Eszter
7,1 Elment tehát a király és Hámán Eszter királynéval lakomára.
7:2 És szólt a király Eszternek a második napon a lakomán
bor, mi a kérésed, Eszter királyné? és megadatik neked:
és mi a kérésed? és a feléig kell végrehajtani
a királyság.
7,3 Ekkor válaszolt Eszter királyné, és monda: Ha kegyelmet találtam nálad
láss, ó király, és ha a királynak tetszik, adják nekem életemet
petíciót, és kérésemre az embereimet:
7,4 Mert eladtunk, én és az én népem, hogy elpusztuljunk, megöljenek és
elpusztul. De ha eladtak volna minket rabszolgának és szolganőnek, megtartottam volna a magamét
nyelvet, bár az ellenség nem tudta ellensúlyozni a király kárát.
7,5 Akkor válaszolt Ahasvérus király, és ezt mondta Eszter királynénak: Kicsoda
ő, és hol van, hogy a szíve mélyén ezt meg akarta tenni?
7,6 És monda Eszter: Az ellenség és az ellenség ez a gonosz Hámán. Akkor
Hámán félt a király és a királyné előtt.
7:7 És a király, aki felkelt a borozásból, haragjában beméne a borba
palota kertje: és Hámán felállt, hogy életét kérje Esztertől
a királynő; mert látta, hogy rosszat határoztak el ellene a
király.
7,8 Ekkor a király visszatért a palota kertjéből a helyére
bor bankett; és Hámán arra az ágyra esett, amelyen Eszter feküdt.
Akkor monda a király: A királynőt is elém kényszeríti a házban?
Amint kiment a szó a király száján, eltakarták Hámán arcát.
7,9 És monda Harbóna, az egyik kamarás a király előtt: Íme!
és az ötven sing magas akasztófa is, amelyet Hámán készített Márdokeusnak,
aki jót mondott a királynak, Hámán házában áll. Akkor
monda a király: Akaszd fel rá.
7,10 Felakasztották tehát Hámánt az akasztófára, amelyet Márdokeusnak készített.
Ekkor a király haragja lecsillapodott.