Az ApCsel
20,1 És miután a felfordulás megszűnt, Pál magához hívatta a tanítványokat, és
átölelte őket, és elindultak, hogy Macedóniába menjenek.
20:2 És amikor átjárta azokat a részeket, és sokat adott nekik
buzdításra Görögországba jött,
20,3 És ott maradt három hónapig. És amikor a zsidók lesték őt, mint ő
Szíriába készült hajózni, Macedónián át szándékozott visszatérni.
20:4 És ott kísérte őt Ázsiába, a bereai Sopater; és a
Thessalonikabeliek, Aristarkhosz és Secundus; és a derbei Gaius, és
Timotheus; Ázsiából pedig Tychicus és Trophimus.
20,5 Ezek az elöljárók Tróászban szálltak meg értünk.
20,6 És elhajóztunk Filippiből a kovásztalan kenyér napjai után, és
öt nap alatt eljutott hozzájuk Troászba; ahol hét napig laktunk.
20:7 És a hét első napján, amikor a tanítványok összegyűltek
törd meg a kenyeret, prédikált nekik Pál, készen a holnapi indulásra; és
éjfélig folytatta beszédét.
20:8 És sok lámpa volt a felső kamrában, ahol voltak
összegyűltek.
20,9 És ült az ablakban egy Eutikhosz nevű ifjú
mély álomba merült, és amikor Pál sokáig prédikált, elsüllyedt
aludt, leesett a harmadik padlásról, és holtan vitték fel.
20,10 Pál pedig lement, ráborult, és átölelte, és így szólt: Ne fáradj!
magatok; mert az élete benne van.
20,11 Amikor tehát feljött, megtörte a kenyeret és evett,
és sokáig beszélt, egészen hajnalig, úgyhogy elment.
20,12 Élve hozták az ifjút, és nem kicsit megvigasztalódtak.
20,13 Előre mentünk a hajóhoz, és elhajóztunk Assosba, ott szándékozva
fogadd be Pált, mert így rendelte el magát, hogy elinduljon.
20,14 Mikor pedig találkozott velünk Assosban, magunkhoz vettük, és elmentünk Mitylénébe.
20:15 Elhajóztunk onnan, és másnap átmentünk Khioszba; és a
másnap megérkeztünk Samosba, és Trogylliumban szálltunk meg; és a következő
nap, amikor Milétoszba érkeztünk.
20,16 Pál ugyanis elhatározta, hogy Efézuson keresztül hajózik, mert nem akart költeni
az ázsiai idő: mert sietve, ha lehetséges volt, at
Jeruzsálem pünkösd napja.
20,17 Milétoszból pedig elküldött Efézusba, és hívta a véneket
templom.
20,18 Mikor pedig odamentek hozzá, így szólt hozzájuk: Tudjátok, a világból
az első nap, amikor Ázsiába jöttem, miként voltam veletek
minden évszakban,
20,19 Az URat szolgálni teljes alázattal és sok könnyel, és
kísértések, amelyek a zsidók les miatt értek:
20:20 És hogyan tartottam vissza semmit, ami hasznos volt számotokra, de megvan
megmutattalak és taníttattalak nyilvánosan és házról házra,
20,21 Bizonyságot tesz a zsidóknak és a görögöknek is, megtérésről
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett hit.
20,22 És most, íme, lélekben megkötözve megyek Jeruzsálembe, nem tudván
amik ott történnek velem:
20,23 Kivéve arról, hogy a Szentlélek minden városban tanúskodik, mondván, hogy megkötöz és
nyomorúságok kísérnek engem.
20:24 De ezek közül semmi sem mozgat meg, és nem tartom kedvesnek az életemet
magamat, hogy örömmel fejezzem be pályámat és a szolgálatot,
amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az evangéliumról
Isten kegyelme.
20,25 És most, íme, tudom, hogy ti mindnyájan, akik között prédikáltam
Isten országa, többé nem látja arcomat.
20:26 Ezért jegyzem meg titeket ma, hogy vértől tiszta vagyok
az összes férfi közül.
20,27 Mert nem zárkóztam el, hogy hirdessem nektek Isten minden tanácsát.
20:28 Vigyázzatok tehát magatokra és az egész nyájra
amelyeket a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy tápláljátok Isten egyházát,
amelyet saját vérével vásárolt.
20,29 Mert én tudom, hogy távozásom után veszedelmes farkasok fognak bemenni
köztetek, nem kímélve a nyájat.
20:30 Magatok közül is támadnak emberek, akik elferdült dolgokat beszélnek
vond maguk után a tanítványokat.
20,31 Vigyázzatok tehát, és ne feledjétek, hogy három év múlva megszűntem
nem figyelmeztetni minden egyes éjjel-nappal könnyekkel.
20,32 Most pedig, atyámfiai, Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme szavára,
amely fel tud építeni titeket, és örökséget adni néktek mindenki között
a megszentelteket.
20,33 Senkinek sem ezüstére, sem aranyára, sem ruhájára nem vágytam.
20:34 Igen, ti magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek az enyémet szolgálták
a szükségletekre, és azoknak, akik velem voltak.
20:35 Mindent megmutattam nektek, hogyan kell támogatnotok ezt a fáradozást
a gyengék, és hogy emlékezzünk az Úr Jézus szavaira, amint azt mondta: Ez
áldottabb adni, mint kapni.
20,36 És miután ezt mondta, letérdelt, és mindnyájukkal együtt imádkozott.
20,37 És mindnyájan nagyon sírtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták.
20:38 Leginkább a szavak miatt bánkódva, amelyeket mondott, hogy lássák
az arca már nem. És elkísérték őt a hajóhoz.