Deuteronomium
34,1 Mózes pedig felment Moáb síkságáról a Nébó hegyére, hogy
a Piszga teteje, amely Jerikóval szemben van. És az Úr megmutatta néki
Gileád egész földjét Dánig,
34,2 És az egész Naftálit, és Efraim földjét, és Manassét és az egész
Júda földje a tengerig,
34:3 Délen és Jerikó völgyének síksága, a pálma városa
fák, egészen Zoárig.
34,4 És monda néki az Úr: Ez az a föld, amelyről megesküdtem Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom
láttad a te szemeiddel, de ne menj át
oda.
34,5 Meghalt tehát Mózes, az ÚR szolgája, Moáb földjén,
az ÚR szava szerint.
34,6 És eltemette őt egy völgyben Moáb földjén, szemben
Bethpeor: de senki sem tud az ő sírjáról mind a mai napig.
34:7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, amikor meghalt; szeme volt
nem halványult el, és természetes ereje sem csillapodott.
34,8 Izráel fiai harminczszor sírtak Mózes miatt Moáb síkságán
napok: így véget értek a Mózes sírásának és gyászának napjai.
34:9 Józsué, a Nún fia pedig tele volt bölcsesség lelkével; Mózesért
rátette a kezét, és Izráel fiai hallgattak rá
és úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
34:10 És nem támadt olyan próféta Izráelben, mint Mózes, akit az
Az ÚR szemről színre ismerte,
34,11 Mindazokban a jelekben és csodákban, amelyeket az ÚR elküldte, hogy tegyen
Egyiptom földjét a fáraónak és minden szolgájának és egész földjének,
34:12 És abban a hatalmas kézben, és minden nagy rettegésben, amelyet Mózes
megjelent az egész Izráel szeme előtt.