Az ApCsel 20,1 És miután a felfordulás megszűnt, Pál magához hívatta a tanítványokat, és átölelte őket, és elindultak, hogy Macedóniába menjenek. 20:2 És amikor átjárta azokat a részeket, és sokat adott nekik buzdításra Görögországba jött, 20,3 És ott maradt három hónapig. És amikor a zsidók lesték őt, mint ő Szíriába készült hajózni, Macedónián át szándékozott visszatérni. 20:4 És ott kísérte őt Ázsiába, a bereai Sopater; és a Thessalonikabeliek, Aristarkhosz és Secundus; és a derbei Gaius, és Timotheus; Ázsiából pedig Tychicus és Trophimus. 20,5 Ezek az elöljárók Tróászban szálltak meg értünk. 20,6 És elhajóztunk Filippiből a kovásztalan kenyér napjai után, és öt nap alatt eljutott hozzájuk Troászba; ahol hét napig laktunk. 20:7 És a hét első napján, amikor a tanítványok összegyűltek törd meg a kenyeret, prédikált nekik Pál, készen a holnapi indulásra; és éjfélig folytatta beszédét. 20:8 És sok lámpa volt a felső kamrában, ahol voltak összegyűltek. 20,9 És ült az ablakban egy Eutikhosz nevű ifjú mély álomba merült, és amikor Pál sokáig prédikált, elsüllyedt aludt, leesett a harmadik padlásról, és holtan vitték fel. 20,10 Pál pedig lement, ráborult, és átölelte, és így szólt: Ne fáradj! magatok; mert az élete benne van. 20,11 Amikor tehát feljött, megtörte a kenyeret és evett, és sokáig beszélt, egészen hajnalig, úgyhogy elment. 20,12 Élve hozták az ifjút, és nem kicsit megvigasztalódtak. 20,13 Előre mentünk a hajóhoz, és elhajóztunk Assosba, ott szándékozva fogadd be Pált, mert így rendelte el magát, hogy elinduljon. 20,14 Mikor pedig találkozott velünk Assosban, magunkhoz vettük, és elmentünk Mitylénébe. 20:15 Elhajóztunk onnan, és másnap átmentünk Khioszba; és a másnap megérkeztünk Samosba, és Trogylliumban szálltunk meg; és a következő nap, amikor Milétoszba érkeztünk. 20,16 Pál ugyanis elhatározta, hogy Efézuson keresztül hajózik, mert nem akart költeni az ázsiai idő: mert sietve, ha lehetséges volt, at Jeruzsálem pünkösd napja. 20,17 Milétoszból pedig elküldött Efézusba, és hívta a véneket templom. 20,18 Mikor pedig odamentek hozzá, így szólt hozzájuk: Tudjátok, a világból az első nap, amikor Ázsiába jöttem, miként voltam veletek minden évszakban, 20,19 Az URat szolgálni teljes alázattal és sok könnyel, és kísértések, amelyek a zsidók les miatt értek: 20:20 És hogyan tartottam vissza semmit, ami hasznos volt számotokra, de megvan megmutattalak és taníttattalak nyilvánosan és házról házra, 20,21 Bizonyságot tesz a zsidóknak és a görögöknek is, megtérésről Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett hit. 20,22 És most, íme, lélekben megkötözve megyek Jeruzsálembe, nem tudván amik ott történnek velem: 20,23 Kivéve arról, hogy a Szentlélek minden városban tanúskodik, mondván, hogy megkötöz és nyomorúságok kísérnek engem. 20:24 De ezek közül semmi sem mozgat meg, és nem tartom kedvesnek az életemet magamat, hogy örömmel fejezzem be pályámat és a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az evangéliumról Isten kegyelme. 20,25 És most, íme, tudom, hogy ti mindnyájan, akik között prédikáltam Isten országa, többé nem látja arcomat. 20:26 Ezért jegyzem meg titeket ma, hogy vértől tiszta vagyok az összes férfi közül. 20,27 Mert nem zárkóztam el, hogy hirdessem nektek Isten minden tanácsát. 20:28 Vigyázzatok tehát magatokra és az egész nyájra amelyeket a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy tápláljátok Isten egyházát, amelyet saját vérével vásárolt. 20,29 Mert én tudom, hogy távozásom után veszedelmes farkasok fognak bemenni köztetek, nem kímélve a nyájat. 20:30 Magatok közül is támadnak emberek, akik elferdült dolgokat beszélnek vond maguk után a tanítványokat. 20,31 Vigyázzatok tehát, és ne feledjétek, hogy három év múlva megszűntem nem figyelmeztetni minden egyes éjjel-nappal könnyekkel. 20,32 Most pedig, atyámfiai, Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme szavára, amely fel tud építeni titeket, és örökséget adni néktek mindenki között a megszentelteket. 20,33 Senkinek sem ezüstére, sem aranyára, sem ruhájára nem vágytam. 20:34 Igen, ti magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek az enyémet szolgálták a szükségletekre, és azoknak, akik velem voltak. 20:35 Mindent megmutattam nektek, hogyan kell támogatnotok ezt a fáradozást a gyengék, és hogy emlékezzünk az Úr Jézus szavaira, amint azt mondta: Ez áldottabb adni, mint kapni. 20,36 És miután ezt mondta, letérdelt, és mindnyájukkal együtt imádkozott. 20,37 És mindnyájan nagyon sírtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták. 20:38 Leginkább a szavak miatt bánkódva, amelyeket mondott, hogy lássák az arca már nem. És elkísérték őt a hajóhoz.