Genesis 2,1 Így lett elkészült az ég és a föld, és azoknak minden serege. 2:2 És a hetedik napon Isten befejezte munkáját, amelyet alkotott; és ő megpihent a hetedik napon minden munkájától, amelyet végzett. 2:3 És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert az abban van megpihent minden munkájától, amelyet Isten teremtett és alkotott. 2:4 Ezek az egek és a föld nemzetségei, amikor voltak teremtett azon a napon, amelyen az Úr Isten teremtette a földet és az eget, 2,5 És a mező minden növénye, mielőtt a földön volt, és minden fű a mezőről, mielőtt megnőtt volna, mert az Úr Isten nem adott esőt a földön, és nem volt ember, aki a földet művelje. 2:6 De köd szállt fel a földről, és megöntötte az egész arcát a föld. 2,7 És formálta az Úr Isten az embert a föld porából, és belelélegzett orrlyukai az élet leheletét; és az ember élő lélekké vált. 2:8 És ültetett az Úr Isten egy kertet kelet felé Édenben; és oda tette a ember, akit ő alkotott. 2,9 És kinevelt az Úr Isten a földből minden fát, amely csak van kellemes a látványra, és jó ételnek; az élet fája is a a kert közepén, és a jó és rossz tudásának fája. 2:10 És egy folyó ömlött ki az Édenből, hogy öntözze a kertet; és onnantól az volt elváltak és négy fejré váltak. 2:11 Az elsőnek Pison a neve: ez az, ami körülveszi az egészet Havila földje, ahol arany van; 2:12 És jó annak a földnek az aranya: van bdellium és ónix kő. 2,13 A második folyónak pedig Gihon a neve: ez az körülveszi Etiópia egész földjét. 2:14 A harmadik folyónak pedig Hiddekel a neve: ez megy Asszíria keleti felére. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. 2,15 És fogta az Úr Isten az embert, és elhelyezte az Éden kertjébe felöltöztetni és megtartani. 2,16 És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról szabadon ehetsz: 2,17 De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél mert azon a napon, amelyen eszel abból, bizony meghalsz. 2:18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; én segítő találkozót készít neki. 2,19 És a földből formált az ÚR Isten a mező minden vadállatát, és az ég minden szárnya; és elhozta őket Ádámhoz, hogy lássa, mit akar nevezd őket: és Ádám minden élőlényt akárhogy is nevezett, az volt annak neve. 2,20 És Ádám nevet adott minden jószágnak, és az ég madarainak és mindennek minden mezei vad; de Adam nem talált segítő találkozót neki. 2,21 És az Úr Isten mély álmot hullatott Ádámra, és elaludt. és fogta az egyik bordáját, és bezárta helyette a húst; 2,22 És a bordát, amelyet az Úr Isten kivett a férfiból, asszonnyá tette, és odahozta a férfihoz. 2,23 Ádám így szólt: Ez most csont az én csontomból, és hús az én húsomból. Nőnek fogják hívni, mert a férfiból vették ki. 2,24 Ezért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségére: és lesznek egy testté. 2,25 És mindketten meztelenek voltak, a férfi és a felesége, és nem szégyellték magukat.