Ezékiel
3:1 És monda nékem: Emberfia, egyél, amit találsz; edd meg ezt
görgess, és menj, beszélj Izráel házával.
3:2 Kinyitottam hát a számat, és megeszem azt a zsömlét.
3,3 És monda nékem: Emberfia, edd meg a hasadat, és töltsd meg
beleél ezzel a tekercsbe, amit neked adok. Aztán megettem; és benne volt
a szám, mint a méz az édességért.
3,4 És monda nékem: Emberfia, menj, menj el Izráel házához!
és beszélj hozzájuk az én szavaimmal.
3,5 Mert nem küldetettek idegen beszédű és kemény néphez
nyelven, hanem Izráel házához;
3:6 Nem sok furcsa beszédű és kemény nyelvű embernek
szavakat, amelyeket nem tudsz megérteni. Bizony, ha elküldtelek volna hozzájuk, ők
hallgattak volna rád.
3:7 De Izráel háza nem hallgat rád; mert nem fognak
hallgassatok rám, mert Izráel egész háza szemtelen és
keményszívű.
3:8 Íme, erőssé tettem arcodat az ő arcuk ellen, és a te arcodat
homlokuk erősen a homlokukhoz.
3,9 Mint a kőkőnél keményebb szilárdság, megcsináltam a homlokodat: ne félj tőlük!
ne csüggedj a kinézetüktől, bár lázadó házról van szó.
3,10 És monda nékem: Emberfia, minden beszédemet, amit elmondok
fogadd szívedbe, és hallgass füleddel.
3,11 És menj el, menj el a fogságban lévőkhöz, a te fiaidhoz
embereket, és beszélj hozzájuk, és mondd meg nekik: Így szól az Úr Isten!
vajon meghallják-e, vagy elhallgatják-e.
3,12 Ekkor felvett engem a lélek, és egy nagy hangot hallottam magam mögött
rohanva, mondván: Áldott legyen az Úr dicsősége az ő helyéről!
3,13 Hallottam az élőlények szárnyainak zúgását is, amelyek hozzáértek
egymást, és a kerekek zaját velük szemben, és egy zajt
egy nagy rohanástól.
3,14 A lélek tehát felemelt és elvitt, és elmentem keserűséggel,
lelkem hevében; de az ÚR keze erős volt rajtam.
3,15 Aztán elmentem a telabibi fogságba, akik a folyó mellett laktak.
Chebarról, és ott ültem, ahol ők ültek, és ott maradtam elképedve közöttük
hét napig.
3:16 És lőn hét nap elteltével, hogy az ÚR beszéde
odajött hozzám, mondván:
3,17 Emberfia, őrzővé tettelek téged Izráel házában.
azért hallgassátok meg az igét az én számból, és figyelmeztessétek őket tőlem.
3:18 Ha azt mondom a gonoszoknak: Bizony meghalsz; és te adod neki
nem figyelmeztet, és nem szól, hogy figyelmeztesse a gonoszokat gonosz útjáról
megmenteni az életét; ugyanaz a gonosz ember hal meg gonoszságában; hanem az övé
vért kérek a kezedből.
3,19 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és nem tér meg gonoszságától,
gonosz útja miatt meg fog halni az ő gonoszságában; de megvan
megszabadította a lelkedet.
3,20 Ismét, ha az igaz megtér igazságától, és elköveti
hamisság, és én botránkoztatót teszek eléje, meg fog halni: mert
nem figyelmeztetted őt, meg fog halni az ő bűnében és az övében
az igazságról, amelyet cselekedett, nem emlékeznek meg; hanem a vére
megkívánom-e a kezedből.
3,21 Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék,
és nem vétkezik, élni fog, mert figyelmeztetve van; is
megmentetted lelkedet.
3:22 És ott volt rajtam az Úr keze; és azt mondta nekem: Kelj fel!
menj ki a síkságra, és ott beszélek veled.
3,23 Akkor felkeltem, és kimentem a síkságra, és íme, a dicsőség
ott állt az ÚR, mint a dicsőség, amelyet a Chebar folyó mellett láttam.
és pofára estem.
3,24 Ekkor a lélek belém szállt, lábamra állított, és beszélt vele
engem, és azt mondta nekem: Menj, zárd be magad házadba.
3,25 De te, emberfia, íme, kötöznek rád, és
megkötöz téged, és te nem mész ki közéjük.
3,26 És hozzátapasztom a nyelvedet a szád tetejéhez, hogy te
némák lesznek, és nem lesznek feddők számukra, mert ők a
lázadó ház.
3,27 De amikor beszélek veled, kinyitom a szádat, és azt mondod
nékik: Így szól az Úr Isten; Aki hallja, hallja; és
aki engedi, engedje el, mert lázadó ház ez.