2 Sámuel 18:1 Dávid megszámlálta a népet, amely vele volt, és parancsnokokat állított ezrek és százak kapitányai felettük. 18,2 Dávid pedig kiküldte a nép egyharmad részét Joáb keze alatt, a harmadik rész pedig Abisai, Séruja fia, Joábé testvére, a harmadik rész pedig a Gitteus Ittai keze alatt. És a A király ezt mondta a népnek: Bizonyára én is kimegyek veletek. 18,3 De a nép így válaszolt: Ne menj ki, mert ha elfutunk, nem fognak törődni velünk; akkor sem, ha felénk meghal, nem fognak törődni velük mi: de most tízezernyit érsz közülünk: azért most van jobb, ha kisegítesz minket a városból. 18:4 És monda nékik a király: Amit jobbnak láttok, megteszem. És a A király a kapu mellett állt, és az egész nép százával jött ki ezerrel. 18,5 A király pedig megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittájnak, mondván: Használjatok szelíden! az én kedvemért az ifjúval, méghozzá Absolonnal. És az összes ember hallottam, amikor a király parancsot adott az összes vezérnek Absolon ellen. 18,6 Kiment tehát a nép a mezőre Izráel ellen, és meglett a csata Efraim fájában; 18,7 Ahol Izrael fiait megölték Dávid szolgái előtt, és nagy mészárlás volt azon a napon, húszezer ember. 18,8 Mert a csata ott volt szétszórva az egész országban a fa több embert emésztett fel azon a napon, mint amennyit a kard. 18:9 Absolon pedig találkozott Dávid szolgáival. Absolon pedig öszvérre ült, és az öszvér egy nagy tölgy vastag ágai alá ment, és megakadt a feje fogd meg a tölgyet, és felkerült az ég és a föld közé; és az öszvér, amely alatta volt, elment. 18,10 És látta ezt egy ember, megmondta Joábnak, és ezt mondta: Íme, láttam Absolont. tölgybe akasztották. 18,11 És monda Joáb annak az embernek, aki ezt mondta neki: És íme, láttad őt, és miért nem ütötted ott a földre? és megtettem volna adtak neked tíz ezüstsiklust és egy övet. 18:12 És monda az ember Joábnak: Bár kapnék ezer siklust ezüst a kezemben, mégsem nyújtanám a kezem a kezem ellen király fia: mert hallásunk szerint a király megparancsolta téged, Abisait és Ittai ezt mondta: Vigyázzatok, hogy senki ne érintse az ifjút, Absolont. 18:13 Különben hazugságot cselekedtem volna a saját életem ellen, mert nincs semmi rejtve a király elől, és te magad is elhatároztad volna magad ellenem. 18:14 Akkor ezt mondta Joáb: Nem maradhatok így veled. És vett három nyílvesszőt az ő kezében, és átdöfte őket Absolon szívén, amíg ő volt mégis él a tölgy közepén. 18,15 Tíz ifjú pedig, akik Joáb fegyverét viselték, körülkerült, és leütött Absolont, és megölte. 18,16 És megfújta Joáb a trombitát, és a nép visszatért az üldözésből Izrael: mert Joáb visszatartotta a népet. 18,17 És fogták Absolont, és belevetették egy nagy gödörbe az erdőben nagyon nagy kőhalmot rakott rá, és az egész Izráel elfutott mindenki a sátrába. 18:18 Absolon pedig még életében felvette és felnevelt magának a oszlop, amely a király völgyében van, mert azt mondta: Nincs fiam, akit őriznem kell az én nevem emlékezetemre: és az oszlopot a maga nevén nevezte: és mind a mai napig Absolon helyének nevezik. 18,19 Ekkor így szólt Ahimaáz, Sádók fia: Hadd fussak most, és szüljem a királyt. hír, hogy bosszút állt neki az ÚR ellenségeitől. 18,20 És monda néki Joáb: Ma nem fogsz hírt hozni, de te más napon hírt fogsz hozni, de ma nem fogsz hírt mondani, mert a király fia meghalt. 18,21 Akkor így szólt Joáb Kusihoz: Menj, mondd el a királynak, hogy mit láttál. És Cushi meghajolt Joáb előtt, és elfutott. 18,22 Ekkor ismét így szólt Ahimaáz, Sádók fia Joábhoz: De akárhogy is legyen, én is, kérlek, fuss Cushi után. És monda Joáb: Ezért hervadsz futsz, fiam, látva, hogy nincs kész híred? 18:23 De mindegy, mondta, hadd fussak. És monda néki: Fuss! Akkor Ahimaáz a síkság mellett futott, és elgázolta Cushit. 18,24 Dávid pedig a két kapu között ült, és az őr felment a kapuba tető a kapu fölött a falig, és felemelte a szemét, és nézett: és íme, egy ember fut egyedül. 18,25 És kiáltott az őr, és megmondta a királynak. És monda a király: Ha lesz egyedül van hír a szájában. És sietve jött, és közeledett. 18:26 És látott az őrszem egy másik embert futni, és kiáltott az őr a portás, és így szólt: Íme, egy másik ember fut egyedül. És a király monda: Hírt is hoz. 18:27 És monda az őr: Én azt gondolom, hogy a legelsőnek futása hasonló Ahimaáznak, Sádók fiának futása. És monda a király: Ő jó ember, és jó hírrel jön. 18:28 És kiáltott Ahimaáz, és monda a királynak: Minden rendben van. És leesett le a földre arcára a király előtt, és így szólt: Áldott legyen! az ÚR, a te Istened, aki átadta azokat az embereket, akik felemelték őket kezet uram király ellen. 18,29 És monda a király: Biztonságban van-e az ifjú Absolon? És Ahimaáz így válaszolt: Amikor Joáb elküldte a király szolgáját, és engem a te szolgád, nagyot láttam tumultus, de nem tudtam, mi az. 18,30 És monda néki a király: Térj félre, és állj itt! És megfordult félre, és mozdulatlanul állt. 18:31 És íme, Kusi jött; és Kusi így szólt: Hírek, uram, királyom! bosszút áll az ÚR ma mindazokért, akik felkeltek ellened téged. 18:32 És monda a király Kúsinak: Vajon épségben van-e az ifjú Absolon? És Cushi így válaszolt: Uram, királyom ellenségei és mindazok, akik ellene támadnak hogy árts neked, légy olyan, mint az a fiatalember. 18,33 A király pedig nagyon megindult, és felment a kapu túloldalára, és sírt, és ahogy ment, így szólt: Ó fiam, Absolon, fiam, fiam Absalom! bárcsak meghaltam volna érted, ó, Absolon, fiam, fiam!