Ezékiel 8:1 És lőn a hatodik évben, a hatodik hónapban, az ötödikben a hónap napján, amikor házamban ültem, és Júda vénei ültek előttem, hogy az Úr Isten keze ott esett rám. 8:2 Akkor láttam, és íme, a tűznek hasonlósága ágyékának megjelenése még lefelé is, tűz; és az ágyékától még felfelé, mint a fényesség megjelenése, mint a borostyán színe. 8:3 És kinyújtotta a kéz formáját, és megragadott egy záramnál fej; és a szellem felemelt engem a föld és az ég közé, és Isten látomásában elvitt engem Jeruzsálembe, a belső ajtajához kapu, amely északra néz; hol volt a kép székhelye féltékenység, amely féltékenységre késztet. 8,4 És íme, ott volt Izráel Istenének dicsősége a szerint látomás, amit a síkságon láttam. 8:5 Akkor így szólt hozzám: Emberfia, emeld fel szemeidet afelé Észak. Felemeltem tehát szemeimet észak felé, és íme észak felé az oltár kapujában ez a féltékenység képe a bejáratban. 8:6 Még azt mondta nekem: Emberfia, látod, mit cselekszenek? még a nagy utálatosságok, amelyeket Izrael háza itt elkövet, hogy én távol kell mennem a szentélyemtől? de fordíts meg még egyszer, és te nagyobb utálatosságokat fog látni. 8:7 És bevitt engem az udvar ajtajához; és amikor megnéztem, íme a lyuk a falban. 8:8 És monda nékem: Embernek fia, áss most a falba, és amikor megvoltam beásták a falat, íme egy ajtó. 8,9 És monda nékem: Menj be, és lásd a gonosz utálatos dolgokat, amelyeket csináld itt. 8:10 Bementem tehát és láttam; és íme a csúszómászó dolgok minden formája, és utálatos vadállatok és Izráel házának minden bálványa kiöntve körös-körül a falon. 8,11 És ott állott előttük hetven férfi a ház vénei közül Izráel, és ott állt közöttük Jaaszánja, Sáfán fia, mindenkinek a tömjénezője a kezében; és sűrű füstölőfelhő ment fel. 8,12 Ekkor így szólt hozzám: Emberfia, láttad, mit a régiek Izráel háza a sötétben tegyen, mindenki a maga szobáiban képek? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr; elhagyta az ÚR föld. 8,13 Ő is ezt mondta nekem: Fordulj meg még egyszer, és nagyobbat fogsz látni utálatosságok, amit csinálnak. 8,14 Azután bevitt engem az ÚR háza kapujának ajtajához, amely vala észak felé; és íme, ott nők ültek, akik Tammuzt sírták. 8:15 És monda nékem: Láttad ezt, embernek fia? fordulj még ismét, és nagyobb utálatos dolgokat fogsz látni, mint ezek. 8,16 És bevitt engem az Úr házának belső udvarába, és íme, az ÚR templomának ajtajában, a tornác és az oltár között, körülbelül huszonöt ember volt, háttal a templom felé az ÚR, és arcuk kelet felé; és imádták a napot kelet felé. 8,17 Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, embernek fia? Ez egy lámpa Júda házának, hogy elkövetjék azokat az utálatos dolgokat, amelyeket ők elkötelezni itt? mert megtöltötték a földet erőszakkal, és megvan visszatértek, hogy haragra ingereljenek, és íme, magukhoz adták az ágat orr. 8:18 Ezért én is dühös leszek: az én szemem sem kíméli megsajnálom-e, és bár hangosan kiáltoznak a fülembe, mégsem hallom meg őket.