Kivonulás
4:1 Mózes pedig felelvén, monda: De íme, nem hisznek nekem sem
hallgass az én szavamra, mert azt mondják: Nem jelent meg az Úr
neked.
4:2 És monda néki az Úr: Mi az, ami a kezedben van? És azt mondta: A
rúd.
4,3 És monda: Dobd a földre. És ledobta a földre, és az
kígyó lett; és Mózes elmenekült előle.
4:4 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg
farok. És kinyújtotta a kezét, megfogta, és vessző lett belőle
az ő keze:
4,5 Hogy higgyék, hogy az Úr, atyáik Istene, az ő Istene
Ábrahám, Izsák Istene és Jákób Istene megjelent néki
téged.
4:6 És monda néki az ÚR: Nyújtsd a kezed a te kezedbe
kebel. És kezét a keblébe tette, és amikor kivette,
íme, keze leprás volt, mint a hó.
4,7 És monda: Tedd újra a kezed a kebeledbe. És feltette a kezét
ismét keblébe; és kitépte kebléből, és íme
újra megfordult, mint a másik teste.
4:8 És lészen, ha ők sem hisznek neked
hallgass az első jel szavára, hogy hinni fognak a hangnak
az utóbbi jelből.
4:9 És lészen, ha nem hisznek ennek a kettőnek is
jelek, és ne hallgass a te szavára, hogy vegyél a vízből
a folyóból, és öntsd a szárazra, és a vizet, amelyet te
a folyóból kivett vér lesz a szárazon.
4:10 És monda Mózes az Úrnak: Uram, én nem vagyok ékesszóló, sem
mindeddig, sem mióta beszéltél a te szolgáddal, de én lassú vagyok
a beszéd és a lassú nyelv.
4:11 És monda néki az Úr: Ki csinálta az ember száját? vagy ki készíti a
némák vagy süketek, vagy látók, vagy vakok? nem vagyok én az Úr?
4,12 Most tehát menj, és én leszek a száddal, és megtanítlak arra, amit te
mondjuk.
4,13 És monda: Uram, küldd el, kérlek, annak a kezével, akit te
el fog küldeni.
4:14 És felgerjedt az Úr haragja Mózes ellen, és monda: Nem
A lévita Áron, a te testvéred? Tudom, hogy jól tud beszélni. És még,
íme, elébe jön, és ha meglát, ott lesz
örül a szívében.
4,15 És beszélj hozzá, és adj szavakat a szájába, és én leszek
a te száddal és az ő szájával, és megtanít téged, hogy mit kell tenned.
4:16 És ő lesz a te szószólód a nép előtt, és ő lesz
lesz néked száj helyett, te pedig néki leszel helyette
Isten.
4:17 És vedd a kezedbe ezt a botot, amellyel tedd
jelek.
4,18 Mózes pedig elment, visszatért Jetróhoz, apósához, és monda néki
őt: Engedj el, kérlek, és térj vissza a testvéreimhez, akik bent vannak
Egyiptomot, és nézd meg, élnek-e még. Jethro pedig monda Mózesnek: Menj!
békében.
4,19 És monda az ÚR Mózesnek Midiánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert mindenki
meghaltak azok a férfiak, akik az életedet keresték.
4,20 Mózes pedig fogta feleségét és fiait, és szamárra ültette őket, és ő
visszatért Egyiptom földére, és Mózes magába vette az Isten vesszőjét
kéz.
4,21 És monda az Úr Mózesnek: Amikor elmész, hogy visszatérj Egyiptomba, lásd
hogy megteszed mindazokat a csodákat a fáraó előtt, amelyeket a tiedbe adtam
kéz: de megkeményítem a szívét, hogy el ne engedje a népet.
4,22 És mondd a fáraónak: Ezt mondja az Úr: Izráel az én fiam!
még az elsőszülöttem is:
4,23 Én pedig azt mondom néked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem; és ha te
ne engedd el, íme, megölöm a fiadat, méghozzá az elsőszülöttedet.
4:24 És lőn az úton, a fogadóban, találkozott vele az Úr, és
meg akarta ölni.
4,25 Ekkor Cippóra fogott egy éles követ, és levágta fiának fitymáját,
és lábai elé dobta, és így szólt: Bizony, véres férj vagy
nekem.
4,26 Elengedte hát, és így szólt: „Véres férj vagy!
a körülmetélés.
4,27 És monda az Úr Áronnak: Menj el a pusztába Mózes elé. És ő
elment, találkozott vele az Isten hegyén, és megcsókolta.
4,28 És elbeszélé Mózes Áronnak minden beszédét az Úrnak, aki elküldte őt, és mindent
a jeleket, amelyeket parancsolt neki.
4,29 Mózes és Áron elmentek, és egybegyűjtötték a véneket
Izrael fiai:
4,30 Áron pedig elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, és
tette a jeleket az emberek szeme láttára.
4:31 És hitt a nép, és meghallotta, hogy az Úr meglátogatott
Izráel fiai, és megnézte nyomorúságukat,
majd lehajtották a fejüket és imádták.