az apja meghalna. 44:23 És ezt mondtad szolgáidnak: Hacsak nem jön a legkisebb testvéred veletek, többé nem látjátok az én arcomat. 44:24 És lőn, amikor felmentünk a te szolgádhoz, apámhoz, megmondtuk neki az én uram szavai. 44,25 És monda atyánk: Menj vissza, és vegyél nekünk egy kis ennivalót. 44:26 Mi pedig azt mondtuk: Nem szállhatunk le; ha a legkisebb testvérünk velünk van, akkor lemegyünk-e, mert nem láthatjuk annak az embernek az arcát, csak a mi legkisebbünket testvér legyen velünk. 44:27 És a te szolgád, apám ezt mondta nekünk: Tudjátok, hogy a feleségem kettőt szült nekem. fiai: 44:28 És kiment tőlem az egyik, és azt mondtam: Bizony szétszakadt; és azóta sem láttam: 44:29 És ha ezt is elveszitek tőlem, és baj éri őt, hordd le ősz hajamat bánattal a sírba. 44:30 Most tehát, amikor a te szolgádhoz megyek, az én atyám, és a fiú ne legyen velünk; látva, hogy élete a legény életébe van kötve; 44:31 Ha látja, hogy a fiú nincs velünk, az meg fog halni, és a te szolgáid lerontják a te ősz hajad szolgája atyánkat a sírig tartó fájdalommal. 44,32 Mert a te szolgád kezes lett a fiúért apám előtt, mondván: Ha én ne hozd őt magadhoz, akkor én viselem a felelősséget atyámra valaha. 44:33 Most tehát, kérlek, hadd maradjon a te szolgád a fiú helyett. szolga uramnak; és hadd menjen fel a legény a testvéreivel. 44:34 Mert hogyan menjek fel az én atyámhoz, hogy ne legyen velem a fiú? nehogy talán látom a gonoszt, ami apámra fog esni.