Ezékiel 7,1 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván: 7:2 Te is embernek fia, ezt mondja az Úr Isten Izráel földjének; Véget ért, eljött a vég a föld négy sarkán. 7:3 Most eljött a vég reád, és rád küldöm haragomat utaid szerint ítél meg téged, és megfizet neked mindent a te utálatosságaidat. 7:4 És az én szemem nem kímél téged, és nem könyörülök, de megteszem fizesd meg a te útaidat, és a te utálatosságaid benne lesznek köztetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 7:5 Ezt mondja az Úr Isten; Gonosz, egyetlen rossz, íme, eljött. 7:6 Eljött a vég, eljött a vég: vigyáz rád; íme, az jön. 7,7 Eljött hozzád a reggel, ó, aki a földön laksz! eljött az idő, közel van a nyomorúság napja, és nem a hangja a hegyek. 7:8 Most hamarosan kiöntöm rád haragomat, és véghez viszem haragomat és ítéllek a te útaid és akaratod szerint fizess meg neked minden utálatosságodért. 7:9 És az én szemem nem kímélik, és nem könyörülök; fizess meg neked útaid és utálatosságaid szerint, amelyek benne vannak a közted; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ütök. 7:10 Íme, a nap, íme, eljött: eljött a reggel; a rúd kivirágzott, a büszkeség kivirágzott. 7:11 Az erőszak a gonoszság vesszőjévé emelkedett, egyikük sem lesz maradjanak, se sokaságukból, se az övéikből: sem marad jajgatnak értük. 7,12 Eljött az idő, közeleg a nap: ne örüljön a vevő, se! az eladó gyászol, mert harag száll egész sokaságára. 7:13 Mert az eladó nem térhet vissza az eladotthoz, habár még éltek, mert a látomás az egész sokaságot érinti, amely nem tér vissza; sem meg nem erősíti magát a élete gonoszsága. 7:14 Megfújták a trombitát, hogy mindent előkészítsenek; de egyik sem megy rá a csata: mert az én haragom az egész sokaságon. 7,15 Kívül a kard, belül döghalál és éhség: aki aki a mezőn van, karddal hal meg; és aki a városban van, éhínség és dögvész felemészti őt. 7,16 A kik pedig megmenekülnek tőlük, megmenekülnek, és a hegyekre kerülnek mint a völgyek galambjai, mind gyászolnak, mindegyik az övét gonoszság. 7,17 Minden kéz erőtlen lesz, és minden térd erőtlen lesz, mint a víz. 7,18 Zsákruhával is felövezik magukat, és borzalom borítja be őket; és szégyen lesz minden arcukon, és kopaszság mindnyájukon fejek. 7,19 Ezüstjüket az utcákra dobják, és aranyuk lesz eltávolítják: ezüstjük és aranyuk nem tudja kiszabadítani őket az ÚR haragjának napján: nem elégítik meg lelküket, és ne töltsék meg a beleiket, mert ez az ő botlásuk gonoszság. 7:20 Díszének szépségét tekintve fenséges volt, de ők csinálták utálatosságaik és utálatos dolgaik képei, amelyek benne vannak: ezért távol helyeztem el tőlük. 7:21 És idegenek kezébe adom prédának és oda a föld gonoszai zsákmányul; és beszennyezik azt. 7,22 Arcomat is elfordítom tőlük, és beszennyezik titkomat hely: mert a rablók bemennek abba, és megfertőztetik azt. 7:23 Csinálj láncot, mert tele van a föld véres bûnökkel, és a város is tele erőszakkal. 7:24 Ezért elhozom a pogányok legrosszabbait, és birtokba veszik házaikat: Megszüntetem az erősek pompáját is; és szent helyeik beszennyeződnek. 7:25 Jön a pusztulás; és békét keresnek, és nem lesz. 7:26 Csúnyaság a gazságra jön, és szóbeszéd lesz szóbeszéd; akkor a próféta látomását keresik; de a törvény elvész a pap és a régiek tanácsa. 7,27 A király gyászol, és a fejedelem pusztulásba öltözik, és megháborodik az ország népének keze: megteszem az ő útjuk szerint, és az ő pusztáik szerint ítélek őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.