Ezékiel 37:1 Az ÚR keze rajtam volt, és szellemében vitt ki az ÚR, és ültess le a völgy közepébe, amely tele volt vele csontok, 37:2 És köröskörül elmentem mellettük, és íme, nagyon voltak sokan a nyílt völgyben; és íme, nagyon kiszáradtak. 37:3 És monda nékem: Emberfia, élhetnek-e ezek a csontok? És azt válaszoltam: O Uram ISTEN, te tudod. 37,4 Ismét azt mondta nekem: Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd nekik: ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr beszédét! 37:5 Ezt mondja az Úr Isten ezeknek a csontoknak; Íme, leheletet adok menjetek be hozzátok, és élni fogtok: 37,6 Inakat kötök rátok, és húst hozok rátok, és takarj be titeket bőrrel, és leheljen belétek, és élni fog; és ti megtudják, hogy én vagyok az Úr. 37:7 Prófétáltam tehát, amint parancsoltam, és amint prófétáltam, volt egy zaj, és íme, remegés, és a csontok összeálltak, csont az övéhez csont. 37,8 És amikor láttam, íme, az inak és a hús felszállt rajtuk, és fent a bőr borította őket: de nem volt bennük lehelet. 37,9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a szélnek, prófétálj, embernek fia! mondd a szélnek: Így szól az Úr Isten; Gyere a négy szél felől, O lélegezz, és lehelj ezekre a megöltekre, hogy életben maradjanak. 37,10 Prófétáltam tehát, ahogy parancsolta nekem, és beléjük szállt a lehelet, és éltek, és talpra álltak, rendkívül nagy sereg. 37,11 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia, ezek a csontok az egész ház Izrael: íme, azt mondják: Csontjaink kiszáradtak, reményünk elveszett: mi részünkre le vannak vágva. 37:12 Azért prófétálj és mondd nékik: Így szól az Úr Isten! Íme, O népem, megnyitom sírodat, és felhozlak benneteket sírokba, és bevigyetek titeket Izráel földjére. 37,13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom sírjaitokat, ó népem, és felhoztalak sírjaidból, 37:14 és lelkemet adom belétek, és élni fogtok, és elhelyezlek benneteket a ti földetekben: akkor megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam, és végrehajtotta, azt mondja az Úr. 37,15 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 37,16 Sőt, te emberfia, fogj magadnak egy botot, és írd rá: Júda és társai Izráel fiainak: akkor vegyél másikat botot, és írd rá: Józsefért, Efraim botjáért és mindenkiért Izráel háza, társai: 37:17 És fűzd őket egymáshoz egy rúdba; és eggyé válnak a kezedben. 37:18 És amikor a te néped fiai így szólnak hozzád, mondván: Akarj! nem mutatod meg nekünk, mit értesz ez alatt? 37:19 Mondd nékik: Így szól az Úr Isten; Íme, elveszem a botot József, aki Efraim kezében van, és Izrael törzsei az övé fivérek, és magához adom őket, méghozzá Júda botjával, és csináld őket egy bottal, és egyek lesznek a kezemben. 37:20 És a pálcák, amelyekre írsz, a kezedben lesznek az övék előtt szemek. 37:21 És mondd nékik: Így szól az Úr Isten; Íme, elviszem a Izráel fiai a pogányok közül, ahová elmentek, és összegyűjti őket mindenfelől, és beviszi őket a saját földjükre: 37:22 És egy nemzetté teszem őket azon a földön, a hegyeken Izrael; és egy király lesz mindnyájuk királya, és nem lesznek inkább két nemzet, és nem is oszlanak két országra egyáltalán többet: 37:23 Sem bálványaikkal, sem bálványaikkal nem szennyezhetik be magukat többé utálatos dolgaikkal, sem vétkeikkel; de én kimenti őket minden lakóhelyükből, ahol van vétkeztek, és megtisztítják őket. Így lesznek ők az én népem, és én is az leszek az ő Istenük. 37:24 És Dávid, az én szolgám, lesz a királyuk; és mindnyájuknak lesz egy pásztor: az én ítéleteim szerint járnak, és megtartják az én ítéleteimet törvényeket, és tedd meg azokat. 37:25 És azon a földön fognak lakni, amelyet az én Jákóbnak adtam szolga, akinél atyáitok laktak; és ott fognak lakni, még ők is, gyermekeik és gyermekeik gyermekei mindörökké: és az én szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökké. 37:26 És békeszövetséget kötök velük; ez egy örök szövetség velök, és elhelyezem őket, és megsokasítom őket őket, és az én szentélyemet közéjük helyezem mindörökké. 37,27 Az én hajlékom is velük lesz: én leszek az Istenük, és ők lesznek az én népem. 37:28 És megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, megszentelem Izráelt, amikor az én a szentély közöttük lesz mindörökké.