Genesis
35,1 És monda Isten Jákóbnak: Kelj fel, menj fel Bételbe, és lakj ott.
csinálj ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor elmenekültél
Ézsau, a te testvéred arcáról.
35:2 És monda Jákób az ő háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Put
távolítsd el a köztetek lévő idegen isteneket, és tiszták legyetek, és változtassátok meg a magatokat
ruhadarabok:
35:3 És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe; és csinálok ott oltárt
Istenhez, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt
az utat, amelyen jártam.
35,4 És odaadták Jákóbnak mindazokat az idegen isteneket, amelyek a kezükben voltak,
és minden fülbevalójuk, amely a fülükben volt; és Jákob elrejtette őket
a tölgy alatt, amely Sikem mellett volt.
35:5 És elindultak, és Isten félelme volt a városokon
körülöttük, és nem üldözték Jákob fiait.
35,6 Jákob elment tehát Lúzba, amely Kánaán földjén van, vagyis Bételbe,
ő és az egész nép, aki vele volt.
35,7 És épített ott egy oltárt, és elnevezte azt a helyet Elbéthelnek, mert
ott jelent meg neki Isten, amikor elmenekült testvére elől.
35,8 Debóra azonban meghalt Rebeka dajkája, és eltemették Bétel alatt.
egy tölgy alatt: és Allonbachuthnak hívták.
35:9 És ismét megjelent Isten Jákóbnak, amikor kijött Padanaramból, és
megáldotta őt.
35:10 És monda néki Isten: A te neved Jákób, a te nevedet nem hívják
többé Jákób, hanem Izráel legyen a neved, és elnevezte az õ nevét
Izrael.
35:11 És monda néki Isten: Én vagyok a mindenható Isten: szaporodj és sokasodj! a
nemzet és nemzetek sokasága lesz belőled, és királyok jönnek
derekadból;
35,12 És azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, és
a te magodnak adom utánad a földet.
35,13 És felment tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele.
35,14 Jákób pedig oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele, méghozzá a
kőoszlop, és italáldozatot töltött rá, és kitöltött
olajat rajta.
35,15 Jákób pedig Béthelnek nevezte azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
35:16 És elindulának Béthelből; és csak egy kis út volt hátra
Efratába, és Ráhel szült, és nehéz munkája volt.
35:17 És lőn, amikor kemény vajúdásban volt, ezt mondta a bába
neki: Ne félj! neked is lesz ez a fiad.
35:18 És lőn, amint a lelke távozóban volt (mert meghalt), hogy
Benóninak nevezte, atyja pedig Benjáminnak nevezte.
35,19 Ráhel pedig meghalt, és eltemették az Efratába vezető úton,
Betlehem.
35,20 És Jákób oszlopot állított a sírjára: ez Rákhel oszlopa.
sír mind a mai napig.
35,21 És elindult Izráel, és felhúzta sátrát Edár tornyán túlra.
35,22 És lőn, amikor Izráel azon a földön lakott, Rúben elment
és Bilhával, az ő atyjának ágyasával hált, és meghallotta ezt Izráel. Most a
Jákob fiai tizenketten voltak:
35:23 Lea fiai; Rúben, Jákob elsőszülötte, és Simeon, és Lévi és
Júda, Issakhár és Zebulon:
35:24 Ráhel fiai; József és Benjámin:
35:25 Bilhának, Ráhel szolgálójának fiai; Dan és Naftali:
35:26 Zilpának, Lea szolgálójának fiai; Gad és Asher: ezek a
Jákob fiai, akik Pedanaramban születtek neki.
35,27 Jákób pedig elment Izsákhoz, atyjához, Mamréhoz, Arbah városába,
amely Hebron, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodott.
35:28 Izsák napjai pedig száznyolcvan esztendők voltak.
35,29 Izsák pedig kiadta a szellemet, meghalt, és összegyűlt népéhez,
megöregedett és megtelt, és eltemették őt fiai, Ézsau és Jákób.