Kivonulás
11:1 És monda az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok még rá
A fáraó és Egyiptom ellen; utána elenged innen: amikor ő
elenged téged, egészen biztosan ki fog űzni innen.
11,2 Szólj most a nép füle hallatára, és mindenki kérjen kölcsön a magáéból
szomszéd, és minden nő a szomszédja, ezüst ékszereket, és
arany ékszereket.
11,3 És kegyelmet adott az Úr a népnek az egyiptomiak előtt.
Sőt az az ember, Mózes igen nagy volt Egyiptom földjén, szemmel láthatóan
a fáraó szolgáitól és a nép szeme láttára.
11:4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körül megyek ki
Egyiptom közepén:
11:5 És Egyiptom földjén minden elsőszülött meghal, az elsőtől fogva
a fáraótól született, aki a trónján ül, egészen az elsőszülöttéig
a szolgálólány, aki a malom mögött van; és az összes elsőszülött
vadállatok.
11,6 És nagy kiáltás lesz egész Egyiptom földjén, mint pl
nem volt ilyen, és nem is lesz többé.
11:7 De Izráel fiai közül egy kutya se mozdítsa meg az övét
nyelvet ember vagy állat ellen, hogy megtudjátok, hogyan cselekszik az Úr
különbséget tesz az egyiptomiak és Izrael között.
11:8 És ezek a te szolgáid mind lejönnek hozzám, és leborulnak
magukat nekem, mondván: Menj ki te és az egész nép, amely utána jön
te: és utána kimegyek. És kiment a fáraótól a
nagy harag.
11:9 És monda az Úr Mózesnek: Nem hallgat rátok a fáraó; hogy
csodáim megsokasodhatnak Egyiptom földjén.
11,10 Mózes és Áron pedig mindezeket a csodákat cselekedték a fáraó előtt, és az Úr
megkeményítette a fáraó szívét, hogy nem engedte a fiait
Izrael menjen ki földjéről.