Prédikátor
2,1 Azt mondtam szívemben: Menj most, hát vígan próbára teszlek
gyönyörködjetek: és íme, ez is hiábavalóság.
2:2 Azt mondtam a nevetésről: Megőrült, és a vidámságról: Mit csinál?
2:3 Szívemben arra törekedtem, hogy átadjam magam a bornak, de megismertem az enyémet
szív bölcsességgel; és megragadni az ostobaságot, amíg meg nem látom, mi van
ez jó az emberek fiainak, amit tenniük kell az ég alatt
életük napjait.
2:4 Nagy dolgokat alkottam magamnak; Házakat építettem magamnak; Szőlőt ültettem magamnak:
2,5 Csináltam magamnak kerteket és gyümölcsösöket, és mindenféle fát ültettem beléjük
gyümölcsökből:
2,6 Viztócsákat csináltam magamnak, hogy azokkal öntözzem a fát, amelyet hoz
elő a fák:
2:7 Szolgákat és leányokat szereztem magamnak, és szolgák születtek házamban; én is
nagy és kis szarvasmarhákkal rendelkezett, mindenekelőtt, ami benne volt
Jeruzsálem előttem:
2,8 Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, és a királyok különös kincsét
és a tartományokból: kaptam magamhoz férfi énekeseket és énekesnőket, és a
az emberek fiainak örömei, mint hangszer, és minden
fajták.
2,9 Nagy voltam tehát, és jobban gyarapodtam, mint mindazok, akik előttem voltak
Jeruzsálem: bölcsességem is nálam maradt.
2,10 És bármit is kívántam a szemeimtől, nem tartottam el tőlük, nem tartottam vissza a magamét
szív minden örömtől; mert örvendezett szívem minden fáradozásomnak
az én részem minden munkámból.
2,11 Aztán megnéztem mindazokat a munkákat, amelyeket kezeim végeztek, és a
és íme, minden hiábavalóság volt
a lélek bosszúsága, és nem volt haszon a nap alatt.
2,12 És odafordultam, hogy lássam bölcsességet, őrültséget és ostobaságot.
megteheti-e az az ember, aki a király után jön? még azt is, ami volt
már kész van.
2:13 Akkor láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja az ostobaságot, amennyire a világosság
sötétség.
2:14 A bölcs szeme a fejében van; de a bolond sötétségben jár:
és magam is észrevettem, hogy mindegyikükkel egy esemény történik.
2,15 Akkor azt mondtam szívemben: Amint a bolonddal történik, úgy történik
még nekem is; és miért voltam akkor bölcsebb? Aztán a szívem mélyén azt mondtam, hogy
ez is hiúság.
2:16 Mert nincs emlékezetesebb a bölcs, mint a bolond mindörökké;
látva, ami most van, az eljövendő napokban, mind feledésbe merül. És
hogyan hal meg a bölcs ember? mint a bolond.
2:17 Ezért gyűlöltem az életet; mert a nap alatt végzett munka
bántó számomra, mert minden hiábavalóság és a lélek bosszúsága.
2,18 Igen, gyűlöltem minden fáradozásomat, amelyet a nap alatt végeztem, mert én
hagyja azt az emberre, aki utánam jön.
2:19 És ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond? mégis lesz
uralkodjatok minden munkám felett, amin dolgoztam és ahol dolgoztam
bölcsnek mutattam magam a nap alatt. Ez is hiúság.
2:20 Ezért igyekeztem kétségbeejteni a szívemet minden fáradság miatt
amit a nap alá vettem.
2,21 Mert van ember, akinek fáradozása van bölcsességben, tudásban és benne
saját tőke; mégis annak az embernek hagyja, aki nem dolgozott azon
az ő részéért. Ez is hiúság és nagy gonoszság.
2,22 Mert mi mindene van az embernek minden fáradságából és szívének gyötrelméből?
ahol dolgozott a nap alatt?
2:23 Mert minden napja bánat és bánat a bánat; igen, a szíve
nem pihen az éjszakában. Ez is hiúság.
2,24 Nincs jobb az embernek, mint hogy eszik és iszik,
és hogy a lelke jót tegyen munkája során. Ezt is én
látta, hogy Isten kezéből való.
2:25 Mert ki tud enni, vagy ki más siethet idáig, mint én?
2,26 Mert az Isten bölcsességet és tudást ad a jó embernek,
és örömet, de a bűnösnek fáradságot ad, hogy gyűjtsön és felhalmozzon,
hogy adjon annak, ami jó Isten előtt. Ez is hiúság és
a lélek bosszúsága.