Genesis
30:1 Amikor Ráhel látta, hogy nem szül Jákóbnak gyermeket, Rákhel irigyelte őt
nővér; és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, különben meghalok.
30,2 Jákób haragja felgerjedt Ráhel ellen, és ezt mondta: Istené vagyok.
ehelyett ki tartotta meg tőled az anyaméh gyümölcsét?
30:3 És monda: Íme, szolgálóleányom Bilha, menj be hozzá; és ő viseli
térden állva, hogy gyermekeim is szülessenek tőle.
30:4 És odaadta néki Bilhát, az õ szolgálóját, feleségül, és Jákób bement hozzá
neki.
30:5 És Bilha fogant, és fiút szült Jákóbnak.
30:6 És monda Ráhel: Isten ítélt engem, és meghallgatta az én hangomat is
fiat adott nekem, ezért nevezte el annak nevét Dánnak.
30:7 És Bilha, Rákhel szolgálója ismét teherbe esett, és második fiút szült Jákóbnak.
30,8 És monda Ráhel: Nagy vívódásokkal vívtam a húgommal,
és én győztem, és Naftalinak nevezte el.
30,9 Amikor Lea látta, hogy abbahagyta a szülést, fogta Zilpát, a szolgálóját, és
feleségül adta Jacobot.
30,10 Zilpa Lea szolgálója pedig fiút szült Jákóbnak.
30:11 És monda Lea: Jön egy csapat, és nevezte Gádnak.
30,12 Zilpa Lea szolgálója pedig második fiút szült Jákóbnak.
30,13 És monda Lea: Boldog vagyok, mert a leányok boldognak mondanak engem.
Ashernek nevezte.
30,14 Rúben pedig elment a búza aratás napjaiban, és mandragóragát talált a
mezőn, és elvitte őket anyjához, Leához. Ekkor Ráchel így szólt Leához:
Kérlek, adj nekem fiad mandragógájából.
30:15 És monda néki: Apróság-e, hogy elvetted az enyémet?
férj? és elvennéd a fiam mandragoráját is? És Rachel
így szólt: Ezért veled fog feküdni éjjel a fiad mandragóragájáért.
30,16 Jákób este kijött a mezőről, Lea pedig kiment hozzá
találkozott vele, és ezt mondta: Be kell jönnöd hozzám; mert biztosan felvettem
te a fiam mandragógájával. És vele feküdt azon az éjszakán.
30,17 És Isten meghallgatta Leát, és teherbe esett, és szülte Jákóbot az ötödik
fiú.
30:18 És monda Lea: Isten adta nekem a béremet, mert én adtam a leányomat
a férjemnek: és Isakhárnak nevezte.
30,19 Lea ismét teherbe esett, és szülte Jákóbnak a hatodik fiút.
30:20 És monda Lea: Isten jó hozományt ajándékozott nekem; most fog a férjem
Lakj nálam, mert hat fiat szültem neki, és nevezte a nevét
Zebulun.
30,21 Azután lányt szült, és Dinának nevezte el.
30,22 És megemlékezett Isten Ráhelről, és Isten meghallgatta, és megnyitotta
méh.
30:23 És teherbe esett, és fiút szült; és ezt mondta: Isten elvitte az enyémet
szemrehányás:
30:24 És nevezé őt Józsefnek; és monda: Az ÚR hozzám ad
másik fia.
30:25 És lőn, hogy amikor Ráhel megszülte Józsefet, ezt mondta Jákób
Lábán, küldj el, hogy elmenjek a magam helyére és az enyémre
ország.
30,26 Add nekem feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltalak, és engedd
elmegyek, mert ismered az én szolgálatomat, amelyet tettem neked.
30,27 És monda néki Lábán: Kérlek, ha kegyelmet találtam nálad
szemek maradj, mert tapasztalatból tanultam meg, hogy az Úr megáldott
engem a te kedvedért.
30,28 És monda: Rendeld ki nekem a béredet, és megadom.
30,29 És monda néki: Tudod, hogyan szolgáltalak téged, és
marha volt velem.
30:30 Mert kevés volt, amivel rendelkeztél, mielőtt eljöttem, és most is az
sokaságra növekedett; és az ÚR megáld téged mióta én
és most mikor gondoskodjam a saját házamról is?
30,31 És monda: Mit adjak neked? És monda Jákób: Ne adj!
nekem bármit: ha ezt megteszed értem, újra táplálok és
tartsd meg a nyáját.
30,32 Ma átmegyek az egész nyájdon, és eltávolítom onnan az összeset
pettyes és foltos szarvasmarha, és minden barna marha a juhok között,
és a foltos és pettyes a kecskék között, és az ilyeneké lesz az enyém
bérel.
30:33 Így felel majd az én igazságom helyettem az eljövendő időben, amikor meglesz
gyere béremért a te orcád előtt: minden, aki nem foltos és
foltos a kecskék között, és barna a juhok között, az lesz
lopottnak számított velem.
30:34 És monda Lábán: Íme, bárcsak a te igéd szerint lenne.
30,35 És aznap eltávolította a gyűrűs és foltos kecskéket,
és az összes pettyes és foltos kecskét, és mindegyiket
volt benne egy kis fehér és minden barna a juhok között, és odaadta nekik
fiai kezébe.
30:36 És háromnapi utat tűzött ki maga és Jákob közé, és Jákob táplálkozott
Lábán többi nyája.
30,37 Jákób pedig vevé magának zöld nyárfa, mogyoró- és gesztenyevesszőket
fa; és fehér csíkokat halmozott beléjük, és a fehéret látszottá tette, amely
a rudak között volt.
30,38 És a vesszőket, amelyeket összepúposott, a nyája elé helyezte a csatornákba.
az itató vályúkban, amikor a nyájak inni jöttek, hogy kell
fogannak, amikor inni jöttek.
30,39 És a nyájak fogantak a pálcák előtt, és marhákat hoztak
gyűrűs, pettyes és foltos.
30,40 Jákób pedig szétválasztotta a bárányokat, és a nyájak arcát felé fordította
a gyűrűs szálú és minden barna Lábán nyájában; és feltette az övét
tartsanak maguknak nyájait, és ne adják Lábán barmainak.
30:41 És lőn, hogy valahányszor az erősebb szarvasmarha fogant, az
Jákob letette a rudakat a jószág szeme elé az ereszcsatornákban, az
a rudak között megfoganhatnak.
30:42 De amikor a jószágok erőtlenek voltak, nem tette be őket, a gyengébbek is
Lábáné, és az erősebb Jakabé.
30:43 És az ember nagyon megszaporodott, és sok marhája volt, és
szolgálólányok, szolgák, tevék és szamarak.