Ezékiel 11:1 És a lélek felemelt, és a keleti kapuhoz vitt az ÚR háza, mely keletre néz, és ímé a kapu ajtaja kapu öt és húsz ember; akik között láttam Jaaszániát, Azúr fiát, és Pelatja, Benája fia, a nép fejedelmei. 11:2 És monda nékem: Emberfia, ezek az emberek, akik kitalálják gonoszságot, és adj gonosz tanácsot ebben a városban: 11:3 A kik azt mondják: Nincs közel; építsünk házakat: ez a város az üst, és mi leszünk a hús. 11:4 Prófétálj tehát ellenük, prófétálj, embernek fia! 11:5 És leszállt rám az Úr lelke, és monda nékem: Beszélj! És így azt mondja az Úr; Ezt mondtátok, Izráel háza, mert én ismerem dolgok, amelyek az eszedbe jutnak, mindegyik. 11:6 Megsokasíttátok a megölteteket ebben a városban, és betöltöttétek utcáit a megöltekkel. 11:7 Azért ezt mondja az Úr Isten; Megöltek, akiket a közepette ők a hús, és ez a város az üst; de én kihoz majd a közepéből. 11:8 Féltek a kardtól; és kardot hozok rátok, mondja a Uram ISTEN. 11,9 És kihozlak titeket abból, és átadlak benneteket idegenek kezébe, és ítéletet fog tenni közöttetek. 11:10 Kard által fogtok elesni; Megítéllek téged Izrael határában; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 11,11 Ez a város ne legyen üstötök, se test ne legyetek benne. annak közepe; de én elítéllek téged Izrael határában: 11,12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én életemben jártatok. törvények szerint sem az én ítéleteimet nem hajtották végre, hanem az illem szerint cselekedtek a körülötted lévő pogányokról. 11,13 És lőn, amikor prófétáltam, hogy Pelatiás, Benája fia meghalt. Aztán arcomra borultam, és nagy hangon sírtam, és így szólt: Ó, Istenem! végét veted Izrael maradékának? 11,14 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 11,15 Emberfia, atyádfiai, méghozzá a te testvéreid, rokonságod férfiai, és Izráel egész háza azok, akiknek lakói Jeruzsálem azt mondta: Távozz az ÚRtól, nékünk ez a föld birtokba adott. 11:16 Azért mondd: Így szól az Úr Isten; Bár messzire dobtam őket ki a pogányok közé, és bár szétszórtam őket a pogányok közé országok, mégis leszek számukra egy kis menedék az országokban hova jönnek. 11:17 Azért mondd: Így szól az Úr Isten; Még a népet, és gyűjtsetek össze benneteket azokból az országokból, ahol voltatok szétszórva, és neked adom Izráel földjét. 11:18 És eljönnek oda, és elvisznek minden utálatost dolgai és minden utálatossága onnan. 11:19 És egy szívet adok nekik, és új lelket adok belétek; és kiveszem a köves szívet a húsukból, és odaadom nekik húsból készült szív: 11,20 Hogy az én rendelkezéseim szerint járjanak, és megtartsák rendeleteimet, és cselekedjenek és ők az én népem lesznek, és én leszek az ő Istenük. 11:21 De akiknek szíve utálatosok szíve után jár dolgaikért és utálatosságaikért megfizetem útjukat rajtuk saját fejek, azt mondja az Úr Isten. 11,22 Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat, és mellettük a kerekeket; és Izráel Istenének dicsősége volt felettük. 11,23 És felméne az ÚR dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a város keleti oldalán van. 11:24 Utána felvett engem a szellem, és látomásba hozott a mellett Isten Lelke Káldeába, a fogságban lévőknek. Tehát a vízió, hogy Láttam, hogy felment tőlem. 11,25 Akkor elmondtam nekik a fogságból mindazt, amivel az Úr volt megmutatta nekem.