Kivonulás
10:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem.
az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, hogy ezeket megmutassam
jelek előtte:
10,2 És hogy elmondhasd fiadnak és fiad fiának fülére:
mit műveltem Egyiptomban, és jeleimet, amelyeket tettem
közöttük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
10,3 Mózes és Áron bement a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Ezt mondja
az Úr, a héberek Istene! Meddig nem akarod megalázkodni?
előttem? engedd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
10:4 Különben ha nem akarod elengedni népemet, íme, holnap elhozom
a sáskák a partodra:
10:5 És beborítják a föld színét, a mit nem lehet
lásd a földet, és megeszik a maradékot, ami megszökött,
amely megmarad néktek a jégesőből, és megeszik minden fát, amelyik
kinő neked a mezőből:
10:6 És megtöltik a te házaidat, és minden szolgád házát, és
az összes egyiptomiak házai; amelyet sem atyáid, sem a tiéd
az atyák atyái látták attól a naptól fogva, amikor a földön voltak
mind a mai napig. És megfordult, és kiment a Faraó elől.
10:7 És mondának néki a fáraó szolgái: Meddig lesz még ez az ember tőr?
nekünk? bocsásd el a férfiakat, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek
nem tudod még, hogy Egyiptom elpusztult?
10:8 És visszavitték Mózest és Áront a fáraóhoz, és monda néki
nekik: Menjetek, szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket; de kik azok, akik elmennek?
10,9 És monda Mózes: Elmegyünk fiataljainkkal és öregeinkkel, a mieinkkel
fiainkkal és leányainkkal, nyájainkkal és nyájainkkal fogunk
megy; mert lakomát kell tartanunk az Úrnak.
10,10 És monda nékik: Legyen veletek az Úr, amint megengedem nektek
menjetek, és kicsinyeitek: nézzetek rá; mert a gonosz előtted van.
10:11 Nem úgy: menjetek el, férfiak, és szolgáljátok az Urat; azért tetted
vágy. És kiűzték őket a fáraó színe elől.
10,12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a földre!
Egyiptom a sáskákért, hogy feljöjjenek Egyiptom földjére, és
egyétek meg a föld minden füvét, még azt is, amit a jégeső hagyott.
10,13 Mózes pedig kinyújtotta vesszőjét Egyiptom földje és az Úr fölé
keleti szelet hozott a földre egész nap és egész éjjel; és
amikor reggel volt, a keleti szél meghozta a sáskákat.
10,14 És felvonultak a sáskák Egyiptom egész földére, és megpihentek mindenben
Egyiptom partjait: igen súlyosak voltak; előttük nem voltak
az olyan sáskák, mint ők, és utánuk sem lesznek ilyenek.
10,15 Mert befedték az egész föld színét, úgyhogy a föld lett
elsötétült; és megették a föld minden gyógynövényét és minden gyümölcsét
a fákat, amelyeket a jégeső hagyott, és nem maradt zöld
valami a fákon vagy a mező füveiben, az egész földön
Egyiptom.
10:16 Ekkor a fáraó sietve magához hívatta Mózest és Áront; és azt mondta: Megvan
vétkezett az Úr, a te Istened ellen és ellened.
10,17 Most azért bocsásd meg, kérlek, az én vétkemet csak most egyszer, és könyörögj
az Úr, a te Istened, hogy csak ezt a halált vegye el tőlem.
10,18 És kiment a fáraótól, és könyörgött az Úrnak.
10,19 És az ÚR erős erős nyugati szelet fordított, amely elvette a
sáskákat, és vessétek a Vörös-tengerbe; egy sáska sem maradt
Egyiptom minden partján.
10,20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, hogy nem engedte
Izrael fiai mennek.
10,21 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé,
lehet sötétség Egyiptom földjén, sőt sötétség lehet
filc.
10:22 És Mózes kinyújtotta kezét az ég felé; és volt egy vastag
Sötétség volt Egyiptom egész földjén három napig:
10,23 Nem látták egymást, és nem kelt fel senki a helyéről háromra
napok, de Izráel minden fiának világosság volt hajlékában.
10:24 És kiáltotta a fáraó Mózest, és monda: Menjetek, szolgáljátok az Urat! csak engedd
nyájaitok és nyájaitok maradjanak: a ti kicsinyeitek is menjenek
te.
10,25 És monda Mózes: Adj nekünk áldozatokat és égőáldozatokat is,
hogy áldozhassunk az Úrnak, a mi Istenünknek.
10:26 A mi barmaink is velünk mennek; egy pata se maradjon
mögött; mert azt kell vennünk, hogy az Urat, a mi Istenünket szolgáljuk; és tudjuk
nem azzal, amivel az URat szolgálnunk kell, míg el nem jövünk.
10,27 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem engedte el őket.
10,28 És monda néki a fáraó: Menj el tőlem, vigyázz magadra, lásd
az arcom nincs többé; mert azon a napon meglátod arcomat, meghalsz.
10,29 És monda Mózes: Jól beszéltél, nem fogom újra látni orcádat.
több.