Prédikátor 4,1 Visszatértem tehát, és átgondoltam az összes elnyomást, amely alatt történt a nap: és íme, az elnyomottak könnyei, és nem volt nekik vigasztaló; és elnyomóik oldalán hatalom volt; de ők nem volt vigasztalója. 4,2 Ezért dicsértem a halottakat, akik már halottak, mint az élőket amelyek még élnek. 4:3 Igen, jobb ő, mint a kettő, aki még nem volt, aki nem látta a gonosz munkát, amit a nap alatt végeznek. 4:4 Ismét megfontoltam minden fáradságot és minden helyes munkát, hogy erre a az ember irigyeli a szomszédját. Ez is hiúság és bosszúság szellem. 4:5 A bolond összekulcsolja a kezét, és a saját húsát eszi. 4:6 Jobb egy maroknyi csend, mint mindkét kéz tele gyötrelem és a lélek bosszúsága. 4,7 Aztán visszatértem, és hiábavalóságot láttam a nap alatt. 4:8 Egyedül van, és nincs második; igen, egyike sincs gyermek vagy testvér: de nincs vége minden munkájának; az övé sem gazdagsággal elégedett szem; sem azt nem mondja: Kiért dolgozom, és a lelkemet megfosztja a jótól? Ez is hiúság, igen, fájó vajúdás. 4:9 Jobb kettő, mint egy; mert jó jutalom jár nekik munkaerő. 4,10 Mert ha elesnek, az felemeli embertársát, de jaj annak egyedül van, amikor elesik; mert nincs más, aki felsegítse. 4,11 Ismét, ha ketten együtt fekszenek, akkor melegük van; de hogyan lehet egy meleg? egyedül? 4:12 És ha egy győz rajta, ketten állnak ellene; és egy háromszoros a vezeték nem szakad el gyorsan. 4,13 Jobb a szegény és bölcs gyermek, mint egy vén és bolond király, aki akarja ne legyen többé intő. 4:14 Mert a börtönből jön uralkodni; míg az is, aki ben született országa szegény lesz. 4,15 Minden élőt, amely a nap alatt jár, a másodikkal tekintettem gyermek, aki feláll helyette. 4,16 Nincs vége az egész népnek, még annak is, ami korábban volt az utána jövők sem örülnek neki. Bizonyára ezt a hiúság és a lélek bosszúsága is.