Deuteronomium 2,1 Azután megfordultunk, és az úton haladtunk a pusztába a Vörös-tengert, amint az ÚR megmondta nékem, és sokakat megkerültünk a Szeir hegyén napok. 2,2 És szóla hozzám az Úr, mondván: 2,3 Elég régóta körülkerültétek ezt a hegyet: forduljatok észak felé. 2:4 És parancsolj a népnek, mondván: Át kell mennetek a határon a ti testvéreitek, Ézsau fiai, a kik Szeirben laknak; és fognak féljetek titeket: vigyázzatok magatokra tehát: 2:5 Ne avatkozz beléjük; mert nem adok neked a földjükből, nem, nem úgy annyi, mint egy láb széles; mert a Szeir hegyet Ézsaunak adtam a birtoklása. 2:6 Vegyetek tőlük húst pénzért, hogy egyetek; és ti is vegyél belőlük vizet pénzért, hogy igyál. 2,7 Mert megáldott téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájával. tudja, hogy e nagy pusztában jártál: ez a negyven év Az Úr, a te Istened veled volt; semmiben sem szenvedtél hiányt. 2:8 Mikor pedig elmentünk testvéreink, Ézsau fiai közül, mely Szeirben lakott, a síkság útján Elátból és onnan Eziongaber, megfordultunk és elhaladtunk Moáb pusztájának útján. 2:9 És monda nékem az Úr: Ne szorongatsd a moábitákat, és ne veszekedj! velük a harcban: mert nem adom néked az ő földjüket a birtoklás; mert Lót fiainak adtam Ar-t a birtoklása. 2:10 Az emimek laktak benne régen, nagy nép és sok, és magas, mint az anakimok; 2:11 A kiket óriásoknak is tartottak, mint az anákokat; de a moábiták hívják őket Emims. 2:12 A horimok is Szeirben laktak azelőtt; hanem Ézsau fiai követték őket, amikor elpusztították őket előlük, és ott laktak helyettük; ahogy Izrael tette birtokának földjével, amelyet a ÚR adott nekik. 2,13 Most pedig kelj fel, mondtam, és menj át a Zered patakon. És átmentünk a Zered patak. 2,14 És az a tér, ahová Kádesbarneából jöttünk, amíg el nem jöttünk a Zered-patak fölött harmincnyolc esztendős volt; amíg az összes a harcosok nemzedéke kiveszett a sereg közül, mivel a Az ÚR megesküdött nekik. 2,15 Mert valóban az ÚR keze volt ellenük, hogy elpusztítsa őket a sereg között, amíg el nem emésztették őket. 2:16 Így lőn, amikor az összes harcos ember elpusztult és meghalt az emberek között, 2,17 Hogy szólt hozzám az Úr, mondván: 2,18 Ma át kell menned Aron, Moáb partján: 2,19 És amikor közeledsz Ammon fiaihoz, nyomorúság! ne avatkozz beléjük, mert nem adom néked a földet Ammon fiai bármilyen birtokot; mert odaadtam a Lót fiai birtokul. 2:20 (Ezt is az óriások földjének tartották: óriások laktak benne régen idő; és az ammoniták Zamzummimoknak hívják őket; 2:21 Nagy, sok és magas nép, mint az anákok; hanem az ÚR elpusztította őket előttük; és követték őket, és bennük laktak helyette: 2,22 Ahogy tette Ézsau fiaival, akik Szeirben laktak, amikor ő elpusztította a Horimokat előlük; és sikerült nekik, és laktak helyettük mind a mai napig: 2,23 És az avivok, akik Hazerimben laktak, egészen Azzáig, a kaftorimok, amely Caphtorból jött ki, elpusztította őket, és bennük lakott helyette.) 2,24 Keljetek fel, induljatok el, és menjetek át az Arnon folyón. kezedbe adtad az emóri Szihont, Hesbon királyát és az övéit föld: kezdd el birtokolni, és harcolj vele a csatában. 2:25 Ezen a napon kezdem el félni tőled és félni tőled a nemzetek az egész menny alatt, akik hallani fognak róluk téged, és remegni fog és gyötrődni fog miattad. 2,26 És követeket küldtem Kedemoth pusztájából Szihon királyához Hesbonból béke szavaival, mondván: 2,27 Hadd menjek át a te földeden: megyek a magas úton, megyek se jobbra, se balra ne fordulj. 2:28 Adj el nekem húst pénzért, hogy egyek; és adj vizet érte pénzt, hogy igyam: csak én megyek át a lábamon; 2,29 (Mint Ézsau fiai, akik Szeirben laknak, és a moábiták, akik Lakozzanak Arban, tettek velem;) amíg át nem megyek a Jordánon a földre amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk. 2,30 De Szihon, Hesbon királya nem engedte, hogy elmenjünk mellette, mert az Úr, a te Isten megkeményítette lelkét, és makacská tette szívét, hogy képes legyen add őt a te kezedbe, amint ma látszik. 2,31 És monda nékem az Úr: Íme, elkezdtem odaadni Sihont és az ő földet előtted kezdj el birtokolni, hogy örököld az ő földjét. 2,32 Ekkor kijött Szihon ellenünk, ő és egész népe, hogy harcoljon Jahaz. 2:33 És az Úr, a mi Istenünk elénk adta őt; és megütöttük őt és az övét fiai és egész népe. 2,34 És elfoglaltuk minden városát abban az időben, és teljesen elpusztítottuk az embereket, és minden város asszonyaira és kicsinyeire nem hagytunk senkit marad: 2:35 Csak a marhát, amit magunknak vettünk prédának, és a zsákmányt városokat, amelyeket elfoglaltunk. 2,36 Aroerből, amely az Arnon folyó partján van, és a város, amely a folyó mellett van, egészen Gileádig, nem volt egy város sem erős értünk: az Úr, a mi Istenünk mindent nekünk adott. 2,37 Csak az Ammon fiainak földjére nem jöttél, sem oda nem a Jabbok folyó bármely helyére, sem a hegyekben lévő városokra, sem mindazért, amit az Úr, a mi Istenünk megtiltott tőlünk.