Genesis
12,1 Monda pedig az Úr Ábrámnak: Menj el országodból és onnan!
a te rokonságodból és atyád házából arra a földre, amelyet megmutatok
téged:
12:2 És nagy nemzetté teszlek, megáldalak és teremtelek
nagy a te neved; és áldás leszel:
12:3 És megáldom azokat, akik áldnak téged, és megátkozom azt, aki téged átkoz.
és benned lesz áldott a föld minden nemzetsége.
12:4 Elméne azért Ábrám, a mint megmondta néki az Úr; és Lót vele ment
Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, amikor kiment
Haran.
12,5 Ábrám pedig magához vette Szárait, az ő feleségét, és Lótot, az ő testvérének fiát, és mindnyájukat
anyagot, amit összegyűjtöttek, és a lelkeket, amelyekbe bejutottak
Haran; és kimentek, hogy Kánaán földjére menjenek; és a
Kánaán földjére jöttek.
12:6 Ábrám pedig átment a földön Sichem helyére, a
Moreh síksága. És akkor a kánaáni a földön volt.
12:7 És megjelent az Úr Ábrámnak, és monda: A te magodnak adok
és oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent
neki.
12:8 És elindult onnét egy hegyre Bételtől keletre, és
felütötte sátrát, Bétel nyugaton, Hai pedig keleten
ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta annak nevét
LORD.
12,9 Ábrám pedig elindult, még mindig dél felé.
12,10 És éhség támadt az országban, és Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott legyen
ott tartózkodni; mert nagy volt az éhínség az országban.
12,11 És lőn, amikor közeledett, hogy Egyiptomba menjen,
monda Szárainak, az ő feleségének: Íme, most már tudom, hogy szép asszony vagy
megnézni:
12,12 Ezért lészen, amikor az egyiptomiak meglátnak téged, az
azt mondják: Ez az ő felesége, és megölnek engem, de megtesznek
ments meg életben.
12,13 Mondd, könyörgöm, húgom vagy, hogy jó dolgom legyen
a te kedvedért; és lelkem élni fog miattad.
12,14 És lőn, hogy amikor Ábrám Egyiptomba ment, az egyiptomiak
látta az asszonyt, hogy nagyon tisztességes.
12,15 A fáraó fejedelmei is látták őt, és dicsérték őt a fáraó előtt:
és az asszonyt bevitték a fáraó házába.
12,16 És jól könyörgött érte Ábrámnak, és voltak juhai és ökrei,
ő pedig szamarakat, szolgákat és szolgálólányokat, ő pedig szamarat, és
tevék.
12:17 És nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát ezért
Sárai Abrám felesége.
12,18 A fáraó hívatta Ábrámot, és ezt mondta: Mi ez, amit tettél?
nekem? miért nem mondtad el, hogy a feleséged?
12:19 Miért mondtad, hogy a húgom? így talán magamhoz vittem volna
feleség: most azért íme a te feleséged, vedd el, és menj el.
12,20 A fáraó megparancsolta őt embereinek, és elküldték őt,
és a felesége, és mindene, amije volt.