Genesis
31:1 És meghallotta Lábán fiainak beszédét, mondván: Jákób elvitte
mindaz, ami apánk volt; és a mi atyánké volt
megszerezte ezt a dicsőséget.
31,2 És Jákób látta Lábán arcát, és íme, az nem volt
felé, mint korábban.
31,3 És monda az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, és
rokonodnak; és veled leszek.
31,4 És elküldte Jákób, és hívatta Ráchelt és Leát a mezőre a nyájához,
31:5 És monda nékik: Látom atyátok arcát, hogy nem az
felém, mint korábban; de az én atyám Istene velem volt.
31:6 És tudjátok, hogy minden erőmmel szolgáltam atyátokat.
31:7 És a ti atyátok becsapott engem, és tízszer változtatta béremet; de
Isten megengedte neki, hogy ne bántson.
31:8 Ha ezt mondaná: A pettyes legyen a béred; aztán az összes marhát
csupasz foltos: és ha így szól: A gyűrűs szál a te béred;
majd csupaszította az összes jószágot.
31:9 Így vette el Isten atyád jószágait, és odaadta nekik
nekem.
31:10 És lőn, amikor a jószág fogant, felemeltem
fel a szemeim, és láttam álomban, és íme, a kosok, amik ugráltak
a szarvasmarhák gyűrűs, foltos és rostos volt.
31,11 És szólott hozzám az Isten angyala álmomban, mondván: Jákob: És én
azt mondta: Itt vagyok.
31,12 És monda: Emeld fel a szemeidet, és láss minden kost, amely ugrik
a jószágokon gyűrűs, pettyes és szálkás, mert láttam
mindazt, amit Lábán tesz veled.
31,13 Én vagyok Béthel Istene, ahol felkented az oszlopot, és ahol te
fogadalmat tett nekem: most kelj fel, menj ki erről a földről, és
térj vissza rokonod földjére.
31,14 Ráhel és Lea pedig felelvén, mondának néki: Van még valami rész?
vagy örökség nekünk atyánk házában?
31:15 Nem számítunk-e idegeneknek? mert eladott minket, és igen
felemésztette a pénzünket is.
31,16 Mert mindaz a gazdagság, amelyet Isten elvett atyánktól, a miénk,
és a mi gyermekeinké: most tehát tedd meg, amit az Isten mondott neked.
31:17 Ekkor felkelt Jákób, és tevékre ültette fiait és feleségeit;
31,18 És elvitte minden jószágát és minden jószágát, amije volt
megszerezte, az általa szerzett marhát, amelyet Padanaramban szerzett, azért
hogy atyjához, Izsákhoz menjen Kánaán földjére.
31,19 Lábán pedig elment nyírni a juhait, és Rákhel ellopta a bálványokat, amelyek
az apjáé voltak.
31,20 Jákób pedig váratlanul ellopta a szíriai Lábánt, amikor elmondta neki
nem mintha elmenekült volna.
31:21 Elfutott tehát mindenével, amije volt; és felkelt, és átment az
folyóba, és arcát Gileád hegye felé fordította.
31,22 Harmadnap pedig hírül adták Lábánnak, hogy Jákob elmenekült.
31,23 És magával vitte a testvéreit, és üldözte őt hét napig.
utazás; és utolérték őt a Gileád hegyén.
31,24 És eljött az Isten a szíriai Lábánhoz éjszaka álmában, és ezt mondta neki:
Vigyázz, ne beszélj Jákobnak sem jót, sem rosszat.
31,25 Ekkor Lábán utolérte Jákóbot. Jákob pedig felütötte sátrát a hegyen:
Lábán pedig testvéreivel együtt tábort ütött a Gileád hegyén.
31,26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit tettél, hogy elloptad
nem tudtam, és elhurcolták leányaimat, mint foglyokat
a kard?
31:27 Miért menekültél el titkon, és loptál tőlem? és
nem azt mondta nekem, hogy elküldtelek téged vidáman és örömmel
dalok, tabretával és hárfával?
31:28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és lányaimat? most megvan
ostobán csinálta így.
31,29 Az én kezemben van, hogy ártsak neked, de atyád Istene
szólt hozzám tegnap este, mondván: Vigyázz, hogy ne beszélj
Jacob vagy jó, vagy rossz.
31:30 És most, bár el kellene menned, mert nagyon vágytál
atyád háza után, miért loptad el isteneimet?
31,31 Jákób így válaszolt Lábánnak: Mert féltem, mert azt mondtam:
Talán erőszakkal elveszed tőlem a lányaidat.
31,32 Akinél isteneidet találod, ne éljen.
Atyámfiai, vedd észre, mi a tied nálam, és vidd el magadnak. Mert
Jákob nem tudta, hogy Ráhel ellopta őket.
31,33 Lábán bement Jákob sátrába, Lea sátrába és a kettőbe.
szolgálóleánysátrak; de nem találta meg őket. Aztán kiment Leah-ból
sátorba, és bement Ráhel sátrába.
31,34 Rákhel pedig elővette a képeket, és a teve bútorába helyezte,
és rájuk ült. És Lábán az egész sátrat átkutatta, de nem találta.
31,35 És monda az apjának: Ne haragudjon az én uramra, hogy nem tehetem
kelj fel előtted; mert a nők szokása van rajtam. És ő
keresett, de nem találta a képeket.
31:36 Jákób pedig megharagudott, és Lábánnal csapott, és felele Jákób és monda
Lábánnak: Mi az én vétkem? mi az én bûnöm, amit oly hevesen teszel
üldöztek utánam?
31:37 Miközben minden cuccomat átkutattad, mit találtál az összes cuccodból
háztartási cuccok? tedd ide a testvéreim és a te testvéreid elé, azt
ítélhetnek kettőnk között.
31:38 Ez a húsz esztendeje vagyok veled; a te juhaid és a kecskéid vannak
ne vesd el fiókáikat, és a te juhaid kosait nem ettem meg.
31:39 A vadállatoktól szaggatottat nem hoztam el hozzád; Elviseltem a veszteséget
abból; az én kezemtől kérted, akár nappal lopták, akár
éjjel ellopták.
31:40 Így voltam; nappal megemésztett engem a szárazság, és éjjel a fagy;
és az álmom kiment a szememből.
31:41 Így vagyok húsz esztendeje a te házadban; Tizennégy évig szolgáltalak
a te két leányodért és hat esztendeig a te marháidért
tízszer változtatta meg a béremet.
31,42 Kivéve atyám Istenét, Ábrahám Istenét és Izsák félelmét,
velem volt, most biztosan üresen küldtél el. Istennek van
látta nyomorúságomat és kezeim fáradozását, és megdorgál téged
tegnap este.
31,43 Lábán pedig felelvén, monda Jákóbnak: Ezek a lányaim az enyémek
lányok, és ezek a gyerekek az én gyermekeim, és ezek a jószágok az enyémek
szarvasmarha, és mindaz, amit látsz, az enyém; és mit tehetek ma?
ezek az én leányaim, vagy az ő gyermekeik, akiket szültek?
31:44 Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én és te; és hagyd
légy tanúm köztem és közted.
31,45 Jákób pedig vett egy követ, és oszlopnak állította.
31:46 És monda Jákób a testvéreinek: Szedjetek köveket! és köveket szedtek,
és halmot csináltak, és ott ettek a rakáson.
31:47 Lábán pedig Jegarsahaduthának nevezte, Jákób pedig Galeednek.
31,48 És monda Lábán: Ez a halom ma tanúságtétel köztem és közted.
Ezért nevezték Galeednek;
31:49 És Micpa; mert azt mondta: Vigyázzon az Úr köztem és közted, amikor mi vagyunk
hiányoznak egyik a másiktól.
31:50 Ha sanyargatod a lányaimat, vagy ha más feleséget veszel
leányaimon kívül senki sincs velünk; lásd, Isten a tanú közöttem
és te.
31,51 És monda Lábán Jákóbnak: Íme ez a halom, és íme ez az oszlop,
Magam és közted közé vetettem:
31:52 Legyen tanú ez a kupac és tanú ez az oszlop, hogy nem megyek át
e halom fölött neked, és hogy ne menj át ezen a halmon és
ezt az oszlopot nekem, kárért.
31,53 Ábrahám Istene és Náhor Istene, atyjuk Istene ítéljen
köztünk. Jákób pedig megesküdött atyjának, Izsáknak a félelmére.
31,54 Akkor Jákób áldozatot mutatott be a hegyen, és magához hívta a testvéreit
kenyeret ettek, és kenyeret ettek, és egész éjjel a hegyen tartózkodtak.
31,55 És kora reggel felkelt Lábán, és megcsókolta fiait és az övéit
leányait, és megáldotta őket. Lábán pedig eltávozott, és visszatért az övéihez
hely.