Prédikátor 2,1 Azt mondtam szívemben: Menj most, hát vígan próbára teszlek gyönyörködjetek: és íme, ez is hiábavalóság. 2:2 Azt mondtam a nevetésről: Megőrült, és a vidámságról: Mit csinál? 2:3 Szívemben arra törekedtem, hogy átadjam magam a bornak, de megismertem az enyémet szív bölcsességgel; és megragadni az ostobaságot, amíg meg nem látom, mi van ez jó az emberek fiainak, amit tenniük kell az ég alatt életük napjait. 2:4 Nagy dolgokat alkottam magamnak; Házakat építettem magamnak; Szőlőt ültettem magamnak: 2,5 Csináltam magamnak kerteket és gyümölcsösöket, és mindenféle fát ültettem beléjük gyümölcsökből: 2,6 Viztócsákat csináltam magamnak, hogy azokkal öntözzem a fát, amelyet hoz elő a fák: 2:7 Szolgákat és leányokat szereztem magamnak, és szolgák születtek házamban; én is nagy és kis szarvasmarhákkal rendelkezett, mindenekelőtt, ami benne volt Jeruzsálem előttem: 2,8 Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, és a királyok különös kincsét és a tartományokból: kaptam magamhoz férfi énekeseket és énekesnőket, és a az emberek fiainak örömei, mint hangszer, és minden fajták. 2,9 Nagy voltam tehát, és jobban gyarapodtam, mint mindazok, akik előttem voltak Jeruzsálem: bölcsességem is nálam maradt. 2,10 És bármit is kívántam a szemeimtől, nem tartottam el tőlük, nem tartottam vissza a magamét szív minden örömtől; mert örvendezett szívem minden fáradozásomnak az én részem minden munkámból. 2,11 Aztán megnéztem mindazokat a munkákat, amelyeket kezeim végeztek, és a és íme, minden hiábavalóság volt a lélek bosszúsága, és nem volt haszon a nap alatt. 2,12 És odafordultam, hogy lássam bölcsességet, őrültséget és ostobaságot. megteheti-e az az ember, aki a király után jön? még azt is, ami volt már kész van. 2:13 Akkor láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja az ostobaságot, amennyire a világosság sötétség. 2:14 A bölcs szeme a fejében van; de a bolond sötétségben jár: és magam is észrevettem, hogy mindegyikükkel egy esemény történik. 2,15 Akkor azt mondtam szívemben: Amint a bolonddal történik, úgy történik még nekem is; és miért voltam akkor bölcsebb? Aztán a szívem mélyén azt mondtam, hogy ez is hiúság. 2:16 Mert nincs emlékezetesebb a bölcs, mint a bolond mindörökké; látva, ami most van, az eljövendő napokban, mind feledésbe merül. És hogyan hal meg a bölcs ember? mint a bolond. 2:17 Ezért gyűlöltem az életet; mert a nap alatt végzett munka bántó számomra, mert minden hiábavalóság és a lélek bosszúsága. 2,18 Igen, gyűlöltem minden fáradozásomat, amelyet a nap alatt végeztem, mert én hagyja azt az emberre, aki utánam jön. 2:19 És ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond? mégis lesz uralkodjatok minden munkám felett, amin dolgoztam és ahol dolgoztam bölcsnek mutattam magam a nap alatt. Ez is hiúság. 2:20 Ezért igyekeztem kétségbeejteni a szívemet minden fáradság miatt amit a nap alá vettem. 2,21 Mert van ember, akinek fáradozása van bölcsességben, tudásban és benne saját tőke; mégis annak az embernek hagyja, aki nem dolgozott azon az ő részéért. Ez is hiúság és nagy gonoszság. 2,22 Mert mi mindene van az embernek minden fáradságából és szívének gyötrelméből? ahol dolgozott a nap alatt? 2:23 Mert minden napja bánat és bánat a bánat; igen, a szíve nem pihen az éjszakában. Ez is hiúság. 2,24 Nincs jobb az embernek, mint hogy eszik és iszik, és hogy a lelke jót tegyen munkája során. Ezt is én látta, hogy Isten kezéből való. 2:25 Mert ki tud enni, vagy ki más siethet idáig, mint én? 2,26 Mert az Isten bölcsességet és tudást ad a jó embernek, és örömet, de a bűnösnek fáradságot ad, hogy gyűjtsön és felhalmozzon, hogy adjon annak, ami jó Isten előtt. Ez is hiúság és a lélek bosszúsága.