Genesis 35,1 És monda Isten Jákóbnak: Kelj fel, menj fel Bételbe, és lakj ott. csinálj ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor elmenekültél Ézsau, a te testvéred arcáról. 35:2 És monda Jákób az ő háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Put távolítsd el a köztetek lévő idegen isteneket, és tiszták legyetek, és változtassátok meg a magatokat ruhadarabok: 35:3 És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe; és csinálok ott oltárt Istenhez, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az utat, amelyen jártam. 35,4 És odaadták Jákóbnak mindazokat az idegen isteneket, amelyek a kezükben voltak, és minden fülbevalójuk, amely a fülükben volt; és Jákob elrejtette őket a tölgy alatt, amely Sikem mellett volt. 35:5 És elindultak, és Isten félelme volt a városokon körülöttük, és nem üldözték Jákob fiait. 35,6 Jákob elment tehát Lúzba, amely Kánaán földjén van, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, aki vele volt. 35,7 És épített ott egy oltárt, és elnevezte azt a helyet Elbéthelnek, mert ott jelent meg neki Isten, amikor elmenekült testvére elől. 35,8 Debóra azonban meghalt Rebeka dajkája, és eltemették Bétel alatt. egy tölgy alatt: és Allonbachuthnak hívták. 35:9 És ismét megjelent Isten Jákóbnak, amikor kijött Padanaramból, és megáldotta őt. 35:10 És monda néki Isten: A te neved Jákób, a te nevedet nem hívják többé Jákób, hanem Izráel legyen a neved, és elnevezte az õ nevét Izrael. 35:11 És monda néki Isten: Én vagyok a mindenható Isten: szaporodj és sokasodj! a nemzet és nemzetek sokasága lesz belőled, és királyok jönnek derekadból; 35,12 És azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, és a te magodnak adom utánad a földet. 35,13 És felment tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele. 35,14 Jákób pedig oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele, méghozzá a kőoszlop, és italáldozatot töltött rá, és kitöltött olajat rajta. 35,15 Jákób pedig Béthelnek nevezte azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. 35:16 És elindulának Béthelből; és csak egy kis út volt hátra Efratába, és Ráhel szült, és nehéz munkája volt. 35:17 És lőn, amikor kemény vajúdásban volt, ezt mondta a bába neki: Ne félj! neked is lesz ez a fiad. 35:18 És lőn, amint a lelke távozóban volt (mert meghalt), hogy Benóninak nevezte, atyja pedig Benjáminnak nevezte. 35,19 Ráhel pedig meghalt, és eltemették az Efratába vezető úton, Betlehem. 35,20 És Jákób oszlopot állított a sírjára: ez Rákhel oszlopa. sír mind a mai napig. 35,21 És elindult Izráel, és felhúzta sátrát Edár tornyán túlra. 35,22 És lőn, amikor Izráel azon a földön lakott, Rúben elment és Bilhával, az ő atyjának ágyasával hált, és meghallotta ezt Izráel. Most a Jákob fiai tizenketten voltak: 35:23 Lea fiai; Rúben, Jákob elsőszülötte, és Simeon, és Lévi és Júda, Issakhár és Zebulon: 35:24 Ráhel fiai; József és Benjámin: 35:25 Bilhának, Ráhel szolgálójának fiai; Dan és Naftali: 35:26 Zilpának, Lea szolgálójának fiai; Gad és Asher: ezek a Jákob fiai, akik Pedanaramban születtek neki. 35,27 Jákób pedig elment Izsákhoz, atyjához, Mamréhoz, Arbah városába, amely Hebron, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodott. 35:28 Izsák napjai pedig száznyolcvan esztendők voltak. 35,29 Izsák pedig kiadta a szellemet, meghalt, és összegyűlt népéhez, megöregedett és megtelt, és eltemették őt fiai, Ézsau és Jákób.