Genesis 19:1 És két angyal jött Sodomába este; és Lót a kapujában ült Szodoma: Lót pedig látván őket, felkelt eléjük; és meghajolt arccal a föld felé; 19,2 Ő pedig így szólt: Íme, uraim, forduljatok be a ti házatokba. a szolga házába, és maradjatok egész éjjel, és mossátok meg a lábatokat, és megteszitek keljetek fel korán, és menjetek tovább. És mondának: Nem; de fogunk egész éjjel az utcán maradni. 19:3 És nagyon szorongatta őket; és bemenének hozzá, és belépett a házába; és lakomát rendezett nekik, és megsütötte kovásztalan kenyeret, és ettek. 19,4 De mielőtt lefeküdnének, a város férfiai, sőt Sodoma férfiai, körbejárta a házat, idősek és fiatalok egyaránt, minden ember negyed: 19:5 És kiáltották Lótot, és mondták neki: Hol vannak azok a férfiak? bejött hozzád ma este? hozd ki őket nekünk, hogy megtudjuk őket. 19,6 Lót pedig kiment hozzájuk az ajtón, és bezárta maga után az ajtót, 19:7 És monda: Kérlek titeket, atyámfiai, ne tegyetek ilyen gonoszokat. 19:8 Íme, van két leányom, akik nem ismertek embert; hadd, én imádkozzatok, hozjátok ki őket nektek, és tegyétek velük, ahogyan jó a tiétek szemek: csak ezekkel az emberekkel ne tegyenek semmit; mert ezért kerültek az alá tetőm árnyéka. 19:9 És mondának: Álljatok hátra! És ismét azt mondták: Ez az egy fickó jött be hogy tartózkodjon, és bíróra lesz szüksége: most rosszabbul fogunk bánni te, mint velük. És bántalmazták az embert, még Lótot, és közel jött, hogy betörje az ajtót. 19,10 De a férfiak kinyújtották a kezüket, és magukhoz vonták Lótot a házba, és becsukta az ajtót. 19:11 És megverték a férfiakat, akik a ház ajtajában voltak vakság, kicsik és nagyok egyaránt: úgy, hogy elfáradtak, hogy megtalálják az ajtó. 19:12 És mondának a férfiak Lótnak: Van még itt valaki? veje, és hozd el fiaidat és leányaidat, és mindazt, ami van a városban őket innen: 19,13 Mert elpusztítjuk ezt a helyet, mert nagy a kiáltásuk az Úr színe előtt; és az Úr küldött minket, hogy elpusztítsuk azt. 19:14 Lót pedig kiment, és beszélt vejeivel, akik feleségül vették az övét leányai, és ezt mondták: Keljetek fel, menjetek ki erről a helyről; mert az ÚR akarja elpusztítani ezt a várost. De olyannak tűnt, mint aki kigúnyolja a fiait törvény. 19,15 Mikor pedig felkelt a reggel, az angyalok siettek Lótot, mondván: Kelj fel! vedd a feleségedet és a két leányodat, akik itt vannak; nehogy te legyél felemésztette a város gonoszsága. 19:16 És amíg elidőzött, a férfiak megragadták a kezét és a felesége és két lánya kezén; az ÚR lévén könyörületesek néki, és kihozták, és kívülre helyezték város. 19:17 És lőn, amikor kihozták őket külföldre, ő így szólt: Menekülj az életedért; ne nézz magad mögé, és ne maradj bent az egész síkság; menekülj a hegyre, hogy meg ne emésztess. 19,18 És Lót monda nékik: Ó, ne úgy, Uram! 19,19 Íme, a te szolgád kegyelmet talált szemeid előtt, és te felmagasztaltad irgalmadat, amelyet megmutattál nekem, amikor megmentetted életemet; és nem menekülhetek a hegyre, hogy el ne vigyen valami gonosz, és meg ne haljak. 19:20 Íme, közel van ez a város, ahová menekülni lehet, és ez egy kicsiny. hadd meneküljek oda, (nem kicsi?) és élni fog a lelkem. 19,21 És monda néki: Lásd, én elfogadtalak téged ebben a dologban azt is, hogy nem döntöm el ezt a várost, mert a tiéd van beszélt. 19:22 Siess, menekülj oda; mert nem tehetek semmit, amíg el nem jössz oda. Ezért a város nevét Zoárnak nevezték. 19,23 A nap felkelt a földre, amikor Lót bement Zoárba. 19,24 Azután kénkövet és tüzet ejtett az Úr Szodomára és Gomorára az Úrtól az égből; 19,25 És lerombolta azokat a városokat, és az egész síkságot és az egészet a városok lakói és a földön termő. 19:26 De a felesége hátranézett a háta mögül, és oszlopa lett só. 19,27 Ábrahám pedig korán reggel felkelt arra a helyre, ahol állt az ÚR előtt: 19,28 És tekintete Szodoma és Gomora felé, és az egész föld felé síkság, és íme, a vidék füstje felszállt, mint a kemence füstje. 19:29 És lőn, hogy amikor Isten elpusztította a síkság városait, az Isten megemlékezett Ábrahámról, és elküldte Lótot a pusztulás közepéből, amikor lerombolta a városokat, amelyekben Lót lakott. 19,30 Lót pedig felment Zoárból, és a hegyen lakott, és az ő két lányai vele; mert félt Cóárban lakni, és lakott a barlang, ő és két lánya. 19:31 És monda az elsőszülött a kisebbiknek: Atyánk megvénült, és van nem ember a földön, hogy bejöjjön hozzánk minden szokás szerint föld: 19:32 Gyerünk, itassuk meg atyánkat borral, és feküdjünk vele megőrizhetjük atyánk magját. 19:33 És borral itatták atyjukat azon az éjszakán, és elment az elsőszülött be, és az apjával feküdt; és nem vette észre, mikor feküdt le, sem amikor felkelt. 19:34 És lőn másnap, hogy az elsőszülött ezt mondta a fiatalabb, Íme, tegnap éjjel atyámnál feküdtem: itassuk meg bor ezen az éjszakán is; és menj be, és feküdj le vele, hogy meg tudjuk őrizzük meg apánk magját. 19:35 És borral itatták atyjukat azon az éjszakán, és a fiatalabbat is felkelt és vele feküdt; és nem vette észre, mikor feküdt le, sem amikor felkelt. 19,36 Így született Lót mindkét leánya, akit apjuktól szültek. 19:37 Az elsőszülött pedig fiút szült, és elnevezte Moábnak: ez az a moábiták atyja mind a mai napig. 19,38 A kisebbik pedig fiat szült, és Benamminak nevezte el: ez az Ammon fiainak atyja mind a mai napig.