Ezékiel 12,1 Hozzám is szólt az ÚR beszéde, mondván: 12,2 Embernek fia, egy lázadó ház közepén laksz, szemek látni, és nem látni; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert ők lázadó ház. 12,3 Ezért, te emberfia, készítsd elő az eltávolításhoz szükséges holmikat, és távolítsd el nappal a szemük előtt; és költözz el helyedről másra hely a szemük előtt: lehet, hogy megfontolják, pedig a lázadó ház. 12,4 Akkor hozd elő a holmidat nappal az ő szemük előtt, mint holmikat mert eltávolodtál, és te még az ő szemeik előtt kimész, mint ők amelyek a fogságba mennek. 12,5 Áss át a falon az ő szemük előtt, és azon keresztül vigyél. 12,6 Az ő szemük előtt vedd a válladon, és vidd tovább félhomályban: takard be arcodat, hogy ne láss föld: mert jelül adtalak téged Izráel házának. 12:7 És úgy tettem, amint parancsoltam: Nappal kihoztam cuccaimat, mint fogságba való cucc, és a párosban átástam a falat az enyémmel kéz; Előhoztam a szürkületben, és a vállamon tettem a szemük előtt. 12,8 Reggel pedig szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 12:9 Embernek fia, nem ezt mondta Izráel háza, a lázadó ház neked, mit csinálsz? 12:10 Mondd meg nékik: Így szól az Úr Isten; Ez a teher a fejedelem Jeruzsálemben, és Izrael egész háza, amely közöttük van. 12,11 Mondd: Én vagyok a jeled: amint én tettem, úgy lesz velük is. vonuljanak el és menjenek fogságba. 12:12 És a fejedelem, aki közöttük van, a vállán viselje alkonyat, és kimennek: átássák a falat, hogy hordozzák azáltal kifelé: takarja be arcát, hogy ne lássa a földet a szemei. 12,13 Az én hálómat is kiterítem rá, és csapdámba kerül. és elviszem őt Babilonba a káldeusok földjére; mégis lesz nem látja, pedig ott fog meghalni. 12,14 És szétszórom minden szél felé mindazt, ami körülötte van, hogy segítsem őt, és minden bandája; és kirántom utánuk a kardot. 12:15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzeteket, és szétszórják őket az országokban. 12,16 De néhány embert meghagyok közülük a kardtól, az éhínségtől és az éhínségtől a pestistől; hogy kijelenthessék minden utálatosságukat közöttük a pogányok, ahová jönnek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. 12,17 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 12:18 Embernek fia, egyed a kenyeredet remegve, és igyad a te vizedet remegve és óvatosan; 12:19 És mondd az ország népének: Ezt mondja az Úr, a földnek Istene Jeruzsálem és Izráel földjének lakói; Enni fognak gondosan kenyerüket, és ámulattal igyák vizüket, hogy földje elhagyatott legyen mindentől, ami benne van, mert a mindazok erőszakossága, akik ott laknak. 12:20 És a lakott városok és a föld pusztulnak el elhagyatott lesz; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 12,21 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 12,22 Embernek fia, mi az a példabeszéd, amit mondasz Izrael földjén? mondván: A napok meghosszabbodnak, és minden látás elhiúsul? 12:23 Mondd meg tehát nekik: Ezt mondja az Úr Isten; Megcsinálom ezt a közmondást hagyják abba, és többé nem használják közmondásként Izraelben; hanem mondd nekik: Közelednek a napok, és minden látomás hatása. 12:24 Mert nem lesz többé hiábavaló látomás, sem hízelgő jóslás Izrael házában. 12,25 Mert én vagyok az Úr: szólok, és az ige, amelyet szólok, az lesz megvalósulni; nem lesz hosszabb: mert a te napjaidban, O lázadó ház, kimondom-e a szót, és teljesítem is, mondja a Uram ISTEN. 12,26 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 12,27 Embernek fia, íme, Izrael házából ezt mondják: A látomás, amelyet ő lát még sok napig, és prófétál a mostani időkről messze. 12:28 Azért mondd nékik: Így szól az Úr Isten; Az enyémből nem lesz semmi a szavak hosszabb ideig tartanak, de az ige, amelyet mondtam, az lesz kész, azt mondja az Úr ISTEN.