Genesis 18:1 És megjelent neki az Úr a Mamré pusztáin, és leült a sátorajtó a melegben; 18:2 És felemelte szemeit, és megnézte, és íme, három férfi állt mellette amikor meglátta őket, eléjük futott a sátor ajtajából, és meghajolt magát a föld felé, 18,3 És monda: Uram, ha most kegyelmet találtam szemeid előtt, ne menj el! kérlek, távolodj el szolgádtól: 18,4 Engedj, kérlek, hozz egy kis vizet, mosd meg lábadat, és pihenj! magatokat a fa alatt: 18:5 És hozok egy falat kenyeret, és megvigasztalom szíveteket; után hogy továbbmenj, mert azért jöttél a te szolgádhoz. És azt mondták: Tedd úgy, amint mondod. 18:6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és így szólt: Készülj! gyorsan három mérték finom lisztet, összegyúrjuk, és süteményeket készítünk rá kandalló. 18,7 Ábrahám pedig a csordához futott, és hozott egy borjút, finom és jót, és odaadta egy ifjúnak; és sietett felöltöztetni. 18:8 És vette a vajat és a tejet, és a borjút, amelyet elkészített, és lerakta előttük; és ott állt mellettük a fa alatt, és ettek. 18:9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? És monda: Íme, be a sátor. 18:10 És monda: Bizonyára visszatérek hozzád az idő szerint élet; és íme, Sárának, a te feleségednek fia lesz. És Sarah meghallotta a sátorajtót, ami mögötte volt. 18:11 Ábrahám és Sára pedig megöregedtek és megöregedtek; és megszűnt hogy Sarah-val a nők módjára. 18:12 Sára azért nevetett magában, mondván: Miután megöregedtem gyönyörködöm-e, ha uram is öreg? 18,13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, mondván: Biztosan szülök gyereket, melyik vagyok öreg? 18:14 Vajon túl nehéz valami az ÚRnak? A megbeszélt időpontban visszajövök neked az élet ideje szerint, és Sárának fia lesz. 18:15 Akkor Sára tagadta, mondván: Nem nevettem; mert félt. És ő azt mondta: Nem; de te nevettél. 18:16 És felkeltek onnan a férfiak, és Szodoma felé néztek, és Ábrahám elment velük, hogy elhozza őket az úton. 18:17 És monda az Úr: Elrejtem-e Ábrahám elől, amit teszek? 18:18 Látván, hogy Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz, és a föld minden nemzete áldott lesz benne? 18,19 Mert én ismerem őt, hogy ő parancsol a fiainak és háza népének utána, és megtartják az ÚR útját, hogy igazságot tegyenek és ítélet; hogy az Úr hozza Ábrahámra, amit mondott tőle. 18:20 És monda az ÚR: Mert Szodoma és Gomora kiáltása nagy mert bűnük nagyon súlyos; 18:21 Most lemegyek, és megnézem, hogy teljesen úgy cselekedtek-e annak kiáltására, amely eljött hozzám; és ha nem, akkor tudni fogom. 18,22 A férfiak pedig elfordították onnan arcukat, és Sodoma felé mentek Ábrahám még ott állt az ÚR előtt. 18,23 Ábrahám odalépett, és így szólt: Elpusztítod-e az igazakat is? a gonoszokkal? 18:24 Lehet, hogy ötven igaz van a városban, akarsz te is pusztítsd el, és ne kíméld meg a helyet az ötven igaznak abban? 18:25 Távol legyen tőled, hogy így cselekedj, hogy megöld az igazat a gonoszokkal, és hogy az igazak olyanok legyenek, mint a gonoszok távol tőled: Nem cselekszik-e az egész föld bírája? 18,26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában ötven igazat a városban, akkor minden helyet megkímélem a kedvükért. 18:27 Ábrahám válaszolt, és monda: Íme, most magamra vettem, hogy beszéljek az Úrnak, amely csak por és hamu vagyok: 18:28 Lehetséges, hogy az ötven igazból öt hiányzik. elpusztítani az egész várost öt híján? És azt mondta: Ha ott találom negyvenöt, nem pusztítom el. 18:29 És még egyszer szólt hozzá, és monda: Talán lesz negyvenet találtak ott. És azt mondta: Nem teszem meg negyvenért. 18,30 És monda néki: Ne haragudjon az Úr, és én szólok! Valószínűleg harmincat találnak ott. És azt mondta: Nem fogom csináld meg, ha találok ott harmincat. 18,31 Ő pedig így szólt: Íme, magamra vettem, hogy beszéljek az Úrral. Vélhetően húszat találnak ott. És azt mondta: Nem fogom pusztítsd el húszért. 18,32 És monda: Ó, ne haragudjon az Úr, és még beszélek, csak ezt egyszer: Talán tízet találnak ott. És azt mondta: Nem fogom pusztítsd el tízért. 18:33 Az ÚR pedig elindult, amint elhagyta a beszélgetést Ábrahám: és Ábrahám visszatért a helyére.