Ezékiel
37:1 Az ÚR keze rajtam volt, és szellemében vitt ki
az ÚR, és ültess le a völgy közepébe, amely tele volt vele
csontok,
37:2 És köröskörül elmentem mellettük, és íme, nagyon voltak
sokan a nyílt völgyben; és íme, nagyon kiszáradtak.
37:3 És monda nékem: Emberfia, élhetnek-e ezek a csontok? És azt válaszoltam: O
Uram ISTEN, te tudod.
37,4 Ismét azt mondta nekem: Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd nekik:
ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr beszédét!
37:5 Ezt mondja az Úr Isten ezeknek a csontoknak; Íme, leheletet adok
menjetek be hozzátok, és élni fogtok:
37,6 Inakat kötök rátok, és húst hozok rátok, és
takarj be titeket bőrrel, és leheljen belétek, és élni fog; és ti
megtudják, hogy én vagyok az Úr.
37:7 Prófétáltam tehát, amint parancsoltam, és amint prófétáltam, volt egy
zaj, és íme, remegés, és a csontok összeálltak, csont az övéhez
csont.
37,8 És amikor láttam, íme, az inak és a hús felszállt rajtuk, és
fent a bőr borította őket: de nem volt bennük lehelet.
37,9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a szélnek, prófétálj, embernek fia!
mondd a szélnek: Így szól az Úr Isten; Gyere a négy szél felől, O
lélegezz, és lehelj ezekre a megöltekre, hogy életben maradjanak.
37,10 Prófétáltam tehát, ahogy parancsolta nekem, és beléjük szállt a lehelet, és
éltek, és talpra álltak, rendkívül nagy sereg.
37,11 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia, ezek a csontok az egész ház
Izrael: íme, azt mondják: Csontjaink kiszáradtak, reményünk elveszett: mi
részünkre le vannak vágva.
37:12 Azért prófétálj és mondd nékik: Így szól az Úr Isten! Íme, O
népem, megnyitom sírodat, és felhozlak benneteket
sírokba, és bevigyetek titeket Izráel földjére.
37,13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom sírjaitokat, ó
népem, és felhoztalak sírjaidból,
37:14 és lelkemet adom belétek, és élni fogtok, és elhelyezlek benneteket
a ti földetekben: akkor megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam, és
végrehajtotta, azt mondja az Úr.
37,15 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
37,16 Sőt, te emberfia, fogj magadnak egy botot, és írd rá:
Júda és társai Izráel fiainak: akkor vegyél másikat
botot, és írd rá: Józsefért, Efraim botjáért és mindenkiért
Izráel háza, társai:
37:17 És fűzd őket egymáshoz egy rúdba; és eggyé válnak
a kezedben.
37:18 És amikor a te néped fiai így szólnak hozzád, mondván: Akarj!
nem mutatod meg nekünk, mit értesz ez alatt?
37:19 Mondd nékik: Így szól az Úr Isten; Íme, elveszem a botot
József, aki Efraim kezében van, és Izrael törzsei az övé
fivérek, és magához adom őket, méghozzá Júda botjával, és
csináld őket egy bottal, és egyek lesznek a kezemben.
37:20 És a pálcák, amelyekre írsz, a kezedben lesznek az övék előtt
szemek.
37:21 És mondd nékik: Így szól az Úr Isten; Íme, elviszem a
Izráel fiai a pogányok közül, ahová elmentek, és
összegyűjti őket mindenfelől, és beviszi őket a saját földjükre:
37:22 És egy nemzetté teszem őket azon a földön, a hegyeken
Izrael; és egy király lesz mindnyájuk királya, és nem lesznek
inkább két nemzet, és nem is oszlanak két országra
egyáltalán többet:
37:23 Sem bálványaikkal, sem bálványaikkal nem szennyezhetik be magukat többé
utálatos dolgaikkal, sem vétkeikkel; de én
kimenti őket minden lakóhelyükből, ahol van
vétkeztek, és megtisztítják őket. Így lesznek ők az én népem, és én is az leszek
az ő Istenük.
37:24 És Dávid, az én szolgám, lesz a királyuk; és mindnyájuknak lesz
egy pásztor: az én ítéleteim szerint járnak, és megtartják az én ítéleteimet
törvényeket, és tedd meg azokat.
37:25 És azon a földön fognak lakni, amelyet az én Jákóbnak adtam
szolga, akinél atyáitok laktak; és ott fognak lakni,
még ők is, gyermekeik és gyermekeik gyermekei mindörökké:
és az én szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökké.
37:26 És békeszövetséget kötök velük; ez egy
örök szövetség velök, és elhelyezem őket, és megsokasítom őket
őket, és az én szentélyemet közéjük helyezem mindörökké.
37,27 Az én hajlékom is velük lesz: én leszek az Istenük, és
ők lesznek az én népem.
37:28 És megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, megszentelem Izráelt, amikor az én
a szentély közöttük lesz mindörökké.