Genesis 30:1 Amikor Ráhel látta, hogy nem szül Jákóbnak gyermeket, Rákhel irigyelte őt nővér; és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, különben meghalok. 30,2 Jákób haragja felgerjedt Ráhel ellen, és ezt mondta: Istené vagyok. ehelyett ki tartotta meg tőled az anyaméh gyümölcsét? 30:3 És monda: Íme, szolgálóleányom Bilha, menj be hozzá; és ő viseli térden állva, hogy gyermekeim is szülessenek tőle. 30:4 És odaadta néki Bilhát, az õ szolgálóját, feleségül, és Jákób bement hozzá neki. 30:5 És Bilha fogant, és fiút szült Jákóbnak. 30:6 És monda Ráhel: Isten ítélt engem, és meghallgatta az én hangomat is fiat adott nekem, ezért nevezte el annak nevét Dánnak. 30:7 És Bilha, Rákhel szolgálója ismét teherbe esett, és második fiút szült Jákóbnak. 30,8 És monda Ráhel: Nagy vívódásokkal vívtam a húgommal, és én győztem, és Naftalinak nevezte el. 30,9 Amikor Lea látta, hogy abbahagyta a szülést, fogta Zilpát, a szolgálóját, és feleségül adta Jacobot. 30,10 Zilpa Lea szolgálója pedig fiút szült Jákóbnak. 30:11 És monda Lea: Jön egy csapat, és nevezte Gádnak. 30,12 Zilpa Lea szolgálója pedig második fiút szült Jákóbnak. 30,13 És monda Lea: Boldog vagyok, mert a leányok boldognak mondanak engem. Ashernek nevezte. 30,14 Rúben pedig elment a búza aratás napjaiban, és mandragóragát talált a mezőn, és elvitte őket anyjához, Leához. Ekkor Ráchel így szólt Leához: Kérlek, adj nekem fiad mandragógájából. 30:15 És monda néki: Apróság-e, hogy elvetted az enyémet? férj? és elvennéd a fiam mandragoráját is? És Rachel így szólt: Ezért veled fog feküdni éjjel a fiad mandragóragájáért. 30,16 Jákób este kijött a mezőről, Lea pedig kiment hozzá találkozott vele, és ezt mondta: Be kell jönnöd hozzám; mert biztosan felvettem te a fiam mandragógájával. És vele feküdt azon az éjszakán. 30,17 És Isten meghallgatta Leát, és teherbe esett, és szülte Jákóbot az ötödik fiú. 30:18 És monda Lea: Isten adta nekem a béremet, mert én adtam a leányomat a férjemnek: és Isakhárnak nevezte. 30,19 Lea ismét teherbe esett, és szülte Jákóbnak a hatodik fiút. 30:20 És monda Lea: Isten jó hozományt ajándékozott nekem; most fog a férjem Lakj nálam, mert hat fiat szültem neki, és nevezte a nevét Zebulun. 30,21 Azután lányt szült, és Dinának nevezte el. 30,22 És megemlékezett Isten Ráhelről, és Isten meghallgatta, és megnyitotta méh. 30:23 És teherbe esett, és fiút szült; és ezt mondta: Isten elvitte az enyémet szemrehányás: 30:24 És nevezé őt Józsefnek; és monda: Az ÚR hozzám ad másik fia. 30:25 És lőn, hogy amikor Ráhel megszülte Józsefet, ezt mondta Jákób Lábán, küldj el, hogy elmenjek a magam helyére és az enyémre ország. 30,26 Add nekem feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltalak, és engedd elmegyek, mert ismered az én szolgálatomat, amelyet tettem neked. 30,27 És monda néki Lábán: Kérlek, ha kegyelmet találtam nálad szemek maradj, mert tapasztalatból tanultam meg, hogy az Úr megáldott engem a te kedvedért. 30,28 És monda: Rendeld ki nekem a béredet, és megadom. 30,29 És monda néki: Tudod, hogyan szolgáltalak téged, és marha volt velem. 30:30 Mert kevés volt, amivel rendelkeztél, mielőtt eljöttem, és most is az sokaságra növekedett; és az ÚR megáld téged mióta én és most mikor gondoskodjam a saját házamról is? 30,31 És monda: Mit adjak neked? És monda Jákób: Ne adj! nekem bármit: ha ezt megteszed értem, újra táplálok és tartsd meg a nyáját. 30,32 Ma átmegyek az egész nyájdon, és eltávolítom onnan az összeset pettyes és foltos szarvasmarha, és minden barna marha a juhok között, és a foltos és pettyes a kecskék között, és az ilyeneké lesz az enyém bérel. 30:33 Így felel majd az én igazságom helyettem az eljövendő időben, amikor meglesz gyere béremért a te orcád előtt: minden, aki nem foltos és foltos a kecskék között, és barna a juhok között, az lesz lopottnak számított velem. 30:34 És monda Lábán: Íme, bárcsak a te igéd szerint lenne. 30,35 És aznap eltávolította a gyűrűs és foltos kecskéket, és az összes pettyes és foltos kecskét, és mindegyiket volt benne egy kis fehér és minden barna a juhok között, és odaadta nekik fiai kezébe. 30:36 És háromnapi utat tűzött ki maga és Jákob közé, és Jákob táplálkozott Lábán többi nyája. 30,37 Jákób pedig vevé magának zöld nyárfa, mogyoró- és gesztenyevesszőket fa; és fehér csíkokat halmozott beléjük, és a fehéret látszottá tette, amely a rudak között volt. 30,38 És a vesszőket, amelyeket összepúposott, a nyája elé helyezte a csatornákba. az itató vályúkban, amikor a nyájak inni jöttek, hogy kell fogannak, amikor inni jöttek. 30,39 És a nyájak fogantak a pálcák előtt, és marhákat hoztak gyűrűs, pettyes és foltos. 30,40 Jákób pedig szétválasztotta a bárányokat, és a nyájak arcát felé fordította a gyűrűs szálú és minden barna Lábán nyájában; és feltette az övét tartsanak maguknak nyájait, és ne adják Lábán barmainak. 30:41 És lőn, hogy valahányszor az erősebb szarvasmarha fogant, az Jákob letette a rudakat a jószág szeme elé az ereszcsatornákban, az a rudak között megfoganhatnak. 30:42 De amikor a jószágok erőtlenek voltak, nem tette be őket, a gyengébbek is Lábáné, és az erősebb Jakabé. 30:43 És az ember nagyon megszaporodott, és sok marhája volt, és szolgálólányok, szolgák, tevék és szamarak.