2 Sámuel
18:1 Dávid megszámlálta a népet, amely vele volt, és parancsnokokat állított
ezrek és százak kapitányai felettük.
18,2 Dávid pedig kiküldte a nép egyharmad részét Joáb keze alatt,
a harmadik rész pedig Abisai, Séruja fia, Joábé
testvére, a harmadik rész pedig a Gitteus Ittai keze alatt. És a
A király ezt mondta a népnek: Bizonyára én is kimegyek veletek.
18,3 De a nép így válaszolt: Ne menj ki, mert ha elfutunk,
nem fognak törődni velünk; akkor sem, ha felénk meghal, nem fognak törődni velük
mi: de most tízezernyit érsz közülünk: azért most van
jobb, ha kisegítesz minket a városból.
18:4 És monda nékik a király: Amit jobbnak láttok, megteszem. És a
A király a kapu mellett állt, és az egész nép százával jött ki
ezerrel.
18,5 A király pedig megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittájnak, mondván: Használjatok szelíden!
az én kedvemért az ifjúval, méghozzá Absolonnal. És az összes ember
hallottam, amikor a király parancsot adott az összes vezérnek Absolon ellen.
18,6 Kiment tehát a nép a mezőre Izráel ellen, és meglett a csata
Efraim fájában;
18,7 Ahol Izrael fiait megölték Dávid szolgái előtt, és
nagy mészárlás volt azon a napon, húszezer ember.
18,8 Mert a csata ott volt szétszórva az egész országban
a fa több embert emésztett fel azon a napon, mint amennyit a kard.
18:9 Absolon pedig találkozott Dávid szolgáival. Absolon pedig öszvérre ült, és
az öszvér egy nagy tölgy vastag ágai alá ment, és megakadt a feje
fogd meg a tölgyet, és felkerült az ég és a föld közé;
és az öszvér, amely alatta volt, elment.
18,10 És látta ezt egy ember, megmondta Joábnak, és ezt mondta: Íme, láttam Absolont.
tölgybe akasztották.
18,11 És monda Joáb annak az embernek, aki ezt mondta neki: És íme, láttad őt,
és miért nem ütötted ott a földre? és megtettem volna
adtak neked tíz ezüstsiklust és egy övet.
18:12 És monda az ember Joábnak: Bár kapnék ezer siklust
ezüst a kezemben, mégsem nyújtanám a kezem a kezem ellen
király fia: mert hallásunk szerint a király megparancsolta téged, Abisait és
Ittai ezt mondta: Vigyázzatok, hogy senki ne érintse az ifjút, Absolont.
18:13 Különben hazugságot cselekedtem volna a saját életem ellen, mert
nincs semmi rejtve a király elől, és te magad is elhatároztad volna
magad ellenem.
18:14 Akkor ezt mondta Joáb: Nem maradhatok így veled. És vett három nyílvesszőt
az ő kezében, és átdöfte őket Absolon szívén, amíg ő volt
mégis él a tölgy közepén.
18,15 Tíz ifjú pedig, akik Joáb fegyverét viselték, körülkerült, és leütött
Absolont, és megölte.
18,16 És megfújta Joáb a trombitát, és a nép visszatért az üldözésből
Izrael: mert Joáb visszatartotta a népet.
18,17 És fogták Absolont, és belevetették egy nagy gödörbe az erdőben
nagyon nagy kőhalmot rakott rá, és az egész Izráel elfutott mindenki
a sátrába.
18:18 Absolon pedig még életében felvette és felnevelt magának a
oszlop, amely a király völgyében van, mert azt mondta: Nincs fiam, akit őriznem kell
az én nevem emlékezetemre: és az oszlopot a maga nevén nevezte: és
mind a mai napig Absolon helyének nevezik.
18,19 Ekkor így szólt Ahimaáz, Sádók fia: Hadd fussak most, és szüljem a királyt.
hír, hogy bosszút állt neki az ÚR ellenségeitől.
18,20 És monda néki Joáb: Ma nem fogsz hírt hozni, de te
más napon hírt fogsz hozni, de ma nem fogsz hírt mondani,
mert a király fia meghalt.
18,21 Akkor így szólt Joáb Kusihoz: Menj, mondd el a királynak, hogy mit láttál. És Cushi
meghajolt Joáb előtt, és elfutott.
18,22 Ekkor ismét így szólt Ahimaáz, Sádók fia Joábhoz: De akárhogy is legyen,
én is, kérlek, fuss Cushi után. És monda Joáb: Ezért hervadsz
futsz, fiam, látva, hogy nincs kész híred?
18:23 De mindegy, mondta, hadd fussak. És monda néki: Fuss! Akkor
Ahimaáz a síkság mellett futott, és elgázolta Cushit.
18,24 Dávid pedig a két kapu között ült, és az őr felment a kapuba
tető a kapu fölött a falig, és felemelte a szemét, és nézett:
és íme, egy ember fut egyedül.
18,25 És kiáltott az őr, és megmondta a királynak. És monda a király: Ha lesz
egyedül van hír a szájában. És sietve jött, és közeledett.
18:26 És látott az őrszem egy másik embert futni, és kiáltott az őr
a portás, és így szólt: Íme, egy másik ember fut egyedül. És a király
monda: Hírt is hoz.
18:27 És monda az őr: Én azt gondolom, hogy a legelsőnek futása hasonló
Ahimaáznak, Sádók fiának futása. És monda a király: Ő jó
ember, és jó hírrel jön.
18:28 És kiáltott Ahimaáz, és monda a királynak: Minden rendben van. És leesett
le a földre arcára a király előtt, és így szólt: Áldott legyen!
az ÚR, a te Istened, aki átadta azokat az embereket, akik felemelték őket
kezet uram király ellen.
18,29 És monda a király: Biztonságban van-e az ifjú Absolon? És Ahimaáz így válaszolt:
Amikor Joáb elküldte a király szolgáját, és engem a te szolgád, nagyot láttam
tumultus, de nem tudtam, mi az.
18,30 És monda néki a király: Térj félre, és állj itt! És megfordult
félre, és mozdulatlanul állt.
18:31 És íme, Kusi jött; és Kusi így szólt: Hírek, uram, királyom!
bosszút áll az ÚR ma mindazokért, akik felkeltek ellened
téged.
18:32 És monda a király Kúsinak: Vajon épségben van-e az ifjú Absolon? És Cushi
így válaszolt: Uram, királyom ellenségei és mindazok, akik ellene támadnak
hogy árts neked, légy olyan, mint az a fiatalember.
18,33 A király pedig nagyon megindult, és felment a kapu túloldalára,
és sírt, és ahogy ment, így szólt: Ó fiam, Absolon, fiam, fiam
Absalom! bárcsak meghaltam volna érted, ó, Absolon, fiam, fiam!