Kivonulás
15:1 Akkor énekelték Mózes és Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak
szólt, mondván: Énekelek az Úrnak, mert ő győzött
dicsőségesen: a lovat és lovasát a tengerbe dobta.
15:2 Az Úr az én erősségem és énekem, és ő lett az én szabadítóm: ő
én Istenem, és hajlékot készítek neki; apám Istene, és én
felmagasztalja őt.
15:3 Az Úr harcos ember, az Úr az ő neve.
15,4 A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, választottait
a kapitányok is a Vörös-tengerbe fulladnak.
15,5 A mélység beterítette őket: kőként süllyedtek a mélybe.
15,6 A te jobbod, ó, Uram, dicsőségessé lett hatalmában; jobb kezed, ó
ÚR, szétzúzta az ellenséget.
15:7 És nagyszerűséged nagyságával megdöntetted azokat,
feltámadt ellened: kiküldöd haragodat, amely megemésztette őket
mint tarló.
15,8 És orrlyukaid fuvallatával a vizek összegyűltek,
az árvizek felegyenesedtek, mint egy kupac, és a mélység befagyott
a tenger szíve.
15:9 Az ellenség ezt mondta: üldözöm, utolérek, felosztom a zsákmányt;
vágyam kielégíti őket; Kihúzom a kardomat, a kezemet
elpusztítja őket.
15,10 Szeledet fújtad, a tenger borította be őket, elsüllyedtek, mint az ólom
a hatalmas vizekben.
15:11 Ki hasonló hozzád, Uram, az istenek között? ki olyan, mint te,
dicsőséges a szentségben, félő a dicséretekben, csodákat tesz?
15,12 Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte őket.
15,13 Irgalmasságodban kivezetted a népet, amelyet megváltottál.
te erődből vezetted őket szent hajlékodhoz.
15:14 A nép meghallja, és megijed; szomorúság fog el
Palesztina lakói.
15:15 Akkor elámulnak Edom fejedelmei; Moáb vitézei,
remegés fogja el őket; Kánaán minden lakója
elolvad.
15:16 Félelem és rettegés száll rájuk; a te karod nagysága által
csendes lesz, mint a kő; míg a te néped átmegy, Uram, mígnem
a nép átmegy, amit te vásároltál.
15,17 Vidd be őket, és ültesd el a te hegyedbe
örökséged azon a helyen, URam, amelyet magadnak adtál
Lakozz a szentélyben, Uram, amelyet a te kezeid építettek.
15:18 Az ÚR uralkodik örökkön-örökké.
15,19 Mert a fáraó lova bement szekereivel és lovasaival
a tengerbe, és az ÚR visszahozta a tenger vizét
őket; de Izráel fiai szárazon mentek a közepén
tenger.
15,20 Mirjám prófétanő, Áron húga pedig dobot vett magába.
kéz; és az összes asszony kiment utána dobóval és dobbal
táncol.
15,21 Mirjám így válaszolt nekik: Énekeljetek az Úrnak, mert ő győzött.
dicsőségesen; a lovat és lovasát a tengerbe dobta.
15,22 Mózes tehát kihozta Izraelt a Vörös-tengerből, és kimentek a tengerbe
Shur vadon; és három napig mentek a pusztában, és
nem talált vizet.
15,23 És amikor Márába értek, nem tudtak inni a vizéből
Mára, mert keserűek voltak; ezért nevezték el a nevét Márának.
15,24 És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
15:25 És az Úrhoz kiáltott; és mutatott neki az Úr egy fát, amely mikor
a vizekbe vetette, a vizek édeské lettek: ott alkotott
törvény és rendelet volt számukra, és ott igazolta őket,
15,26 És ezt mondta: Ha szorgalmasan hallgatsz az Úr szavára,
Isten, és azt cselekszi, ami helyes az ő szemében, és meghallgatja
az ő parancsolatait, és tartsd meg minden rendelkezését, ezek közül semmit sem adom
betegségeket hoztam rád, amelyeket az Égyiptombeliekre hoztam, mert én vagyok
az ÚR, aki meggyógyít.
15,27 És elmentek Elimbe, ahol tizenkét kút volt és hatvan
és tíz pálmafát, és ott táboroztak a vizek mellett.