Ezékiel 14:1 Akkor hozzám jöttek Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem. 14,2 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 14:3 Emberfia, ezek az emberek szívükbe emelték bálványaikat, és helyezték el hamisságuk botránkozása az ő arcuk előtt: ha lennék érdeklődtek tőlük egyáltalán? 14:4 Azért szólj hozzájuk, és mondd nékik: Így szól az Úr Isten! Izrael házának minden embere, aki bálványait állítja a szívében, és az ő hamisságának botránkozását arca elé teszi, és eljön a prófétához; Én, az ÚR, válaszolok annak, aki úgy jön bálványainak sokaságára; 14,5 Hogy szívükbe vegyem Izrael házát, mert azok mind elhidegültek tőlem a bálványaik révén. 14:6 Mondd azért Izráel házának: Így szól az Úr Isten; Bűnbánat, és forduljatok el bálványaitoktól; és fordítsd el arcodat mindentől az utálatosságaidat. 14:7 Izráel házából vagy idegenből, aki ott tartózkodik Izraelben, aki elszakad tőlem, és felállítja bálványait az ő szívét, és az ő hamisságának botláskövét az övé elé helyezi arccal, és elmegy egy prófétához, hogy felőlem tudakozódjon; én a Az ÚR egyedül válaszol neki: 14:8 És szembefordítom arcomat azzal az emberrel, és jellé és a közmondás, és kivágom őt népem közül; és ti megtudják, hogy én vagyok az Úr. 14,9 És ha a próféta megtévesztik, amikor beszél valamit, én, az Úr megtévesztették azt a prófétát, és kinyújtom rá kezemet, és ki fogja irtani őt népem, Izráel közül. 14:10 És viselik bûnük büntetését: büntetését a próféta olyan lesz, mint a büntetés annak, aki keresi neki; 14,11 Hogy Izrael háza többé el ne tévedjen tőlem, és el ne tévedjen többé szennyezettek minden vétkeikkel; hanem hogy az enyémek legyenek emberek, és én legyek az ő Istenük, azt mondja az Úr Isten. 14,12 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 14,13 Embernek fia, ha a föld súlyosan vétkezik ellenem, akkor kinyújtom rá a kezemet, és összetöröm a botot annak kenyerét, és éhséget küld rá, és kiirtja az embert és vadállat belőle: 14:14 Bár ez a három férfi, Noé, Dániel és Jób benne lenne, megtennék hanem saját lelküket szabadítsák meg igazságukkal, azt mondja az Úr Isten. 14,15 Ha lármás vadállatokat viszek át a földön, és elpusztítják azt, hogy pusztaság legyen, hogy ne menjen át senki miatta vadállatok: 14,16 Ha ez a három férfiú benne lenne, élek én, azt mondja az Úr Isten, ők sem fiakat, sem leányokat nem szül; csak azokat szállítják ki, de a föld puszta lesz. 14:17 Vagy ha kardot hozok arra a földre, és azt mondom: Kard, menj át a földön föld; hogy kiirtsam belőle az embert és a barmot: 14,18 Ha ez a három férfiú benne lenne, élek én, azt mondja az Úr Isten, ők sem fiakat, sem leányokat nem szül, hanem csak azok lesznek szállították magukat. 14:19 Vagy ha dögvészt küldök arra a földre, és kiöntöm rá haragomat vérben, hogy kiirtsanak belőle embert és állatot: 14,20 Ha Noé, Dániel és Jób benne lenne, élek, azt mondja az Úr Isten, nem szülnek sem fiút, sem leányt; csak szállítanak saját lelküket igazságuk által. 14:21 Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel több, ha elküldöm a négy sebes ítéletek Jeruzsálem felett, a kard, az éhínség és a lármás fenevadat és a dögvészt, hogy kiirtsanak belőle embert és állatot? 14:22 Mégis, íme, ott marad a maradék, amelyet elhoznak ki, fiak és lányok: íme, előjönnek hozzátok, és meglátjátok útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódhattok a gonoszságról, amelyet Jeruzsálemre hoztam, méghozzá arról mindazt, amit ráhoztam. 14:23 És megvigasztalnak titeket, ha látjátok útjaikat és cselekedeteiket megtudjátok, hogy nem ok nélkül tettem mindazt, amit tettem azt mondja az Úr Isten.