Prédikátor
4,1 Visszatértem tehát, és átgondoltam az összes elnyomást, amely alatt történt
a nap: és íme, az elnyomottak könnyei, és nem volt nekik
vigasztaló; és elnyomóik oldalán hatalom volt; de ők
nem volt vigasztalója.
4,2 Ezért dicsértem a halottakat, akik már halottak, mint az élőket
amelyek még élnek.
4:3 Igen, jobb ő, mint a kettő, aki még nem volt, aki nem
látta a gonosz munkát, amit a nap alatt végeznek.
4:4 Ismét megfontoltam minden fáradságot és minden helyes munkát, hogy erre a
az ember irigyeli a szomszédját. Ez is hiúság és bosszúság
szellem.
4:5 A bolond összekulcsolja a kezét, és a saját húsát eszi.
4:6 Jobb egy maroknyi csend, mint mindkét kéz tele
gyötrelem és a lélek bosszúsága.
4,7 Aztán visszatértem, és hiábavalóságot láttam a nap alatt.
4:8 Egyedül van, és nincs második; igen, egyike sincs
gyermek vagy testvér: de nincs vége minden munkájának; az övé sem
gazdagsággal elégedett szem; sem azt nem mondja: Kiért dolgozom, és
a lelkemet megfosztja a jótól? Ez is hiúság, igen, fájó vajúdás.
4:9 Jobb kettő, mint egy; mert jó jutalom jár nekik
munkaerő.
4,10 Mert ha elesnek, az felemeli embertársát, de jaj annak
egyedül van, amikor elesik; mert nincs más, aki felsegítse.
4,11 Ismét, ha ketten együtt fekszenek, akkor melegük van; de hogyan lehet egy meleg?
egyedül?
4:12 És ha egy győz rajta, ketten állnak ellene; és egy háromszoros
a vezeték nem szakad el gyorsan.
4,13 Jobb a szegény és bölcs gyermek, mint egy vén és bolond király, aki akarja
ne legyen többé intő.
4:14 Mert a börtönből jön uralkodni; míg az is, aki ben született
országa szegény lesz.
4,15 Minden élőt, amely a nap alatt jár, a másodikkal tekintettem
gyermek, aki feláll helyette.
4,16 Nincs vége az egész népnek, még annak is, ami korábban volt
az utána jövők sem örülnek neki. Bizonyára ezt
a hiúság és a lélek bosszúsága is.