Prédikátor
12,1 Emlékezz most meg Teremtődről ifjúságod napjaiban, és a gonosz napokban
ne jöjj, se az évek közelednek, amikor azt mondod: Nincs
öröm bennük;
12,2 Amíg a nap, vagy a fény, vagy a hold, vagy a csillagok el nem sötétednek,
és a felhők sem térnek vissza eső után:
12,3 Azon a napon, amikor megremegnek a ház őrei és az erősek
az emberek meghajolnak, és a darálók megszűnnek, mert kevesen vannak,
és akik az ablakon kinéznek, sötétek legyenek,
12:4 És az ajtók bezárulnak az utcákon, amikor megszólal a hang
csekély az őrlés, és felkel a madár hangjára, és minden
a muzsika leányai lealacsonyítják;
12:5 És amikor félni fognak a magastól, és félelem lesz
az úton, és virágzik a mandulafa, és a szöcske
teher lesz, és a kívánság elfogy, mert az ember vágyakozik
haza, és a gyászolók az utcákon járnak:
12:6 Vagy meglazul az ezüstzsinór, vagy eltörik az aranytál, vagy a
eltörik a kancsó a szökőkútnál, vagy a kerék a ciszternánál.
12:7 Akkor visszatér a por a földbe, amint volt, és a lélek
térj vissza Istenhez, aki adta.
12:8 A hiábavalóságok hiábavalósága, mondja a prédikátor; minden hiúság.
12,9 Sőt, mivel a prédikátor bölcs volt, még mindig tanította a népet
tudás; igen, jól figyelt, és sokakat felkutatott és rendbe állított
közmondások.
12:10 A prédikátor keresett szavakat keresett: és azt, ami volt
egyenesen írták, még az igaz szavak is.
12,11 A bölcsek szavai olyanok, mint a mesterek szegei
gyülekezetekből, amelyeket egy pásztortól kapnak.
12,12 És még ezek által, fiam, utasítsd, hogy sok könyvet készíts ott
nincs vége; a sok tanulás pedig a test fáradtsága.
12:13 Halljuk az egész ügy végkifejletét: Féljétek az Istent, és őrizzétek meg az övét
parancsolatokat: mert ez az ember egész kötelessége.
12,14 Mert Isten minden munkát ítéletre hoz, minden titkos dologgal együtt,
akár jó, akár rossz.