Genesis
19:1 És két angyal jött Sodomába este; és Lót a kapujában ült
Szodoma: Lót pedig látván őket, felkelt eléjük; és meghajolt
arccal a föld felé;
19,2 Ő pedig így szólt: Íme, uraim, forduljatok be a ti házatokba.
a szolga házába, és maradjatok egész éjjel, és mossátok meg a lábatokat, és megteszitek
keljetek fel korán, és menjetek tovább. És mondának: Nem; de fogunk
egész éjjel az utcán maradni.
19:3 És nagyon szorongatta őket; és bemenének hozzá, és
belépett a házába; és lakomát rendezett nekik, és megsütötte
kovásztalan kenyeret, és ettek.
19,4 De mielőtt lefeküdnének, a város férfiai, sőt Sodoma férfiai,
körbejárta a házat, idősek és fiatalok egyaránt, minden ember
negyed:
19:5 És kiáltották Lótot, és mondták neki: Hol vannak azok a férfiak?
bejött hozzád ma este? hozd ki őket nekünk, hogy megtudjuk
őket.
19,6 Lót pedig kiment hozzájuk az ajtón, és bezárta maga után az ajtót,
19:7 És monda: Kérlek titeket, atyámfiai, ne tegyetek ilyen gonoszokat.
19:8 Íme, van két leányom, akik nem ismertek embert; hadd, én
imádkozzatok, hozjátok ki őket nektek, és tegyétek velük, ahogyan jó a tiétek
szemek: csak ezekkel az emberekkel ne tegyenek semmit; mert ezért kerültek az alá
tetőm árnyéka.
19:9 És mondának: Álljatok hátra! És ismét azt mondták: Ez az egy fickó jött be
hogy tartózkodjon, és bíróra lesz szüksége: most rosszabbul fogunk bánni
te, mint velük. És bántalmazták az embert, még Lótot, és
közel jött, hogy betörje az ajtót.
19,10 De a férfiak kinyújtották a kezüket, és magukhoz vonták Lótot a házba,
és becsukta az ajtót.
19:11 És megverték a férfiakat, akik a ház ajtajában voltak
vakság, kicsik és nagyok egyaránt: úgy, hogy elfáradtak, hogy megtalálják
az ajtó.
19:12 És mondának a férfiak Lótnak: Van még itt valaki? veje, és
hozd el fiaidat és leányaidat, és mindazt, ami van a városban
őket innen:
19,13 Mert elpusztítjuk ezt a helyet, mert nagy a kiáltásuk
az Úr színe előtt; és az Úr küldött minket, hogy elpusztítsuk azt.
19:14 Lót pedig kiment, és beszélt vejeivel, akik feleségül vették az övét
leányai, és ezt mondták: Keljetek fel, menjetek ki erről a helyről; mert az ÚR akarja
elpusztítani ezt a várost. De olyannak tűnt, mint aki kigúnyolja a fiait
törvény.
19,15 Mikor pedig felkelt a reggel, az angyalok siettek Lótot, mondván: Kelj fel!
vedd a feleségedet és a két leányodat, akik itt vannak; nehogy te legyél
felemésztette a város gonoszsága.
19:16 És amíg elidőzött, a férfiak megragadták a kezét és a
felesége és két lánya kezén; az ÚR lévén
könyörületesek néki, és kihozták, és kívülre helyezték
város.
19:17 És lőn, amikor kihozták őket külföldre, ő
így szólt: Menekülj az életedért; ne nézz magad mögé, és ne maradj bent
az egész síkság; menekülj a hegyre, hogy meg ne emésztess.
19,18 És Lót monda nékik: Ó, ne úgy, Uram!
19,19 Íme, a te szolgád kegyelmet talált szemeid előtt, és te
felmagasztaltad irgalmadat, amelyet megmutattál nekem, amikor megmentetted életemet;
és nem menekülhetek a hegyre, hogy el ne vigyen valami gonosz, és meg ne haljak.
19:20 Íme, közel van ez a város, ahová menekülni lehet, és ez egy kicsiny.
hadd meneküljek oda, (nem kicsi?) és élni fog a lelkem.
19,21 És monda néki: Lásd, én elfogadtalak téged ebben a dologban
azt is, hogy nem döntöm el ezt a várost, mert a tiéd van
beszélt.
19:22 Siess, menekülj oda; mert nem tehetek semmit, amíg el nem jössz
oda. Ezért a város nevét Zoárnak nevezték.
19,23 A nap felkelt a földre, amikor Lót bement Zoárba.
19,24 Azután kénkövet és tüzet ejtett az Úr Szodomára és Gomorára
az Úrtól az égből;
19,25 És lerombolta azokat a városokat, és az egész síkságot és az egészet
a városok lakói és a földön termő.
19:26 De a felesége hátranézett a háta mögül, és oszlopa lett
só.
19,27 Ábrahám pedig korán reggel felkelt arra a helyre, ahol állt
az ÚR előtt:
19,28 És tekintete Szodoma és Gomora felé, és az egész föld felé
síkság, és íme, a vidék füstje felszállt, mint a
kemence füstje.
19:29 És lőn, hogy amikor Isten elpusztította a síkság városait, az
Isten megemlékezett Ábrahámról, és elküldte Lótot a pusztulás közepéből,
amikor lerombolta a városokat, amelyekben Lót lakott.
19,30 Lót pedig felment Zoárból, és a hegyen lakott, és az ő két
lányai vele; mert félt Cóárban lakni, és lakott a
barlang, ő és két lánya.
19:31 És monda az elsőszülött a kisebbiknek: Atyánk megvénült, és van
nem ember a földön, hogy bejöjjön hozzánk minden szokás szerint
föld:
19:32 Gyerünk, itassuk meg atyánkat borral, és feküdjünk vele
megőrizhetjük atyánk magját.
19:33 És borral itatták atyjukat azon az éjszakán, és elment az elsőszülött
be, és az apjával feküdt; és nem vette észre, mikor feküdt le, sem
amikor felkelt.
19:34 És lőn másnap, hogy az elsőszülött ezt mondta a
fiatalabb, Íme, tegnap éjjel atyámnál feküdtem: itassuk meg
bor ezen az éjszakán is; és menj be, és feküdj le vele, hogy meg tudjuk
őrizzük meg apánk magját.
19:35 És borral itatták atyjukat azon az éjszakán, és a fiatalabbat is
felkelt és vele feküdt; és nem vette észre, mikor feküdt le, sem
amikor felkelt.
19,36 Így született Lót mindkét leánya, akit apjuktól szültek.
19:37 Az elsőszülött pedig fiút szült, és elnevezte Moábnak: ez az
a moábiták atyja mind a mai napig.
19,38 A kisebbik pedig fiat szült, és Benamminak nevezte el:
ez az Ammon fiainak atyja mind a mai napig.