Genesis
2,1 Így lett elkészült az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2:2 És a hetedik napon Isten befejezte munkáját, amelyet alkotott; és ő
megpihent a hetedik napon minden munkájától, amelyet végzett.
2:3 És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert az abban van
megpihent minden munkájától, amelyet Isten teremtett és alkotott.
2:4 Ezek az egek és a föld nemzetségei, amikor voltak
teremtett azon a napon, amelyen az Úr Isten teremtette a földet és az eget,
2,5 És a mező minden növénye, mielőtt a földön volt, és minden fű
a mezőről, mielőtt megnőtt volna, mert az Úr Isten nem adott esőt
a földön, és nem volt ember, aki a földet művelje.
2:6 De köd szállt fel a földről, és megöntötte az egész arcát
a föld.
2,7 És formálta az Úr Isten az embert a föld porából, és belelélegzett
orrlyukai az élet leheletét; és az ember élő lélekké vált.
2:8 És ültetett az Úr Isten egy kertet kelet felé Édenben; és oda tette a
ember, akit ő alkotott.
2,9 És kinevelt az Úr Isten a földből minden fát, amely csak van
kellemes a látványra, és jó ételnek; az élet fája is a
a kert közepén, és a jó és rossz tudásának fája.
2:10 És egy folyó ömlött ki az Édenből, hogy öntözze a kertet; és onnantól az volt
elváltak és négy fejré váltak.
2:11 Az elsőnek Pison a neve: ez az, ami körülveszi az egészet
Havila földje, ahol arany van;
2:12 És jó annak a földnek az aranya: van bdellium és ónix kő.
2,13 A második folyónak pedig Gihon a neve: ez az
körülveszi Etiópia egész földjét.
2:14 A harmadik folyónak pedig Hiddekel a neve: ez megy
Asszíria keleti felére. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
2,15 És fogta az Úr Isten az embert, és elhelyezte az Éden kertjébe
felöltöztetni és megtartani.
2,16 És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról
szabadon ehetsz:
2,17 De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél
mert azon a napon, amelyen eszel abból, bizony meghalsz.
2:18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; én
segítő találkozót készít neki.
2,19 És a földből formált az ÚR Isten a mező minden vadállatát, és
az ég minden szárnya; és elhozta őket Ádámhoz, hogy lássa, mit akar
nevezd őket: és Ádám minden élőlényt akárhogy is nevezett, az volt
annak neve.
2,20 És Ádám nevet adott minden jószágnak, és az ég madarainak és mindennek
minden mezei vad; de Adam nem talált segítő találkozót
neki.
2,21 És az Úr Isten mély álmot hullatott Ádámra, és elaludt.
és fogta az egyik bordáját, és bezárta helyette a húst;
2,22 És a bordát, amelyet az Úr Isten kivett a férfiból, asszonnyá tette, és
odahozta a férfihoz.
2,23 Ádám így szólt: Ez most csont az én csontomból, és hús az én húsomból.
Nőnek fogják hívni, mert a férfiból vették ki.
2,24 Ezért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik
az ő feleségére: és lesznek egy testté.
2,25 És mindketten meztelenek voltak, a férfi és a felesége, és nem szégyellték magukat.