Kivonulás 11:1 És monda az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok még rá A fáraó és Egyiptom ellen; utána elenged innen: amikor ő elenged téged, egészen biztosan ki fog űzni innen. 11,2 Szólj most a nép füle hallatára, és mindenki kérjen kölcsön a magáéból szomszéd, és minden nő a szomszédja, ezüst ékszereket, és arany ékszereket. 11,3 És kegyelmet adott az Úr a népnek az egyiptomiak előtt. Sőt az az ember, Mózes igen nagy volt Egyiptom földjén, szemmel láthatóan a fáraó szolgáitól és a nép szeme láttára. 11:4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körül megyek ki Egyiptom közepén: 11:5 És Egyiptom földjén minden elsőszülött meghal, az elsőtől fogva a fáraótól született, aki a trónján ül, egészen az elsőszülöttéig a szolgálólány, aki a malom mögött van; és az összes elsőszülött vadállatok. 11,6 És nagy kiáltás lesz egész Egyiptom földjén, mint pl nem volt ilyen, és nem is lesz többé. 11:7 De Izráel fiai közül egy kutya se mozdítsa meg az övét nyelvet ember vagy állat ellen, hogy megtudjátok, hogyan cselekszik az Úr különbséget tesz az egyiptomiak és Izrael között. 11:8 És ezek a te szolgáid mind lejönnek hozzám, és leborulnak magukat nekem, mondván: Menj ki te és az egész nép, amely utána jön te: és utána kimegyek. És kiment a fáraótól a nagy harag. 11:9 És monda az Úr Mózesnek: Nem hallgat rátok a fáraó; hogy csodáim megsokasodhatnak Egyiptom földjén. 11,10 Mózes és Áron pedig mindezeket a csodákat cselekedték a fáraó előtt, és az Úr megkeményítette a fáraó szívét, hogy nem engedte a fiait Izrael menjen ki földjéről.