2 Sámuel
15:1 És lőn ezután, hogy Absolon szekereket és szekereket készített neki
lovakat és ötven embert, hogy szaladjanak előtte.
15,2 Absolon korán felkelt, és megállt a kapu útja mellett.
így volt, hogy ha valaki, akinek vitája volt, a királyhoz fordult
Ítélet, akkor kiáltotta Absolon, és monda: Melyik városból való vagy?
És monda: A te szolgád Izráel egyik törzséből való.
15:3 És monda néki Absolon: Nézd, jó és helyes a dolgod; de
nincs olyan ember, aki a királytól meghallgatna téged.
15,4 Absolon még azt mondta: Ó, bárcsak bíró lettem volna azon a földön, hogy minden
jöjjön hozzám olyan ember, akinek bármilyen pere vagy oka van, és én megtenném
igazságszolgáltatás!
15,5 És úgy történt, hogy amikor valaki közeledett hozzá, hogy hódolatot tegyen neki,
kinyújtotta a kezét, megfogta és megcsókolta.
15:6 És így cselekedett Absolon egész Izráellel, aki a királyhoz jött
ítélet: így Absolon ellopta Izrael férfiainak szívét.
15,7 És lőn negyven év múlva, monda Absolon a királynak:
Kérlek, engedj el, és teljesítsem fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem,
Hebronban.
15,8 Mert a te szolgád fogadalmat tett, amikor Gessurban laktam Szíriában, mondván: Ha
az ÚR visszavisz engem Jeruzsálembe, és akkor szolgálok
LORD.
15:9 És monda néki a király: Menj békével! Felkelt hát, és odament
Hebron.
15,10 Absolon azonban kémeket küldött Izráel minden törzsébe, mondván: Mint!
amint meghalljátok a trombitaszót, mondjátok: Absolon!
uralkodik Hebronban.
15,11 Absolonnal együtt kétszáz férfiú ment ki Jeruzsálemből
hívott; és mentek a maguk egyszerűségében, és nem tudtak semmit.
15,12 Absolon pedig elküldte a gilonita Akhitófelt, Dávid tanácsosát.
városa, még Gilóból is, miközben áldozatot mutatott be. És a
erős volt az összeesküvés; mert az emberek folyamatosan növekedtek
Absalom.
15,13 És követ érkezett Dávidhoz, mondván: Az emberek szíve
Izrael Absolont követi.
15,14 Dávid ezt mondta minden szolgájának, akik vele voltak Jeruzsálemben:
Kelj fel, és meneküljünk; mert másképp nem menekülhetünk meg Absolon elől
gyorsan elmenni, nehogy hirtelen utolérjen minket, és rosszat ne hozzon ránk,
és kard élével sújtsd le a várost.
15,15 És mondának a király szolgái a királynak: Íme, a te szolgáid
kész bármit megtenni, amit uram, a király rendel.
15,16 És kiméne a király és az egész házanépe utána. És a király
tíz nőt hagyott, akik ágyasok voltak, hogy tartsák a házat.
15:17 És kiment a király és az egész nép utána, és ott maradtak a
távoli helyen.
15:18 És minden szolgája elment mellette; és az összes keretiták, és
mind a peletiták és az összes gátiak, hatszáz férfiú, akik eljöttek
utána Gátból, átment a király elé.
15,19 Ekkor így szólt a király a gáti Ittajhoz: Miért mész te is
minket? térj vissza helyedre, és maradj a királynál, mert te vagy a
idegen, és egyben száműzött is.
15:20 Tegnap jöttél, hátha ma fel akarlak menni?
le velünk? látván, ahová megyek, térj vissza, és vedd vissza a tiédet
testvéreim: irgalom és igazság legyen veletek.
15,21 Ittai pedig válaszolt a királynak, és monda: Él az Úr, és ahogy az én
az úr, a király él, bizony, hol lesz az én uram, a király,
akár halálban, akár életben, ott lesz a te szolgád is.
15,22 És monda Dávid Ittainak: Menj és menj át. És Gittei Ittai elment
és minden embere, és minden kicsiny, a kik vele voltak.
15,23 És sírt az egész ország nagy hangon, és az egész nép elment
át: maga a király is átkelt a Kidron patakon, és minden
az emberek átmentek a pusztába vezető úton.
15,24 És íme, Sádók is és az összes léviták vele voltak, és vitték a ládát.
az Isten szövetsége: és letették az Isten ládáját; és Abjátár elment
egészen addig, amíg az egész nép ki nem vonult a városból.
15,25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba.
ha kegyelmet találok az ÚR szemei előtt, visszahoz engem,
és mutasd meg nekem azt és az ő lakhelyét:
15:26 Ha pedig ezt mondja: Nem gyönyörködöm benned; íme, itt vagyok, hadd
úgy tegye velem, ahogy jónak látja.
15,27 Monda a király Sádók papnak is: Nem látnok vagy? Visszatérés
menj be békével a városba, és veled a két fiad, Ahimaáz, a te fiad és
Jonathán, Abjátár fia.
15,28 Lássátok, a pusztai síkságon maradok, amíg szózat jön
tőled, hogy igazolj engem.
15,29 Ezért Sádók és Abjátár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe.
és ott maradtak.
15,30 És felment Dávid az Olajfák hegyére, és sírva ment fel,
és befedte a fejét, és mezítláb járt, és az egész nép
vele volt, mindenki betakarta a fejét, és sírva mentek fel
felmentek.
15,31 És mondták Dávidnak: Akhitófel az összeesküvők között van
Absalom. És monda Dávid: Uram, kérlek, fordítsd meg a tanácsot!
Ahitofel az ostobaságba.
15,32 És lőn, hogy amikor Dávid felért a hegy tetejére,
ahol Istent imádta, íme, az archita Husai jött elébe
szakadt kabátjával és földdel a fején:
15,33 akinek Dávid ezt mondta: Ha velem mész, akkor leszel
teher rám:
15,34 De ha visszatérsz a városba, és azt mondod Absolonnak: Én leszek a tiéd.
szolga, ó király; ahogyan eddig atyád szolgája voltam, én is az leszek
most légy te is a te szolgád;
Ahithophel.
15,35 És nem vagy ott veled Sádók és Abjátár papok?
azért legyen az, hogy bármit is hallasz majd belőle
a király házában, mondd el Sádóknak és Abjátár papoknak.
15,36 Íme, ott van velük két fiuk, Ahimaáz Sádók fia,
és Jonathán Abjátár fia; és általuk küldjetek hozzám minden
amit hallhatsz.
15,37 Bement tehát a városba Husai, Dávid barátja, és bement Absolon is
Jeruzsálem.