Ezékiel
7,1 És szólt hozzám az ÚR beszéde, mondván:
7:2 Te is embernek fia, ezt mondja az Úr Isten Izráel földjének;
Véget ért, eljött a vég a föld négy sarkán.
7:3 Most eljött a vég reád, és rád küldöm haragomat
utaid szerint ítél meg téged, és megfizet neked mindent
a te utálatosságaidat.
7:4 És az én szemem nem kímél téged, és nem könyörülök, de megteszem
fizesd meg a te útaidat, és a te utálatosságaid benne lesznek
köztetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7:5 Ezt mondja az Úr Isten; Gonosz, egyetlen rossz, íme, eljött.
7:6 Eljött a vég, eljött a vég: vigyáz rád; íme, az
jön.
7,7 Eljött hozzád a reggel, ó, aki a földön laksz!
eljött az idő, közel van a nyomorúság napja, és nem a hangja
a hegyek.
7:8 Most hamarosan kiöntöm rád haragomat, és véghez viszem haragomat
és ítéllek a te útaid és akaratod szerint
fizess meg neked minden utálatosságodért.
7:9 És az én szemem nem kímélik, és nem könyörülök;
fizess meg neked útaid és utálatosságaid szerint, amelyek benne vannak
a közted; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ütök.
7:10 Íme, a nap, íme, eljött: eljött a reggel; a rúd
kivirágzott, a büszkeség kivirágzott.
7:11 Az erőszak a gonoszság vesszőjévé emelkedett, egyikük sem lesz
maradjanak, se sokaságukból, se az övéikből: sem marad
jajgatnak értük.
7,12 Eljött az idő, közeleg a nap: ne örüljön a vevő, se!
az eladó gyászol, mert harag száll egész sokaságára.
7:13 Mert az eladó nem térhet vissza az eladotthoz, habár
még éltek, mert a látomás az egész sokaságot érinti,
amely nem tér vissza; sem meg nem erősíti magát a
élete gonoszsága.
7:14 Megfújták a trombitát, hogy mindent előkészítsenek; de egyik sem megy rá
a csata: mert az én haragom az egész sokaságon.
7,15 Kívül a kard, belül döghalál és éhség: aki
aki a mezőn van, karddal hal meg; és aki a városban van,
éhínség és dögvész felemészti őt.
7,16 A kik pedig megmenekülnek tőlük, megmenekülnek, és a hegyekre kerülnek
mint a völgyek galambjai, mind gyászolnak, mindegyik az övét
gonoszság.
7,17 Minden kéz erőtlen lesz, és minden térd erőtlen lesz, mint a víz.
7,18 Zsákruhával is felövezik magukat, és borzalom borítja be
őket; és szégyen lesz minden arcukon, és kopaszság mindnyájukon
fejek.
7,19 Ezüstjüket az utcákra dobják, és aranyuk lesz
eltávolítják: ezüstjük és aranyuk nem tudja kiszabadítani őket
az ÚR haragjának napján: nem elégítik meg lelküket,
és ne töltsék meg a beleiket, mert ez az ő botlásuk
gonoszság.
7:20 Díszének szépségét tekintve fenséges volt, de ők csinálták
utálatosságaik és utálatos dolgaik képei, amelyek benne vannak:
ezért távol helyeztem el tőlük.
7:21 És idegenek kezébe adom prédának és oda
a föld gonoszai zsákmányul; és beszennyezik azt.
7,22 Arcomat is elfordítom tőlük, és beszennyezik titkomat
hely: mert a rablók bemennek abba, és megfertőztetik azt.
7:23 Csinálj láncot, mert tele van a föld véres bûnökkel, és a város is
tele erőszakkal.
7:24 Ezért elhozom a pogányok legrosszabbait, és birtokba veszik
házaikat: Megszüntetem az erősek pompáját is; és
szent helyeik beszennyeződnek.
7:25 Jön a pusztulás; és békét keresnek, és nem lesz.
7:26 Csúnyaság a gazságra jön, és szóbeszéd lesz szóbeszéd; akkor
a próféta látomását keresik; de a törvény elvész
a pap és a régiek tanácsa.
7,27 A király gyászol, és a fejedelem pusztulásba öltözik,
és megháborodik az ország népének keze: megteszem
az ő útjuk szerint, és az ő pusztáik szerint ítélek
őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.