Amos
8:1 Ezt mutatta meg nekem az Úr Isten: és íme, egy kosár nyár
gyümölcs.
8:2 És monda: Ámósz, mit látsz? És azt mondtam: Egy kosár nyár
gyümölcs. Akkor így szólt hozzám az Úr: Eljött a vég népemen
Izrael; Többé nem megyek el mellettük.
8:3 És a templom énekei jajveszékelések lesznek azon a napon, mondja a
Uram ISTEN: sok holttest lesz mindenhol; kell
némán vesse ki őket.
8,4 Halljátok ezt, ti, akik elnyelik a szűkölködőt, még pedig a szegényeket is
a kudarc földje,
8,5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy kukoricát áruljunk? és a
szombaton, hogy búzát terjesszünk, kicsinyítve az efát és a
nagy sékel, és csalással meghamisítja a mérleget?
8:6 Hogy vegyük a szegényt ezüstért, és a szűkölködőt egy pár cipőért;
igen, és eladja a búzahulladékot?
8:7 Az Úr megesküdött Jákób nagyszerűségére: Bizony, soha nem teszem
felejtsd el bármelyik művüket.
8:8 Nem reszket-e emiatt a föld, és nem gyászol-e minden lakó?
abban? és teljesen feltámad, mint a vízözön; és ki kell önteni
ki és megfulladt, mint Egyiptom vízözönénél.
8:9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten, hogy én akarom
menjen le a nap délben, és én elsötétítem a földet
tiszta idő:
8,10 És ünnepeidet gyászba változtatom, és minden énekedet
siránkozás; és zsákruhát hozok minden ágyékra, és kopaszságot
minden fejre; és úgy teszem, mint egy egyszülött fiának gyászát, és
a vége keserű nap.
8,11 Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr Isten, amikor éhséget küldök
a föld, nem kenyér éhsége, sem víz utáni szomjúság, hanem hallás
az ÚR szavai:
8,12 És vándorolnak tengertől tengerig, és északtól egészen a tengerig
keletre, ide-oda futkosnak, hogy az ÚR szavát keressék, és megteszik
nem találja meg.
8,13 Azon a napon a szép szüzek és ifjak elájulnak a szomjúságtól.
8:14 Akik Samária bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, Dán!
és: Él Beérseba módja; még ők is elesnek, és soha
kelj fel újra.