Amos 8:1 Ezt mutatta meg nekem az Úr Isten: és íme, egy kosár nyár gyümölcs. 8:2 És monda: Ámósz, mit látsz? És azt mondtam: Egy kosár nyár gyümölcs. Akkor így szólt hozzám az Úr: Eljött a vég népemen Izrael; Többé nem megyek el mellettük. 8:3 És a templom énekei jajveszékelések lesznek azon a napon, mondja a Uram ISTEN: sok holttest lesz mindenhol; kell némán vesse ki őket. 8,4 Halljátok ezt, ti, akik elnyelik a szűkölködőt, még pedig a szegényeket is a kudarc földje, 8,5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy kukoricát áruljunk? és a szombaton, hogy búzát terjesszünk, kicsinyítve az efát és a nagy sékel, és csalással meghamisítja a mérleget? 8:6 Hogy vegyük a szegényt ezüstért, és a szűkölködőt egy pár cipőért; igen, és eladja a búzahulladékot? 8:7 Az Úr megesküdött Jákób nagyszerűségére: Bizony, soha nem teszem felejtsd el bármelyik művüket. 8:8 Nem reszket-e emiatt a föld, és nem gyászol-e minden lakó? abban? és teljesen feltámad, mint a vízözön; és ki kell önteni ki és megfulladt, mint Egyiptom vízözönénél. 8:9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten, hogy én akarom menjen le a nap délben, és én elsötétítem a földet tiszta idő: 8,10 És ünnepeidet gyászba változtatom, és minden énekedet siránkozás; és zsákruhát hozok minden ágyékra, és kopaszságot minden fejre; és úgy teszem, mint egy egyszülött fiának gyászát, és a vége keserű nap. 8,11 Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr Isten, amikor éhséget küldök a föld, nem kenyér éhsége, sem víz utáni szomjúság, hanem hallás az ÚR szavai: 8,12 És vándorolnak tengertől tengerig, és északtól egészen a tengerig keletre, ide-oda futkosnak, hogy az ÚR szavát keressék, és megteszik nem találja meg. 8,13 Azon a napon a szép szüzek és ifjak elájulnak a szomjúságtól. 8:14 Akik Samária bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, Dán! és: Él Beérseba módja; még ők is elesnek, és soha kelj fel újra.