Ezékiel
9,1 Ő is hangosan kiáltott az én fülembe, mondván: Csináld őket!
felügyeljék a várost, hogy közeledjenek, méghozzá mindenki, aki az övéivel van
pusztító fegyver a kezében.
9:2 És íme, hat férfiú jött a magasabb kapu felől, amely fekszik
észak felé, és mindenkinek egy vágófegyver a kezében; és egy
az egyik férfi vászonba öltözött, mellette írói tintakürt
és bemenének, és megálltak a rézoltár mellett.
9,3 És felszállt Izráel Istenének dicsősége a kerubról,
ahol volt, a ház küszöbéhez. És felhívta a
vászonba öltözött férfi, amely mellett az író tintakürtje volt;
9:4 És monda néki az Úr: Menj át a város közepén, át!
Jeruzsálem közepén, és tegyen bélyeget az emberek homlokára
hogy sóhaj és kiáltás minden utálatosságért, amit a
annak közepén.
9,5 A többieknek pedig ezt mondta hallásomra: Menjetek utána az úton
várost és üss meg: ne kíméld a szemed, és ne könyörülj!
9,6 Ölj meg öregeket és fiatalokat, szolgálóleányokat, kisgyermekeket és asszonyokat.
de ne közeledjetek senkihez, akin a bélyeg van; és kezdje az enyémnél
szentély. Aztán elkezdték az ősi férfiakkal, akik azelőtt voltak
ház.
9:7 És monda nékik: Beszennyezzék a házat, és töltsétek be a pitvarokat
megölve: menjetek előre. És kimenének, és megölték a városban.
9:8 És lőn, amikor megölték őket, és én maradtam, az
Arcra borultam, kiáltottam, és azt mondtam: Ó, Uram, Istenem! elpusztítod
Izráelnek minden maradékát, amikor haragodból kiöntötted Jeruzsálemet?
9:9 És monda nékem: Izráel és Júda házának vétke ez
felettébb nagy, és a föld tele van vérrel, és a város tele van vérrel
hamisság, mert azt mondják: Elhagyta az Úr a földet és a földet
ÚR nem lát.
9,10 És ami engem illet, az én szemem nem kíméli, és nem könyörülök,
de én megfizetem az útjukat a fejükön.
9,11 És íme, a vászonba öltözött ember, akinek a tintakürtje volt
oldalán, jelentette a dolgot, mondván: Megtettem, ahogy parancsoltad
nekem.