Ezékiel
14:1 Akkor hozzám jöttek Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem.
14,2 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
14:3 Emberfia, ezek az emberek szívükbe emelték bálványaikat, és helyezték el
hamisságuk botránkozása az ő arcuk előtt: ha lennék
érdeklődtek tőlük egyáltalán?
14:4 Azért szólj hozzájuk, és mondd nékik: Így szól az Úr Isten!
Izrael házának minden embere, aki bálványait állítja a szívében,
és az ő hamisságának botránkozását arca elé teszi, és
eljön a prófétához; Én, az ÚR, válaszolok annak, aki úgy jön
bálványainak sokaságára;
14,5 Hogy szívükbe vegyem Izrael házát, mert azok
mind elhidegültek tőlem a bálványaik révén.
14:6 Mondd azért Izráel házának: Így szól az Úr Isten; Bűnbánat,
és forduljatok el bálványaitoktól; és fordítsd el arcodat mindentől
az utálatosságaidat.
14:7 Izráel házából vagy idegenből, aki ott tartózkodik
Izraelben, aki elszakad tőlem, és felállítja bálványait
az ő szívét, és az ő hamisságának botláskövét az övé elé helyezi
arccal, és elmegy egy prófétához, hogy felőlem tudakozódjon; én a
Az ÚR egyedül válaszol neki:
14:8 És szembefordítom arcomat azzal az emberrel, és jellé és a
közmondás, és kivágom őt népem közül; és ti
megtudják, hogy én vagyok az Úr.
14,9 És ha a próféta megtévesztik, amikor beszél valamit, én, az Úr
megtévesztették azt a prófétát, és kinyújtom rá kezemet, és
ki fogja irtani őt népem, Izráel közül.
14:10 És viselik bûnük büntetését: büntetését
a próféta olyan lesz, mint a büntetés annak, aki keresi
neki;
14,11 Hogy Izrael háza többé el ne tévedjen tőlem, és el ne tévedjen
többé szennyezettek minden vétkeikkel; hanem hogy az enyémek legyenek
emberek, és én legyek az ő Istenük, azt mondja az Úr Isten.
14,12 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
14,13 Embernek fia, ha a föld súlyosan vétkezik ellenem,
akkor kinyújtom rá a kezemet, és összetöröm a botot
annak kenyerét, és éhséget küld rá, és kiirtja az embert
és vadállat belőle:
14:14 Bár ez a három férfi, Noé, Dániel és Jób benne lenne, megtennék
hanem saját lelküket szabadítsák meg igazságukkal, azt mondja az Úr Isten.
14,15 Ha lármás vadállatokat viszek át a földön, és elpusztítják azt,
hogy pusztaság legyen, hogy ne menjen át senki miatta
vadállatok:
14,16 Ha ez a három férfiú benne lenne, élek én, azt mondja az Úr Isten, ők
sem fiakat, sem leányokat nem szül; csak azokat szállítják ki,
de a föld puszta lesz.
14:17 Vagy ha kardot hozok arra a földre, és azt mondom: Kard, menj át a földön
föld; hogy kiirtsam belőle az embert és a barmot:
14,18 Ha ez a három férfiú benne lenne, élek én, azt mondja az Úr Isten, ők
sem fiakat, sem leányokat nem szül, hanem csak azok lesznek
szállították magukat.
14:19 Vagy ha dögvészt küldök arra a földre, és kiöntöm rá haragomat
vérben, hogy kiirtsanak belőle embert és állatot:
14,20 Ha Noé, Dániel és Jób benne lenne, élek, azt mondja az Úr Isten,
nem szülnek sem fiút, sem leányt; csak szállítanak
saját lelküket igazságuk által.
14:21 Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel több, ha elküldöm a négy sebes
ítéletek Jeruzsálem felett, a kard, az éhínség és a lármás
fenevadat és a dögvészt, hogy kiirtsanak belőle embert és állatot?
14:22 Mégis, íme, ott marad a maradék, amelyet elhoznak
ki, fiak és lányok: íme, előjönnek hozzátok,
és meglátjátok útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódhattok
a gonoszságról, amelyet Jeruzsálemre hoztam, méghozzá arról
mindazt, amit ráhoztam.
14:23 És megvigasztalnak titeket, ha látjátok útjaikat és cselekedeteiket
megtudjátok, hogy nem ok nélkül tettem mindazt, amit tettem
azt mondja az Úr Isten.