Az ApCsel
23,1 Pál pedig komolyan szemlélte a tanácsot, és így szólt: Férfiak és atyámfiai, én
jó lelkiismerettel éltek Isten előtt mind a mai napig.
23,2 Anániás főpap pedig megparancsolta a mellette állóknak, hogy verjék meg
neki a száján.
23,3 Pál így szólt hozzá: Megver téged az Isten, te fehérített fal.
ülsz, hogy a törvény szerint ítélj meg engem, és megparancsolsz, hogy verjenek
a törvénnyel ellentétes?
23:4 A mellette állók pedig mondának: Te szidalmazod az Isten főpapját?
23,5 Pál ezt mondta: Nem tudom, atyámfiai, hogy ő volt a főpap.
meg van írva: Ne beszélj rosszat néped fejedelméről.
23,6 De amikor Pál észrevette, hogy az egyik rész szadduceus, a másik pedig
Farizeusok, kiáltott a tanácsban: Férfiak és testvérek, én vagyok a
Farizeus, a farizeus fia: a reménységé és a feltámadásé
halott engem kérdőjeleznek meg.
23,7 És amikor ezt mondta, nézeteltérés támadt a farizeusok között
és a szadduceusok; és a sokaság megoszlott.
23,8 Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem
szellem: de a farizeusok mindkettőt megvallják.
23,9 És nagy kiáltás támadt, és a farizeusok írástudói.
rész felkelt, és vitatkozott, mondván: Nem találunk semmi rosszat ebben az emberben, de ha a
lélek vagy angyal szólt hozzá, ne harcoljunk Isten ellen.
23,10 Amikor pedig nagy viszály támadt, a főkapitány félt, hogy nehogy ne legyen
Pált darabokra kellett volna rángatni belőlük – parancsoltak a katonáknak
lemenni, és erőszakkal elvenni közülük, és elhozni
a kastélyba.
23,11 A következő éjszakán pedig az Úr mellé állt, és ezt mondta: Légy jó!
vigadj, Pál, mert ahogyan bizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tenned
tanúskodjanak Rómában is.
23,12 Mikor pedig megvirradt, a zsidók közül egyesek egybegyűltek és megkötöztek
átok alatt tartják magukat, mondván, hogy se enni, se inni nem fognak
amíg meg nem ölték Pault.
23:13 És több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték.
23,14 Odamentek a főpapokhoz és a vénekhez, és ezt mondták: Megkötöztük
nagy átok alatt állunk, hogy semmit sem eszünk, amíg meg nem eszünk
megölte Pált.
23:15 Most tehát a tanáccsal jelentsétek a főkapitánynak, hogy ő
hozd le őt holnap, mintha kérdeznél valamit
még tökéletesebben vonatkozik rá: és mi, vagy akármikor ő közeledik, készen állunk
megölni őt.
23,16 Amikor pedig Pál húgának fia meghallotta, hogy lesben álltak, elment és
bement a kastélyba, és elmondta Pálnak.
23,17 Pál pedig magához hívatta az egyik századost, és így szólt: Hozd ezt!
ifjú a főkapitánynak, mert van valami mondanivalója
neki.
23,18 Fogta tehát, és elvezette a főkapitányhoz, és ezt mondta: Pál!
a fogoly magához hívott, és imádkozott, hogy vigyem hozzá ezt a fiatalembert
te, akinek mondanivalója van néked.
23,19 Ekkor a főkapitány kézen fogta, és elment vele
magánban, és megkérdezte tőle: Mi az, amit mondanod kell nekem?
23,20 És monda: A zsidók megegyeztek, hogy kívánnak téged, amit te akarsz
Holnap vigyék le Pált a tanácsba, mintha érdeklődnének
valamivel tökéletesebben tőle.
23:21 De ne engedj nekik, mert leselkednek rájuk
több mint negyven férfi, akik esküvel kötelezték magukat, hogy azok
nem esznek és nem isznak, míg meg nem ölik őt, és most vannak
készen áll, ígéretet várok tőled.
23,22 A főkapitány tehát elengedte az ifjút, és megparancsolta neki: Lásd!
senkinek sem mondod, hogy ezeket megmutattad nekem.
23,23 És magához szólított két századost, mondván: Készíts kétszázat
katonák menjenek Cézáreába, és lovasok hatvantíz, és
kétszáz lándzsás, az éjszaka harmadik órájában;
23,24 És gondoskodj nekik vadállatokról, hogy felállítsák Pált és megmenthessék
Félix helytartónak.
23:25 És így írt egy levelet:
23:26 Claudius Lysias üdvözli Félix legkiválóbb helytartóját.
23,27 Ezt az embert a zsidók fogták el, és meg kellett volna ölniük.
akkor jöttem egy sereggel, és megmentettem, miután megértettem, hogy ő az
egy római.
23:28 És amikor tudtam volna, hogy miért vádolták őt, én
bevezette őt a tanácsba:
23:29 Akiket törvényeik kérdéseivel vádoltnak láttam, de megvan
semmi sem emelt vádat halálra vagy kötelékre méltóan.
23:30 És amikor elmondták nekem, hogy a zsidók lesték az embert, elküldtem
azonnal hozzád, és megparancsolta vádlóinak, hogy mondják el
előtted mi volt ellene. Búcsú.
23,31 Ekkor a katonák, amint parancsolták nekik, fogták Pált, és elhozták
éjjel Antipatrisba.
23,32 Másnap otthagyták a lovasokat, hogy vele menjenek, és visszatértek a lovagba
kastély:
23:33 Kik, amikor Cézáreába érkeztek, és átadták a levelet
helytartó, Pált is eléje tárta.
23,34 Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte, melyik tartományban van
volt. És amikor megértette, hogy kilikiai;
23:35 Meghallgatlak, mondta, amikor a vádlóid is eljönnek. És ő
megparancsolta, hogy tartsák Heródes ítélőtermében.