Kivonulás
32:1 És amikor a nép látta, hogy Mózes késik, hogy lejöjjön a földből
hegyen összegyűlt a nép Áronhoz, és így szólt hozzá
őt: Kelj fel, csinálj minket istenekké, akik előttünk járnak; mert ami ezt a Mózest illeti,
a férfiú, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, nem tudtuk, mi van
lett belőle.
32,2 És monda nékik Áron: Törjétek le a benne lévő arany fülbevalót
a te feleségeidnek, fiaidnak és leányaidnak fülét, és hozd
hozzám őket.
32,3 És az egész nép letörte a bennük lévő arany fülbevalót
füleket, és elvitték Áronhoz.
32:4 És kezükből fogadta őket, és metszett belőle
szerszámot, miután megolvasztott borjút csinált belőle, és azt mondták: Ezek legyenek a tied
istenek, Izráel, aki kihoztál téged Egyiptom földjéről.
32:5 És amikor Áron meglátta, oltárt épített előtte; és Aaron elkészítette
kiáltotta, és így szólt: Holnap ünnepe lesz az Úrnak.
32:6 Másnap korán felkeltek, és egészen égőáldozatokat mutattak be
békeáldozatokat hozott; és a nép leült enni és inni,
és felállt játszani.
32:7 És monda az Úr Mózesnek: Menj, szállj le; népedért, mely
kihoztad Egyiptom földjéről, megrontottad magukat.
32,8 Gyorsan letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik.
öntött borjút csináltak nekik, és imádták azt, és megvan
áldozott nekik, és ezt mondta: Ezek a te isteneid, ó, Izrael, a kiknek van
kihoztalak Egyiptom földjéről.
32,9 És monda az Úr Mózesnek: Láttam ezt a népet, és íme,
merevnyakú nép:
32:10 Most tehát hagyj békén, hogy felforrósodjon ellenük haragom, és
hogy megemészsem őket, és nagy nemzetté teszlek belőled.
32,11 Mózes pedig könyörgött az Úrhoz, az ő Istenéhez, és ezt mondta: Uram, miért haragszol a te haragod
lángolj fel a te néped ellen, amelyet kihoztál a világból
Egyiptom földjét nagy hatalommal és hatalmas kézzel?
32,12 Miért beszéljenek az egyiptomiak, és mondják: Csúnyat hozott
hogy megöljék őket a hegyekben, és megemészsék őket
a föld színe? Fordulj meg heves haragodtól, és bánd meg ezt a gonoszt
néped ellen.
32,13 Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, a te szolgáidra, akiknek megesküdtél
önmagad által, és azt mondtad nekik: Megsokasítom a ti magotokat
az ég csillagait és az egész földet, amelyről beszéltem, adom
a te magodnak, és örökölni fogják azt mindörökké.
32:14 És megbánta az ÚR azt a gonoszt, amelyet az övéivel akart elkövetni
emberek.
32:15 Mózes pedig megfordult, és lement a hegyről és a két asztalról
a tanúságtétel a kezében volt: a táblák mindkettőjükre fel voltak írva
oldalak; az egyik és a másik oldalra írták.
32:16 A táblák pedig Isten művei voltak, az írás pedig annak írása
Istenem, az asztalokra vésve.
32,17 És amikor Józsué meghallotta a nép hangját, amint azok kiáltoztak, így szólt
Mózesnek: Háború zajlik a táborban.
32:18 És monda: Nem is azoknak a hangja, akik mesterségért kiáltanak
azok hangja-e, akik a legyőzésért kiáltanak: hanem a zaj
akik énekelnek, hallom.
32,19 És lőn, amint a táborhoz közeledett, látta
a borjú és a tánc; és Mózes haragja felforrósodott, és elvetette a
asztalokat a kezéből, és letöri őket a hegy alatt.
32,20 És fogta a borjút, amelyet készítettek, és megégette a tűzben
porrá őrölte, a vízre kente, és elkészítette
Izráel fiai isznak belőle.
32:21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy te
olyan nagy bűnt hozott rájuk?
32,22 És monda Áron: Ne égjen fel az én uram haragja;
emberek, hogy huncutságra vannak állítva.
32,23 Mert azt mondták nekem: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak.
mert ez Mózes, a férfi, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, mi
nem tudja, mi lett vele.
32:24 És azt mondtam nekik: Akinek van aranya, törje le. Így
adták nekem: aztán a tűzbe dobtam, és ez jött ki
borjú.
32:25 És amikor Mózes látta, hogy a nép meztelen; (Mert Áron készítette őket
szégyenükre meztelenül ellenségeik között :)
32,26 Ekkor Mózes megállt a tábor kapujában, és ezt mondta: Ki van az Úrban
oldal? hadd jöjjön hozzám. És összegyűltek Lévi összes fiai
együtt hozzá.
32:27 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Tegyetek mindenkit
kardját az oldalán, és ki-be járni kapuról kapura mindvégig
a tábort, és mindenki ölje meg a testvérét, és mindenki a társát,
és minden ember a szomszédja.
32:28 Lévi fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének
aznap mintegy háromezer ember esett el a nép közül.
32,29 Mert Mózes azt mondta: Szenteljétek magatokat ma az Úrnak, minden
ember a fián és a testvérén; hogy megajándékozza neked a
áldás erre a napra.
32,30 És lőn másnap, hogy Mózes ezt mondta a népnek: Ti
nagy bűnt követtem el, és most felmegyek az Úrhoz;
esetleg engesztelést szerezek a bűneidért.
32,31 Mózes pedig visszatért az Úrhoz, és monda: Ó, ez a nép vétkezett!
nagy bűn, és aranyistenekké tette őket.
32:32 Most azonban, ha megbocsátod az ő bűneiket… és ha nem, töröljetek le, imádkozom
te a te könyvedből, amelyet írtál.
32,33 És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezik ellenem,
Kitörlöm a könyvemből.
32,34 Most tehát menjetek, vezessétek a népet arra a helyre, amelyről beszéltem
hozzád: íme, az én angyalom megy előtted, mindazonáltal a
napon, amikor meglátogatom, meglátogatom a bűneiket.
32,35 És megcsapta az Úr a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron
készült.