Kivonulás 33,1 És monda az Úr Mózesnek: Menj el, és menj fel innen te és a népet, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, a föld, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: Neki a te magodat adom neki: 33:2 És küldök egy angyalt előtted; és kihajtom a A kánaániak, az amoriták és a hettiták, és a perizziek, a hiviták, és a jebuzeusok: 33:3 Tejjel és mézzel folyó földre, mert nem megyek fel a földre közted; mert keménynyakú nép vagy, hogy el ne veszítselek az út. 33:4 Mikor pedig a nép meghallotta e gonosz hírt, gyászolt, és senki feltette rá a díszeit. 33,5 Mert azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Izrael fiainak: merevnyakú nép vagy: feljövök közéd a pillanat, és emésztess meg téged: azért most vesd le magadról ékszereidet, hogy tudjam, mit tegyek veled. 33:6 És Izráel fiai megfosztották magukat díszeiktől a Horeb-hegy. 33:7 És vette Mózes a hajlékot, és felütötte azt a táboron kívül, távol a táborból, és a gyülekezet sátorának nevezték el. És az lőn, hogy mindazok, akik keresték az Urat, kimentek azokhoz a gyülekezet sátora, amely a tábor nélkül volt. 33:8 És lőn, hogy mikor Mózes kiment a hajlékba, minden A nép felkelt, és ki-ki a sátrának ajtajához állott, és nézte Mózes után, amíg be nem ment a sátorba. 33:9 És lőn, amint Mózes bement a hajlékba, a felhőbe oszlop leszállt, és megállt a hajlék ajtajában, és az Úr beszélt Mózessel. 33,10 És az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a hajlék ajtajában áll. és az egész nép felkelt és leborult, kiki a maga sátrának ajtajában. 33,11 És szólt az ÚR Mózeshez színről színre, ahogyan az ember beszél az ő barátja. És visszatért a táborba, de szolgája Józsué, a Nun fia, egy ifjú, nem ment ki a sátorból. 33,12 És monda Mózes az Úrnak: Nézd, te azt mondod nekem: hozd ezt embereket, és nem adtál tudtomra, kit küldesz velem. Még azt mondtad: Név szerint ismerlek, és kegyelmet is találtál benne a látásom. 33:13 Most azért kérlek, ha kegyelmet találtam szemeid előtt, mutasd meg nekem most a te utadon, hogy megismerjelek, és kegyelmet találjak szemeid előtt. és gondold, hogy ez a nemzet a te néped. 33,14 És monda: Az én jelenlétem veled megy, és megnyugtatlak. 33,15 És monda néki: Ha a te jelenléted nem megy velem, ne vigyél fel minket ennélfogva. 33:16 Mert honnan lehet itt tudni, hogy én és a te néped megtaláltuk? kegyelem a te szemedben? nem abban van, hogy velünk mész? így leszünk mi is elválasztva, én és a te néped, minden néptől, amely a színen van a Földről származó. 33:17 És monda az ÚR Mózesnek: Megteszem azt is, ami neked van. szólt: mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek. 33:18 És monda: Kérlek, mutasd meg dicsőségedet! 33:19 És monda: Minden jóságomat elárasztom előtted, és megteszem hirdesd az Úr nevét előtted; és kegyes lesz kihez Könyörületes leszek, és irgalmas leszek, akinek irgalmazok. 33,20 És monda: Nem láthatod az én arcomat, mert senki sem láthat engem. és élni. 33,21 És monda az Úr: Íme, van egy hely mellettem, és állj egy sziklán: 33:22 És lészen, míg elmúlik az én dicsőségem, elteszem a sziklafalban, és kezemmel betakarlak, míg én elhalad: 33:23 És elveszem a kezemet, és meglátod a hátsó részeimet; arcát nem látni.