Prédikátor 12,1 Emlékezz most meg Teremtődről ifjúságod napjaiban, és a gonosz napokban ne jöjj, se az évek közelednek, amikor azt mondod: Nincs öröm bennük; 12,2 Amíg a nap, vagy a fény, vagy a hold, vagy a csillagok el nem sötétednek, és a felhők sem térnek vissza eső után: 12,3 Azon a napon, amikor megremegnek a ház őrei és az erősek az emberek meghajolnak, és a darálók megszűnnek, mert kevesen vannak, és akik az ablakon kinéznek, sötétek legyenek, 12:4 És az ajtók bezárulnak az utcákon, amikor megszólal a hang csekély az őrlés, és felkel a madár hangjára, és minden a muzsika leányai lealacsonyítják; 12:5 És amikor félni fognak a magastól, és félelem lesz az úton, és virágzik a mandulafa, és a szöcske teher lesz, és a kívánság elfogy, mert az ember vágyakozik haza, és a gyászolók az utcákon járnak: 12:6 Vagy meglazul az ezüstzsinór, vagy eltörik az aranytál, vagy a eltörik a kancsó a szökőkútnál, vagy a kerék a ciszternánál. 12:7 Akkor visszatér a por a földbe, amint volt, és a lélek térj vissza Istenhez, aki adta. 12:8 A hiábavalóságok hiábavalósága, mondja a prédikátor; minden hiúság. 12,9 Sőt, mivel a prédikátor bölcs volt, még mindig tanította a népet tudás; igen, jól figyelt, és sokakat felkutatott és rendbe állított közmondások. 12:10 A prédikátor keresett szavakat keresett: és azt, ami volt egyenesen írták, még az igaz szavak is. 12,11 A bölcsek szavai olyanok, mint a mesterek szegei gyülekezetekből, amelyeket egy pásztortól kapnak. 12,12 És még ezek által, fiam, utasítsd, hogy sok könyvet készíts ott nincs vége; a sok tanulás pedig a test fáradtsága. 12:13 Halljuk az egész ügy végkifejletét: Féljétek az Istent, és őrizzétek meg az övét parancsolatokat: mert ez az ember egész kötelessége. 12,14 Mert Isten minden munkát ítéletre hoz, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár rossz.