Ezékiel
12,1 Hozzám is szólt az ÚR beszéde, mondván:
12,2 Embernek fia, egy lázadó ház közepén laksz,
szemek látni, és nem látni; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert ők
lázadó ház.
12,3 Ezért, te emberfia, készítsd elő az eltávolításhoz szükséges holmikat, és távolítsd el
nappal a szemük előtt; és költözz el helyedről másra
hely a szemük előtt: lehet, hogy megfontolják, pedig a
lázadó ház.
12,4 Akkor hozd elő a holmidat nappal az ő szemük előtt, mint holmikat
mert eltávolodtál, és te még az ő szemeik előtt kimész, mint ők
amelyek a fogságba mennek.
12,5 Áss át a falon az ő szemük előtt, és azon keresztül vigyél.
12,6 Az ő szemük előtt vedd a válladon, és vidd tovább
félhomályban: takard be arcodat, hogy ne láss
föld: mert jelül adtalak téged Izráel házának.
12:7 És úgy tettem, amint parancsoltam: Nappal kihoztam cuccaimat, mint
fogságba való cucc, és a párosban átástam a falat az enyémmel
kéz; Előhoztam a szürkületben, és a vállamon tettem
a szemük előtt.
12,8 Reggel pedig szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
12:9 Embernek fia, nem ezt mondta Izráel háza, a lázadó ház
neked, mit csinálsz?
12:10 Mondd meg nékik: Így szól az Úr Isten; Ez a teher a
fejedelem Jeruzsálemben, és Izrael egész háza, amely közöttük van.
12,11 Mondd: Én vagyok a jeled: amint én tettem, úgy lesz velük is.
vonuljanak el és menjenek fogságba.
12:12 És a fejedelem, aki közöttük van, a vállán viselje
alkonyat, és kimennek: átássák a falat, hogy hordozzák
azáltal kifelé: takarja be arcát, hogy ne lássa a földet
a szemei.
12,13 Az én hálómat is kiterítem rá, és csapdámba kerül.
és elviszem őt Babilonba a káldeusok földjére; mégis lesz
nem látja, pedig ott fog meghalni.
12,14 És szétszórom minden szél felé mindazt, ami körülötte van, hogy segítsem őt,
és minden bandája; és kirántom utánuk a kardot.
12:15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket
a nemzeteket, és szétszórják őket az országokban.
12,16 De néhány embert meghagyok közülük a kardtól, az éhínségtől és az éhínségtől
a pestistől; hogy kijelenthessék minden utálatosságukat közöttük
a pogányok, ahová jönnek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
12,17 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
12:18 Embernek fia, egyed a kenyeredet remegve, és igyad a te vizedet
remegve és óvatosan;
12:19 És mondd az ország népének: Ezt mondja az Úr, a földnek Istene
Jeruzsálem és Izráel földjének lakói; Enni fognak
gondosan kenyerüket, és ámulattal igyák vizüket,
hogy földje elhagyatott legyen mindentől, ami benne van, mert a
mindazok erőszakossága, akik ott laknak.
12:20 És a lakott városok és a föld pusztulnak el
elhagyatott lesz; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12,21 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
12,22 Embernek fia, mi az a példabeszéd, amit mondasz Izrael földjén?
mondván: A napok meghosszabbodnak, és minden látás elhiúsul?
12:23 Mondd meg tehát nekik: Ezt mondja az Úr Isten; Megcsinálom ezt a közmondást
hagyják abba, és többé nem használják közmondásként Izraelben; hanem mondd
nekik: Közelednek a napok, és minden látomás hatása.
12:24 Mert nem lesz többé hiábavaló látomás, sem hízelgő jóslás
Izrael házában.
12,25 Mert én vagyok az Úr: szólok, és az ige, amelyet szólok, az lesz
megvalósulni; nem lesz hosszabb: mert a te napjaidban, O
lázadó ház, kimondom-e a szót, és teljesítem is, mondja a
Uram ISTEN.
12,26 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
12,27 Embernek fia, íme, Izrael házából ezt mondják: A látomás, amelyet ő
lát még sok napig, és prófétál a mostani időkről
messze.
12:28 Azért mondd nékik: Így szól az Úr Isten; Az enyémből nem lesz semmi
a szavak hosszabb ideig tartanak, de az ige, amelyet mondtam, az lesz
kész, azt mondja az Úr ISTEN.