Eszter 7,1 Elment tehát a király és Hámán Eszter királynéval lakomára. 7:2 És szólt a király Eszternek a második napon a lakomán bor, mi a kérésed, Eszter királyné? és megadatik neked: és mi a kérésed? és a feléig kell végrehajtani a királyság. 7,3 Ekkor válaszolt Eszter királyné, és monda: Ha kegyelmet találtam nálad láss, ó király, és ha a királynak tetszik, adják nekem életemet petíciót, és kérésemre az embereimet: 7,4 Mert eladtunk, én és az én népem, hogy elpusztuljunk, megöljenek és elpusztul. De ha eladtak volna minket rabszolgának és szolganőnek, megtartottam volna a magamét nyelvet, bár az ellenség nem tudta ellensúlyozni a király kárát. 7,5 Akkor válaszolt Ahasvérus király, és ezt mondta Eszter királynénak: Kicsoda ő, és hol van, hogy a szíve mélyén ezt meg akarta tenni? 7,6 És monda Eszter: Az ellenség és az ellenség ez a gonosz Hámán. Akkor Hámán félt a király és a királyné előtt. 7:7 És a király, aki felkelt a borozásból, haragjában beméne a borba palota kertje: és Hámán felállt, hogy életét kérje Esztertől a királynő; mert látta, hogy rosszat határoztak el ellene a király. 7,8 Ekkor a király visszatért a palota kertjéből a helyére bor bankett; és Hámán arra az ágyra esett, amelyen Eszter feküdt. Akkor monda a király: A királynőt is elém kényszeríti a házban? Amint kiment a szó a király száján, eltakarták Hámán arcát. 7,9 És monda Harbóna, az egyik kamarás a király előtt: Íme! és az ötven sing magas akasztófa is, amelyet Hámán készített Márdokeusnak, aki jót mondott a királynak, Hámán házában áll. Akkor monda a király: Akaszd fel rá. 7,10 Felakasztották tehát Hámánt az akasztófára, amelyet Márdokeusnak készített. Ekkor a király haragja lecsillapodott.