Deuteronomium 34,1 Mózes pedig felment Moáb síkságáról a Nébó hegyére, hogy a Piszga teteje, amely Jerikóval szemben van. És az Úr megmutatta néki Gileád egész földjét Dánig, 34,2 És az egész Naftálit, és Efraim földjét, és Manassét és az egész Júda földje a tengerig, 34:3 Délen és Jerikó völgyének síksága, a pálma városa fák, egészen Zoárig. 34,4 És monda néki az Úr: Ez az a föld, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom láttad a te szemeiddel, de ne menj át oda. 34,5 Meghalt tehát Mózes, az ÚR szolgája, Moáb földjén, az ÚR szava szerint. 34,6 És eltemette őt egy völgyben Moáb földjén, szemben Bethpeor: de senki sem tud az ő sírjáról mind a mai napig. 34:7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, amikor meghalt; szeme volt nem halványult el, és természetes ereje sem csillapodott. 34,8 Izráel fiai harminczszor sírtak Mózes miatt Moáb síkságán napok: így véget értek a Mózes sírásának és gyászának napjai. 34:9 Józsué, a Nún fia pedig tele volt bölcsesség lelkével; Mózesért rátette a kezét, és Izráel fiai hallgattak rá és úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek. 34:10 És nem támadt olyan próféta Izráelben, mint Mózes, akit az Az ÚR szemről színre ismerte, 34,11 Mindazokban a jelekben és csodákban, amelyeket az ÚR elküldte, hogy tegyen Egyiptom földjét a fáraónak és minden szolgájának és egész földjének, 34:12 És abban a hatalmas kézben, és minden nagy rettegésben, amelyet Mózes megjelent az egész Izráel szeme előtt.