Ezékiel
8:1 És lőn a hatodik évben, a hatodik hónapban, az ötödikben
a hónap napján, amikor házamban ültem, és Júda vénei ültek
előttem, hogy az Úr Isten keze ott esett rám.
8:2 Akkor láttam, és íme, a tűznek hasonlósága
ágyékának megjelenése még lefelé is, tűz; és az ágyékától még
felfelé, mint a fényesség megjelenése, mint a borostyán színe.
8:3 És kinyújtotta a kéz formáját, és megragadott egy záramnál
fej; és a szellem felemelt engem a föld és az ég közé, és
Isten látomásában elvitt engem Jeruzsálembe, a belső ajtajához
kapu, amely északra néz; hol volt a kép székhelye
féltékenység, amely féltékenységre késztet.
8,4 És íme, ott volt Izráel Istenének dicsősége a szerint
látomás, amit a síkságon láttam.
8:5 Akkor így szólt hozzám: Emberfia, emeld fel szemeidet afelé
Észak. Felemeltem tehát szemeimet észak felé, és íme
észak felé az oltár kapujában ez a féltékenység képe a bejáratban.
8:6 Még azt mondta nekem: Emberfia, látod, mit cselekszenek? még
a nagy utálatosságok, amelyeket Izrael háza itt elkövet, hogy én
távol kell mennem a szentélyemtől? de fordíts meg még egyszer, és te
nagyobb utálatosságokat fog látni.
8:7 És bevitt engem az udvar ajtajához; és amikor megnéztem, íme a
lyuk a falban.
8:8 És monda nékem: Embernek fia, áss most a falba, és amikor megvoltam
beásták a falat, íme egy ajtó.
8,9 És monda nékem: Menj be, és lásd a gonosz utálatos dolgokat, amelyeket
csináld itt.
8:10 Bementem tehát és láttam; és íme a csúszómászó dolgok minden formája, és
utálatos vadállatok és Izráel házának minden bálványa kiöntve
körös-körül a falon.
8,11 És ott állott előttük hetven férfi a ház vénei közül
Izráel, és ott állt közöttük Jaaszánja, Sáfán fia,
mindenkinek a tömjénezője a kezében; és sűrű füstölőfelhő ment
fel.
8,12 Ekkor így szólt hozzám: Emberfia, láttad, mit a régiek
Izráel háza a sötétben tegyen, mindenki a maga szobáiban
képek? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr; elhagyta az ÚR
föld.
8,13 Ő is ezt mondta nekem: Fordulj meg még egyszer, és nagyobbat fogsz látni
utálatosságok, amit csinálnak.
8,14 Azután bevitt engem az ÚR háza kapujának ajtajához, amely vala
észak felé; és íme, ott nők ültek, akik Tammuzt sírták.
8:15 És monda nékem: Láttad ezt, embernek fia? fordulj még
ismét, és nagyobb utálatos dolgokat fogsz látni, mint ezek.
8,16 És bevitt engem az Úr házának belső udvarába, és íme,
az ÚR templomának ajtajában, a tornác és az oltár között,
körülbelül huszonöt ember volt, háttal a templom felé
az ÚR, és arcuk kelet felé; és imádták a napot
kelet felé.
8,17 Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, embernek fia? Ez egy lámpa
Júda házának, hogy elkövetjék azokat az utálatos dolgokat, amelyeket ők
elkötelezni itt? mert megtöltötték a földet erőszakkal, és megvan
visszatértek, hogy haragra ingereljenek, és íme, magukhoz adták az ágat
orr.
8:18 Ezért én is dühös leszek: az én szemem sem kíméli
megsajnálom-e, és bár hangosan kiáltoznak a fülembe,
mégsem hallom meg őket.