Ezékiel 3:1 És monda nékem: Emberfia, egyél, amit találsz; edd meg ezt görgess, és menj, beszélj Izráel házával. 3:2 Kinyitottam hát a számat, és megeszem azt a zsömlét. 3,3 És monda nékem: Emberfia, edd meg a hasadat, és töltsd meg beleél ezzel a tekercsbe, amit neked adok. Aztán megettem; és benne volt a szám, mint a méz az édességért. 3,4 És monda nékem: Emberfia, menj, menj el Izráel házához! és beszélj hozzájuk az én szavaimmal. 3,5 Mert nem küldetettek idegen beszédű és kemény néphez nyelven, hanem Izráel házához; 3:6 Nem sok furcsa beszédű és kemény nyelvű embernek szavakat, amelyeket nem tudsz megérteni. Bizony, ha elküldtelek volna hozzájuk, ők hallgattak volna rád. 3:7 De Izráel háza nem hallgat rád; mert nem fognak hallgassatok rám, mert Izráel egész háza szemtelen és keményszívű. 3:8 Íme, erőssé tettem arcodat az ő arcuk ellen, és a te arcodat homlokuk erősen a homlokukhoz. 3,9 Mint a kőkőnél keményebb szilárdság, megcsináltam a homlokodat: ne félj tőlük! ne csüggedj a kinézetüktől, bár lázadó házról van szó. 3,10 És monda nékem: Emberfia, minden beszédemet, amit elmondok fogadd szívedbe, és hallgass füleddel. 3,11 És menj el, menj el a fogságban lévőkhöz, a te fiaidhoz embereket, és beszélj hozzájuk, és mondd meg nekik: Így szól az Úr Isten! vajon meghallják-e, vagy elhallgatják-e. 3,12 Ekkor felvett engem a lélek, és egy nagy hangot hallottam magam mögött rohanva, mondván: Áldott legyen az Úr dicsősége az ő helyéről! 3,13 Hallottam az élőlények szárnyainak zúgását is, amelyek hozzáértek egymást, és a kerekek zaját velük szemben, és egy zajt egy nagy rohanástól. 3,14 A lélek tehát felemelt és elvitt, és elmentem keserűséggel, lelkem hevében; de az ÚR keze erős volt rajtam. 3,15 Aztán elmentem a telabibi fogságba, akik a folyó mellett laktak. Chebarról, és ott ültem, ahol ők ültek, és ott maradtam elképedve közöttük hét napig. 3:16 És lőn hét nap elteltével, hogy az ÚR beszéde odajött hozzám, mondván: 3,17 Emberfia, őrzővé tettelek téged Izráel házában. azért hallgassátok meg az igét az én számból, és figyelmeztessétek őket tőlem. 3:18 Ha azt mondom a gonoszoknak: Bizony meghalsz; és te adod neki nem figyelmeztet, és nem szól, hogy figyelmeztesse a gonoszokat gonosz útjáról megmenteni az életét; ugyanaz a gonosz ember hal meg gonoszságában; hanem az övé vért kérek a kezedből. 3,19 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és nem tér meg gonoszságától, gonosz útja miatt meg fog halni az ő gonoszságában; de megvan megszabadította a lelkedet. 3,20 Ismét, ha az igaz megtér igazságától, és elköveti hamisság, és én botránkoztatót teszek eléje, meg fog halni: mert nem figyelmeztetted őt, meg fog halni az ő bűnében és az övében az igazságról, amelyet cselekedett, nem emlékeznek meg; hanem a vére megkívánom-e a kezedből. 3,21 Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és nem vétkezik, élni fog, mert figyelmeztetve van; is megmentetted lelkedet. 3:22 És ott volt rajtam az Úr keze; és azt mondta nekem: Kelj fel! menj ki a síkságra, és ott beszélek veled. 3,23 Akkor felkeltem, és kimentem a síkságra, és íme, a dicsőség ott állt az ÚR, mint a dicsőség, amelyet a Chebar folyó mellett láttam. és pofára estem. 3,24 Ekkor a lélek belém szállt, lábamra állított, és beszélt vele engem, és azt mondta nekem: Menj, zárd be magad házadba. 3,25 De te, emberfia, íme, kötöznek rád, és megkötöz téged, és te nem mész ki közéjük. 3,26 És hozzátapasztom a nyelvedet a szád tetejéhez, hogy te némák lesznek, és nem lesznek feddők számukra, mert ők a lázadó ház. 3,27 De amikor beszélek veled, kinyitom a szádat, és azt mondod nékik: Így szól az Úr Isten; Aki hallja, hallja; és aki engedi, engedje el, mert lázadó ház ez.