Genesis
18:1 És megjelent neki az Úr a Mamré pusztáin, és leült a
sátorajtó a melegben;
18:2 És felemelte szemeit, és megnézte, és íme, három férfi állt mellette
amikor meglátta őket, eléjük futott a sátor ajtajából, és meghajolt
magát a föld felé,
18,3 És monda: Uram, ha most kegyelmet találtam szemeid előtt, ne menj el!
kérlek, távolodj el szolgádtól:
18,4 Engedj, kérlek, hozz egy kis vizet, mosd meg lábadat, és pihenj!
magatokat a fa alatt:
18:5 És hozok egy falat kenyeret, és megvigasztalom szíveteket; után
hogy továbbmenj, mert azért jöttél a te szolgádhoz. És
azt mondták: Tedd úgy, amint mondod.
18:6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és így szólt: Készülj!
gyorsan három mérték finom lisztet, összegyúrjuk, és süteményeket készítünk rá
kandalló.
18,7 Ábrahám pedig a csordához futott, és hozott egy borjút, finom és jót, és
odaadta egy ifjúnak; és sietett felöltöztetni.
18:8 És vette a vajat és a tejet, és a borjút, amelyet elkészített, és lerakta
előttük; és ott állt mellettük a fa alatt, és ettek.
18:9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? És monda: Íme, be
a sátor.
18:10 És monda: Bizonyára visszatérek hozzád az idő szerint
élet; és íme, Sárának, a te feleségednek fia lesz. És Sarah meghallotta
a sátorajtót, ami mögötte volt.
18:11 Ábrahám és Sára pedig megöregedtek és megöregedtek; és megszűnt
hogy Sarah-val a nők módjára.
18:12 Sára azért nevetett magában, mondván: Miután megöregedtem
gyönyörködöm-e, ha uram is öreg?
18,13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, mondván:
Biztosan szülök gyereket, melyik vagyok öreg?
18:14 Vajon túl nehéz valami az ÚRnak? A megbeszélt időpontban visszajövök
neked az élet ideje szerint, és Sárának fia lesz.
18:15 Akkor Sára tagadta, mondván: Nem nevettem; mert félt. És ő
azt mondta: Nem; de te nevettél.
18:16 És felkeltek onnan a férfiak, és Szodoma felé néztek, és Ábrahám
elment velük, hogy elhozza őket az úton.
18:17 És monda az Úr: Elrejtem-e Ábrahám elől, amit teszek?
18:18 Látván, hogy Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz, és
a föld minden nemzete áldott lesz benne?
18,19 Mert én ismerem őt, hogy ő parancsol a fiainak és háza népének
utána, és megtartják az ÚR útját, hogy igazságot tegyenek és
ítélet; hogy az Úr hozza Ábrahámra, amit mondott
tőle.
18:20 És monda az ÚR: Mert Szodoma és Gomora kiáltása nagy
mert bűnük nagyon súlyos;
18:21 Most lemegyek, és megnézem, hogy teljesen úgy cselekedtek-e
annak kiáltására, amely eljött hozzám; és ha nem, akkor tudni fogom.
18,22 A férfiak pedig elfordították onnan arcukat, és Sodoma felé mentek
Ábrahám még ott állt az ÚR előtt.
18,23 Ábrahám odalépett, és így szólt: Elpusztítod-e az igazakat is?
a gonoszokkal?
18:24 Lehet, hogy ötven igaz van a városban, akarsz te is
pusztítsd el, és ne kíméld meg a helyet az ötven igaznak
abban?
18:25 Távol legyen tőled, hogy így cselekedj, hogy megöld az igazat
a gonoszokkal, és hogy az igazak olyanok legyenek, mint a gonoszok
távol tőled: Nem cselekszik-e az egész föld bírája?
18,26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában ötven igazat a városban,
akkor minden helyet megkímélem a kedvükért.
18:27 Ábrahám válaszolt, és monda: Íme, most magamra vettem, hogy beszéljek
az Úrnak, amely csak por és hamu vagyok:
18:28 Lehetséges, hogy az ötven igazból öt hiányzik.
elpusztítani az egész várost öt híján? És azt mondta: Ha ott találom
negyvenöt, nem pusztítom el.
18:29 És még egyszer szólt hozzá, és monda: Talán lesz
negyvenet találtak ott. És azt mondta: Nem teszem meg negyvenért.
18,30 És monda néki: Ne haragudjon az Úr, és én szólok!
Valószínűleg harmincat találnak ott. És azt mondta: Nem fogom
csináld meg, ha találok ott harmincat.
18,31 Ő pedig így szólt: Íme, magamra vettem, hogy beszéljek az Úrral.
Vélhetően húszat találnak ott. És azt mondta: Nem fogom
pusztítsd el húszért.
18,32 És monda: Ó, ne haragudjon az Úr, és még beszélek, csak ezt
egyszer: Talán tízet találnak ott. És azt mondta: Nem fogom
pusztítsd el tízért.
18:33 Az ÚR pedig elindult, amint elhagyta a beszélgetést
Ábrahám: és Ábrahám visszatért a helyére.