Kivonulás 10:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem. az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, hogy ezeket megmutassam jelek előtte: 10,2 És hogy elmondhasd fiadnak és fiad fiának fülére: mit műveltem Egyiptomban, és jeleimet, amelyeket tettem közöttük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 10,3 Mózes és Áron bement a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene! Meddig nem akarod megalázkodni? előttem? engedd el népemet, hogy szolgáljanak nekem. 10:4 Különben ha nem akarod elengedni népemet, íme, holnap elhozom a sáskák a partodra: 10:5 És beborítják a föld színét, a mit nem lehet lásd a földet, és megeszik a maradékot, ami megszökött, amely megmarad néktek a jégesőből, és megeszik minden fát, amelyik kinő neked a mezőből: 10:6 És megtöltik a te házaidat, és minden szolgád házát, és az összes egyiptomiak házai; amelyet sem atyáid, sem a tiéd az atyák atyái látták attól a naptól fogva, amikor a földön voltak mind a mai napig. És megfordult, és kiment a Faraó elől. 10:7 És mondának néki a fáraó szolgái: Meddig lesz még ez az ember tőr? nekünk? bocsásd el a férfiakat, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek nem tudod még, hogy Egyiptom elpusztult? 10:8 És visszavitték Mózest és Áront a fáraóhoz, és monda néki nekik: Menjetek, szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket; de kik azok, akik elmennek? 10,9 És monda Mózes: Elmegyünk fiataljainkkal és öregeinkkel, a mieinkkel fiainkkal és leányainkkal, nyájainkkal és nyájainkkal fogunk megy; mert lakomát kell tartanunk az Úrnak. 10,10 És monda nékik: Legyen veletek az Úr, amint megengedem nektek menjetek, és kicsinyeitek: nézzetek rá; mert a gonosz előtted van. 10:11 Nem úgy: menjetek el, férfiak, és szolgáljátok az Urat; azért tetted vágy. És kiűzték őket a fáraó színe elől. 10,12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a földre! Egyiptom a sáskákért, hogy feljöjjenek Egyiptom földjére, és egyétek meg a föld minden füvét, még azt is, amit a jégeső hagyott. 10,13 Mózes pedig kinyújtotta vesszőjét Egyiptom földje és az Úr fölé keleti szelet hozott a földre egész nap és egész éjjel; és amikor reggel volt, a keleti szél meghozta a sáskákat. 10,14 És felvonultak a sáskák Egyiptom egész földére, és megpihentek mindenben Egyiptom partjait: igen súlyosak voltak; előttük nem voltak az olyan sáskák, mint ők, és utánuk sem lesznek ilyenek. 10,15 Mert befedték az egész föld színét, úgyhogy a föld lett elsötétült; és megették a föld minden gyógynövényét és minden gyümölcsét a fákat, amelyeket a jégeső hagyott, és nem maradt zöld valami a fákon vagy a mező füveiben, az egész földön Egyiptom. 10:16 Ekkor a fáraó sietve magához hívatta Mózest és Áront; és azt mondta: Megvan vétkezett az Úr, a te Istened ellen és ellened. 10,17 Most azért bocsásd meg, kérlek, az én vétkemet csak most egyszer, és könyörögj az Úr, a te Istened, hogy csak ezt a halált vegye el tőlem. 10,18 És kiment a fáraótól, és könyörgött az Úrnak. 10,19 És az ÚR erős erős nyugati szelet fordított, amely elvette a sáskákat, és vessétek a Vörös-tengerbe; egy sáska sem maradt Egyiptom minden partján. 10,20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, hogy nem engedte Izrael fiai mennek. 10,21 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, lehet sötétség Egyiptom földjén, sőt sötétség lehet filc. 10:22 És Mózes kinyújtotta kezét az ég felé; és volt egy vastag Sötétség volt Egyiptom egész földjén három napig: 10,23 Nem látták egymást, és nem kelt fel senki a helyéről háromra napok, de Izráel minden fiának világosság volt hajlékában. 10:24 És kiáltotta a fáraó Mózest, és monda: Menjetek, szolgáljátok az Urat! csak engedd nyájaitok és nyájaitok maradjanak: a ti kicsinyeitek is menjenek te. 10,25 És monda Mózes: Adj nekünk áldozatokat és égőáldozatokat is, hogy áldozhassunk az Úrnak, a mi Istenünknek. 10:26 A mi barmaink is velünk mennek; egy pata se maradjon mögött; mert azt kell vennünk, hogy az Urat, a mi Istenünket szolgáljuk; és tudjuk nem azzal, amivel az URat szolgálnunk kell, míg el nem jövünk. 10,27 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem engedte el őket. 10,28 És monda néki a fáraó: Menj el tőlem, vigyázz magadra, lásd az arcom nincs többé; mert azon a napon meglátod arcomat, meghalsz. 10,29 És monda Mózes: Jól beszéltél, nem fogom újra látni orcádat. több.