Ezékiel 9,1 Ő is hangosan kiáltott az én fülembe, mondván: Csináld őket! felügyeljék a várost, hogy közeledjenek, méghozzá mindenki, aki az övéivel van pusztító fegyver a kezében. 9:2 És íme, hat férfiú jött a magasabb kapu felől, amely fekszik észak felé, és mindenkinek egy vágófegyver a kezében; és egy az egyik férfi vászonba öltözött, mellette írói tintakürt és bemenének, és megálltak a rézoltár mellett. 9,3 És felszállt Izráel Istenének dicsősége a kerubról, ahol volt, a ház küszöbéhez. És felhívta a vászonba öltözött férfi, amely mellett az író tintakürtje volt; 9:4 És monda néki az Úr: Menj át a város közepén, át! Jeruzsálem közepén, és tegyen bélyeget az emberek homlokára hogy sóhaj és kiáltás minden utálatosságért, amit a annak közepén. 9,5 A többieknek pedig ezt mondta hallásomra: Menjetek utána az úton várost és üss meg: ne kíméld a szemed, és ne könyörülj! 9,6 Ölj meg öregeket és fiatalokat, szolgálóleányokat, kisgyermekeket és asszonyokat. de ne közeledjetek senkihez, akin a bélyeg van; és kezdje az enyémnél szentély. Aztán elkezdték az ősi férfiakkal, akik azelőtt voltak ház. 9:7 És monda nékik: Beszennyezzék a házat, és töltsétek be a pitvarokat megölve: menjetek előre. És kimenének, és megölték a városban. 9:8 És lőn, amikor megölték őket, és én maradtam, az Arcra borultam, kiáltottam, és azt mondtam: Ó, Uram, Istenem! elpusztítod Izráelnek minden maradékát, amikor haragodból kiöntötted Jeruzsálemet? 9:9 És monda nékem: Izráel és Júda házának vétke ez felettébb nagy, és a föld tele van vérrel, és a város tele van vérrel hamisság, mert azt mondják: Elhagyta az Úr a földet és a földet ÚR nem lát. 9,10 És ami engem illet, az én szemem nem kíméli, és nem könyörülök, de én megfizetem az útjukat a fejükön. 9,11 És íme, a vászonba öltözött ember, akinek a tintakürtje volt oldalán, jelentette a dolgot, mondván: Megtettem, ahogy parancsoltad nekem.