Ezékiel
11:1 És a lélek felemelt, és a keleti kapuhoz vitt
az ÚR háza, mely keletre néz, és ímé a kapu ajtaja
kapu öt és húsz ember; akik között láttam Jaaszániát, Azúr fiát,
és Pelatja, Benája fia, a nép fejedelmei.
11:2 És monda nékem: Emberfia, ezek az emberek, akik kitalálják
gonoszságot, és adj gonosz tanácsot ebben a városban:
11:3 A kik azt mondják: Nincs közel; építsünk házakat: ez a város az
üst, és mi leszünk a hús.
11:4 Prófétálj tehát ellenük, prófétálj, embernek fia!
11:5 És leszállt rám az Úr lelke, és monda nékem: Beszélj! És így
azt mondja az Úr; Ezt mondtátok, Izráel háza, mert én ismerem
dolgok, amelyek az eszedbe jutnak, mindegyik.
11:6 Megsokasíttátok a megölteteket ebben a városban, és betöltöttétek
utcáit a megöltekkel.
11:7 Azért ezt mondja az Úr Isten; Megöltek, akiket a
közepette ők a hús, és ez a város az üst; de én
kihoz majd a közepéből.
11:8 Féltek a kardtól; és kardot hozok rátok, mondja a
Uram ISTEN.
11,9 És kihozlak titeket abból, és átadlak benneteket
idegenek kezébe, és ítéletet fog tenni közöttetek.
11:10 Kard által fogtok elesni; Megítéllek téged Izrael határában;
és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
11,11 Ez a város ne legyen üstötök, se test ne legyetek benne.
annak közepe; de én elítéllek téged Izrael határában:
11,12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én életemben jártatok.
törvények szerint sem az én ítéleteimet nem hajtották végre, hanem az illem szerint cselekedtek
a körülötted lévő pogányokról.
11,13 És lőn, amikor prófétáltam, hogy Pelatiás, Benája fia
meghalt. Aztán arcomra borultam, és nagy hangon sírtam, és
így szólt: Ó, Istenem! végét veted Izrael maradékának?
11,14 Ismét szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
11,15 Emberfia, atyádfiai, méghozzá a te testvéreid, rokonságod férfiai, és
Izráel egész háza azok, akiknek lakói
Jeruzsálem azt mondta: Távozz az ÚRtól, nékünk ez a föld
birtokba adott.
11:16 Azért mondd: Így szól az Úr Isten; Bár messzire dobtam őket
ki a pogányok közé, és bár szétszórtam őket a pogányok közé
országok, mégis leszek számukra egy kis menedék az országokban
hova jönnek.
11:17 Azért mondd: Így szól az Úr Isten; Még a
népet, és gyűjtsetek össze benneteket azokból az országokból, ahol voltatok
szétszórva, és neked adom Izráel földjét.
11:18 És eljönnek oda, és elvisznek minden utálatost
dolgai és minden utálatossága onnan.
11:19 És egy szívet adok nekik, és új lelket adok belétek;
és kiveszem a köves szívet a húsukból, és odaadom nekik
húsból készült szív:
11,20 Hogy az én rendelkezéseim szerint járjanak, és megtartsák rendeleteimet, és cselekedjenek
és ők az én népem lesznek, és én leszek az ő Istenük.
11:21 De akiknek szíve utálatosok szíve után jár
dolgaikért és utálatosságaikért megfizetem útjukat rajtuk
saját fejek, azt mondja az Úr Isten.
11,22 Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat, és mellettük a kerekeket;
és Izráel Istenének dicsősége volt felettük.
11,23 És felméne az ÚR dicsősége a város közepéből, és megállt
azon a hegyen, amely a város keleti oldalán van.
11:24 Utána felvett engem a szellem, és látomásba hozott a mellett
Isten Lelke Káldeába, a fogságban lévőknek. Tehát a vízió, hogy
Láttam, hogy felment tőlem.
11,25 Akkor elmondtam nekik a fogságból mindazt, amivel az Úr volt
megmutatta nekem.