Kivonulás
33,1 És monda az Úr Mózesnek: Menj el, és menj fel innen te és a
népet, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, a
föld, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: Neki
a te magodat adom neki:
33:2 És küldök egy angyalt előtted; és kihajtom a
A kánaániak, az amoriták és a hettiták, és a perizziek, a hiviták,
és a jebuzeusok:
33:3 Tejjel és mézzel folyó földre, mert nem megyek fel a földre
közted; mert keménynyakú nép vagy, hogy el ne veszítselek
az út.
33:4 Mikor pedig a nép meghallotta e gonosz hírt, gyászolt, és senki
feltette rá a díszeit.
33,5 Mert azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Izrael fiainak:
merevnyakú nép vagy: feljövök közéd a
pillanat, és emésztess meg téged: azért most vesd le magadról ékszereidet,
hogy tudjam, mit tegyek veled.
33:6 És Izráel fiai megfosztották magukat díszeiktől
a Horeb-hegy.
33:7 És vette Mózes a hajlékot, és felütötte azt a táboron kívül, távol
a táborból, és a gyülekezet sátorának nevezték el. És az
lőn, hogy mindazok, akik keresték az Urat, kimentek azokhoz
a gyülekezet sátora, amely a tábor nélkül volt.
33:8 És lőn, hogy mikor Mózes kiment a hajlékba, minden
A nép felkelt, és ki-ki a sátrának ajtajához állott, és nézte
Mózes után, amíg be nem ment a sátorba.
33:9 És lőn, amint Mózes bement a hajlékba, a felhőbe
oszlop leszállt, és megállt a hajlék ajtajában, és az Úr
beszélt Mózessel.
33,10 És az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a hajlék ajtajában áll.
és az egész nép felkelt és leborult, kiki a maga sátrának ajtajában.
33,11 És szólt az ÚR Mózeshez színről színre, ahogyan az ember beszél az ő
barátja. És visszatért a táborba, de szolgája Józsué, a
Nun fia, egy ifjú, nem ment ki a sátorból.
33,12 És monda Mózes az Úrnak: Nézd, te azt mondod nekem: hozd ezt
embereket, és nem adtál tudtomra, kit küldesz velem. Még
azt mondtad: Név szerint ismerlek, és kegyelmet is találtál benne
a látásom.
33:13 Most azért kérlek, ha kegyelmet találtam szemeid előtt, mutasd meg nekem
most a te utadon, hogy megismerjelek, és kegyelmet találjak szemeid előtt.
és gondold, hogy ez a nemzet a te néped.
33,14 És monda: Az én jelenlétem veled megy, és megnyugtatlak.
33,15 És monda néki: Ha a te jelenléted nem megy velem, ne vigyél fel minket
ennélfogva.
33:16 Mert honnan lehet itt tudni, hogy én és a te néped megtaláltuk?
kegyelem a te szemedben? nem abban van, hogy velünk mész? így leszünk mi is
elválasztva, én és a te néped, minden néptől, amely a színen van
a Földről származó.
33:17 És monda az ÚR Mózesnek: Megteszem azt is, ami neked van.
szólt: mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek.
33:18 És monda: Kérlek, mutasd meg dicsőségedet!
33:19 És monda: Minden jóságomat elárasztom előtted, és megteszem
hirdesd az Úr nevét előtted; és kegyes lesz kihez
Könyörületes leszek, és irgalmas leszek, akinek irgalmazok.
33,20 És monda: Nem láthatod az én arcomat, mert senki sem láthat engem.
és élni.
33,21 És monda az Úr: Íme, van egy hely mellettem, és állj
egy sziklán:
33:22 És lészen, míg elmúlik az én dicsőségem, elteszem
a sziklafalban, és kezemmel betakarlak, míg én
elhalad:
33:23 És elveszem a kezemet, és meglátod a hátsó részeimet;
arcát nem látni.