Kivonulás 15:1 Akkor énekelték Mózes és Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak szólt, mondván: Énekelek az Úrnak, mert ő győzött dicsőségesen: a lovat és lovasát a tengerbe dobta. 15:2 Az Úr az én erősségem és énekem, és ő lett az én szabadítóm: ő én Istenem, és hajlékot készítek neki; apám Istene, és én felmagasztalja őt. 15:3 Az Úr harcos ember, az Úr az ő neve. 15,4 A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, választottait a kapitányok is a Vörös-tengerbe fulladnak. 15,5 A mélység beterítette őket: kőként süllyedtek a mélybe. 15,6 A te jobbod, ó, Uram, dicsőségessé lett hatalmában; jobb kezed, ó ÚR, szétzúzta az ellenséget. 15:7 És nagyszerűséged nagyságával megdöntetted azokat, feltámadt ellened: kiküldöd haragodat, amely megemésztette őket mint tarló. 15,8 És orrlyukaid fuvallatával a vizek összegyűltek, az árvizek felegyenesedtek, mint egy kupac, és a mélység befagyott a tenger szíve. 15:9 Az ellenség ezt mondta: üldözöm, utolérek, felosztom a zsákmányt; vágyam kielégíti őket; Kihúzom a kardomat, a kezemet elpusztítja őket. 15,10 Szeledet fújtad, a tenger borította be őket, elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben. 15:11 Ki hasonló hozzád, Uram, az istenek között? ki olyan, mint te, dicsőséges a szentségben, félő a dicséretekben, csodákat tesz? 15,12 Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte őket. 15,13 Irgalmasságodban kivezetted a népet, amelyet megváltottál. te erődből vezetted őket szent hajlékodhoz. 15:14 A nép meghallja, és megijed; szomorúság fog el Palesztina lakói. 15:15 Akkor elámulnak Edom fejedelmei; Moáb vitézei, remegés fogja el őket; Kánaán minden lakója elolvad. 15:16 Félelem és rettegés száll rájuk; a te karod nagysága által csendes lesz, mint a kő; míg a te néped átmegy, Uram, mígnem a nép átmegy, amit te vásároltál. 15,17 Vidd be őket, és ültesd el a te hegyedbe örökséged azon a helyen, URam, amelyet magadnak adtál Lakozz a szentélyben, Uram, amelyet a te kezeid építettek. 15:18 Az ÚR uralkodik örökkön-örökké. 15,19 Mert a fáraó lova bement szekereivel és lovasaival a tengerbe, és az ÚR visszahozta a tenger vizét őket; de Izráel fiai szárazon mentek a közepén tenger. 15,20 Mirjám prófétanő, Áron húga pedig dobot vett magába. kéz; és az összes asszony kiment utána dobóval és dobbal táncol. 15,21 Mirjám így válaszolt nekik: Énekeljetek az Úrnak, mert ő győzött. dicsőségesen; a lovat és lovasát a tengerbe dobta. 15,22 Mózes tehát kihozta Izraelt a Vörös-tengerből, és kimentek a tengerbe Shur vadon; és három napig mentek a pusztában, és nem talált vizet. 15,23 És amikor Márába értek, nem tudtak inni a vizéből Mára, mert keserűek voltak; ezért nevezték el a nevét Márának. 15,24 És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 15:25 És az Úrhoz kiáltott; és mutatott neki az Úr egy fát, amely mikor a vizekbe vetette, a vizek édeské lettek: ott alkotott törvény és rendelet volt számukra, és ott igazolta őket, 15,26 És ezt mondta: Ha szorgalmasan hallgatsz az Úr szavára, Isten, és azt cselekszi, ami helyes az ő szemében, és meghallgatja az ő parancsolatait, és tartsd meg minden rendelkezését, ezek közül semmit sem adom betegségeket hoztam rád, amelyeket az Égyiptombeliekre hoztam, mert én vagyok az ÚR, aki meggyógyít. 15,27 És elmentek Elimbe, ahol tizenkét kút volt és hatvan és tíz pálmafát, és ott táboroztak a vizek mellett.