Kivonulás 32:1 És amikor a nép látta, hogy Mózes késik, hogy lejöjjön a földből hegyen összegyűlt a nép Áronhoz, és így szólt hozzá őt: Kelj fel, csinálj minket istenekké, akik előttünk járnak; mert ami ezt a Mózest illeti, a férfiú, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, nem tudtuk, mi van lett belőle. 32,2 És monda nékik Áron: Törjétek le a benne lévő arany fülbevalót a te feleségeidnek, fiaidnak és leányaidnak fülét, és hozd hozzám őket. 32,3 És az egész nép letörte a bennük lévő arany fülbevalót füleket, és elvitték Áronhoz. 32:4 És kezükből fogadta őket, és metszett belőle szerszámot, miután megolvasztott borjút csinált belőle, és azt mondták: Ezek legyenek a tied istenek, Izráel, aki kihoztál téged Egyiptom földjéről. 32:5 És amikor Áron meglátta, oltárt épített előtte; és Aaron elkészítette kiáltotta, és így szólt: Holnap ünnepe lesz az Úrnak. 32:6 Másnap korán felkeltek, és egészen égőáldozatokat mutattak be békeáldozatokat hozott; és a nép leült enni és inni, és felállt játszani. 32:7 És monda az Úr Mózesnek: Menj, szállj le; népedért, mely kihoztad Egyiptom földjéről, megrontottad magukat. 32,8 Gyorsan letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik. öntött borjút csináltak nekik, és imádták azt, és megvan áldozott nekik, és ezt mondta: Ezek a te isteneid, ó, Izrael, a kiknek van kihoztalak Egyiptom földjéről. 32,9 És monda az Úr Mózesnek: Láttam ezt a népet, és íme, merevnyakú nép: 32:10 Most tehát hagyj békén, hogy felforrósodjon ellenük haragom, és hogy megemészsem őket, és nagy nemzetté teszlek belőled. 32,11 Mózes pedig könyörgött az Úrhoz, az ő Istenéhez, és ezt mondta: Uram, miért haragszol a te haragod lángolj fel a te néped ellen, amelyet kihoztál a világból Egyiptom földjét nagy hatalommal és hatalmas kézzel? 32,12 Miért beszéljenek az egyiptomiak, és mondják: Csúnyat hozott hogy megöljék őket a hegyekben, és megemészsék őket a föld színe? Fordulj meg heves haragodtól, és bánd meg ezt a gonoszt néped ellen. 32,13 Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, a te szolgáidra, akiknek megesküdtél önmagad által, és azt mondtad nekik: Megsokasítom a ti magotokat az ég csillagait és az egész földet, amelyről beszéltem, adom a te magodnak, és örökölni fogják azt mindörökké. 32:14 És megbánta az ÚR azt a gonoszt, amelyet az övéivel akart elkövetni emberek. 32:15 Mózes pedig megfordult, és lement a hegyről és a két asztalról a tanúságtétel a kezében volt: a táblák mindkettőjükre fel voltak írva oldalak; az egyik és a másik oldalra írták. 32:16 A táblák pedig Isten művei voltak, az írás pedig annak írása Istenem, az asztalokra vésve. 32,17 És amikor Józsué meghallotta a nép hangját, amint azok kiáltoztak, így szólt Mózesnek: Háború zajlik a táborban. 32:18 És monda: Nem is azoknak a hangja, akik mesterségért kiáltanak azok hangja-e, akik a legyőzésért kiáltanak: hanem a zaj akik énekelnek, hallom. 32,19 És lőn, amint a táborhoz közeledett, látta a borjú és a tánc; és Mózes haragja felforrósodott, és elvetette a asztalokat a kezéből, és letöri őket a hegy alatt. 32,20 És fogta a borjút, amelyet készítettek, és megégette a tűzben porrá őrölte, a vízre kente, és elkészítette Izráel fiai isznak belőle. 32:21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy te olyan nagy bűnt hozott rájuk? 32,22 És monda Áron: Ne égjen fel az én uram haragja; emberek, hogy huncutságra vannak állítva. 32,23 Mert azt mondták nekem: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak. mert ez Mózes, a férfi, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, mi nem tudja, mi lett vele. 32:24 És azt mondtam nekik: Akinek van aranya, törje le. Így adták nekem: aztán a tűzbe dobtam, és ez jött ki borjú. 32:25 És amikor Mózes látta, hogy a nép meztelen; (Mert Áron készítette őket szégyenükre meztelenül ellenségeik között :) 32,26 Ekkor Mózes megállt a tábor kapujában, és ezt mondta: Ki van az Úrban oldal? hadd jöjjön hozzám. És összegyűltek Lévi összes fiai együtt hozzá. 32:27 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Tegyetek mindenkit kardját az oldalán, és ki-be járni kapuról kapura mindvégig a tábort, és mindenki ölje meg a testvérét, és mindenki a társát, és minden ember a szomszédja. 32:28 Lévi fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének aznap mintegy háromezer ember esett el a nép közül. 32,29 Mert Mózes azt mondta: Szenteljétek magatokat ma az Úrnak, minden ember a fián és a testvérén; hogy megajándékozza neked a áldás erre a napra. 32,30 És lőn másnap, hogy Mózes ezt mondta a népnek: Ti nagy bűnt követtem el, és most felmegyek az Úrhoz; esetleg engesztelést szerezek a bűneidért. 32,31 Mózes pedig visszatért az Úrhoz, és monda: Ó, ez a nép vétkezett! nagy bűn, és aranyistenekké tette őket. 32:32 Most azonban, ha megbocsátod az ő bűneiket… és ha nem, töröljetek le, imádkozom te a te könyvedből, amelyet írtál. 32,33 És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezik ellenem, Kitörlöm a könyvemből. 32,34 Most tehát menjetek, vezessétek a népet arra a helyre, amelyről beszéltem hozzád: íme, az én angyalom megy előtted, mindazonáltal a napon, amikor meglátogatom, meglátogatom a bűneiket. 32,35 És megcsapta az Úr a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készült.