Kivonulás 4:1 Mózes pedig felelvén, monda: De íme, nem hisznek nekem sem hallgass az én szavamra, mert azt mondják: Nem jelent meg az Úr neked. 4:2 És monda néki az Úr: Mi az, ami a kezedben van? És azt mondta: A rúd. 4,3 És monda: Dobd a földre. És ledobta a földre, és az kígyó lett; és Mózes elmenekült előle. 4:4 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg farok. És kinyújtotta a kezét, megfogta, és vessző lett belőle az ő keze: 4,5 Hogy higgyék, hogy az Úr, atyáik Istene, az ő Istene Ábrahám, Izsák Istene és Jákób Istene megjelent néki téged. 4:6 És monda néki az ÚR: Nyújtsd a kezed a te kezedbe kebel. És kezét a keblébe tette, és amikor kivette, íme, keze leprás volt, mint a hó. 4,7 És monda: Tedd újra a kezed a kebeledbe. És feltette a kezét ismét keblébe; és kitépte kebléből, és íme újra megfordult, mint a másik teste. 4:8 És lészen, ha ők sem hisznek neked hallgass az első jel szavára, hogy hinni fognak a hangnak az utóbbi jelből. 4:9 És lészen, ha nem hisznek ennek a kettőnek is jelek, és ne hallgass a te szavára, hogy vegyél a vízből a folyóból, és öntsd a szárazra, és a vizet, amelyet te a folyóból kivett vér lesz a szárazon. 4:10 És monda Mózes az Úrnak: Uram, én nem vagyok ékesszóló, sem mindeddig, sem mióta beszéltél a te szolgáddal, de én lassú vagyok a beszéd és a lassú nyelv. 4:11 És monda néki az Úr: Ki csinálta az ember száját? vagy ki készíti a némák vagy süketek, vagy látók, vagy vakok? nem vagyok én az Úr? 4,12 Most tehát menj, és én leszek a száddal, és megtanítlak arra, amit te mondjuk. 4,13 És monda: Uram, küldd el, kérlek, annak a kezével, akit te el fog küldeni. 4:14 És felgerjedt az Úr haragja Mózes ellen, és monda: Nem A lévita Áron, a te testvéred? Tudom, hogy jól tud beszélni. És még, íme, elébe jön, és ha meglát, ott lesz örül a szívében. 4,15 És beszélj hozzá, és adj szavakat a szájába, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanít téged, hogy mit kell tenned. 4:16 És ő lesz a te szószólód a nép előtt, és ő lesz lesz néked száj helyett, te pedig néki leszel helyette Isten. 4:17 És vedd a kezedbe ezt a botot, amellyel tedd jelek. 4,18 Mózes pedig elment, visszatért Jetróhoz, apósához, és monda néki őt: Engedj el, kérlek, és térj vissza a testvéreimhez, akik bent vannak Egyiptomot, és nézd meg, élnek-e még. Jethro pedig monda Mózesnek: Menj! békében. 4,19 És monda az ÚR Mózesnek Midiánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert mindenki meghaltak azok a férfiak, akik az életedet keresték. 4,20 Mózes pedig fogta feleségét és fiait, és szamárra ültette őket, és ő visszatért Egyiptom földére, és Mózes magába vette az Isten vesszőjét kéz. 4,21 És monda az Úr Mózesnek: Amikor elmész, hogy visszatérj Egyiptomba, lásd hogy megteszed mindazokat a csodákat a fáraó előtt, amelyeket a tiedbe adtam kéz: de megkeményítem a szívét, hogy el ne engedje a népet. 4,22 És mondd a fáraónak: Ezt mondja az Úr: Izráel az én fiam! még az elsőszülöttem is: 4,23 Én pedig azt mondom néked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem; és ha te ne engedd el, íme, megölöm a fiadat, méghozzá az elsőszülöttedet. 4:24 És lőn az úton, a fogadóban, találkozott vele az Úr, és meg akarta ölni. 4,25 Ekkor Cippóra fogott egy éles követ, és levágta fiának fitymáját, és lábai elé dobta, és így szólt: Bizony, véres férj vagy nekem. 4,26 Elengedte hát, és így szólt: „Véres férj vagy! a körülmetélés. 4,27 És monda az Úr Áronnak: Menj el a pusztába Mózes elé. És ő elment, találkozott vele az Isten hegyén, és megcsókolta. 4,28 És elbeszélé Mózes Áronnak minden beszédét az Úrnak, aki elküldte őt, és mindent a jeleket, amelyeket parancsolt neki. 4,29 Mózes és Áron elmentek, és egybegyűjtötték a véneket Izrael fiai: 4,30 Áron pedig elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, és tette a jeleket az emberek szeme láttára. 4:31 És hitt a nép, és meghallotta, hogy az Úr meglátogatott Izráel fiai, és megnézte nyomorúságukat, majd lehajtották a fejüket és imádták.