2 Sámuel 14,1 Jóáb, Séruja fia pedig észrevette, hogy a király szíve felé fordul. Absalom. 14,2 Elküldött Joáb Tekoahhoz, és hozott onnan egy bölcs asszonyt, és azt mondta: őt, kérlek, tedd magad gyászolónak, és most gyászolj ruhát, és ne kend meg magad olajjal, hanem légy olyan, mint az asszony, akinek a régóta gyászolják a halottakat: 14:3 És jöjj a királyhoz, és így beszélj vele. Tehát Joáb feltette a szavak a szájában. 14,4 És amikor a Tekoah asszonya beszélt a királyhoz, arcra borult a földre, leborult, és ezt mondta: Segíts, király! 14:5 És monda néki a király: Mi bajod? Ő pedig azt válaszolta: Én vagyok valóban özvegy asszony, és a férjem meghalt. 14:6 A szolgálólányodnak pedig két fia volt, és ők ketten összeverekedtek mező, és nem volt, aki elválassza őket, hanem az egyik megütötte a másikat, és megölte őt. 14:7 És íme, az egész család feltámadt szolgálóleányod ellen, és ők is így szólt: Szabadítsd meg azt, aki megütötte a testvérét, hogy megöljük, mert testvére életét, akit megölt; és az örököst is elpusztítjuk: és így kioltják az én megmaradt szenemet, és nem hagyják az enyémre férjnek se neve, se maradványa a földön. 14:8 És monda a király az asszonynak: Menj a te házadba, és adok rád vonatkozó vád. 14:9 És monda a Tekoah asszonya a királynak: Uram, király! hamisság legyen rajtam és atyám házán, és a királyon és az ő trónján legyen bűntelen. 14,10 És monda a király: Aki valamit mond neked, hozd el hozzám, és többé nem nyúl hozzád. 14,11 Akkor ezt mondta: Kérlek, emlékezzen a király az Úrról, a te Istenedről, nem engednéd, hogy a vér bosszúállói többé elpusztítsanak, nehogy elpusztítsák a fiamat. És monda: Él az Úr, úgy lesz fiadnak egy hajszála sem hull a földre. 14,12 Ekkor az asszony így szólt: Kérlek, hadd szóljon a szolgálóleányod egy szót az én uramnak, a királynak. Ő pedig azt mondta: Mondd csak! 14:13 És monda az asszony: Akkor hát miért gondoltál ilyesmire? Isten népe ellen? mert a király egyként mondja ezt ami hibás, mivel a király nem viszi vissza az övét száműzték. 14:14 Mert meg kell halnunk, és olyanok legyünk, mint a földre kiömlött víz nem lehet újra összeszedni; Isten sem tisztel senkit: mégis vajon kigondolja-e azt, hogy száműzetett ne űzzék ki belőle? 14:15 Most azért jöttem, hogy beszéljek erről az én uramnak király, ez azért van, mert a nép megijesztett engem, és a szolgálóleányodat monda: Most beszélek a királlyal; lehet, hogy a király fogja teljesítse szolgálólánya kérését. 14,16 Mert meghallgatja a király, hogy kiszabadítsa szolgálóját a király kezéből ember, aki elpusztít engem és a fiamat együtt az örökségből Isten. 14,17 Ekkor a szolgálólányod így szólt: Az én uram, a király szava most lesz kényelmes: mert mint az Isten angyala, olyan az én uram, a király, hogy felismerjen jó és rossz: azért veled lesz az Úr, a te Istened. 14,18 Felele akkor a király, és monda az asszonynak: Ne bújj el előlem! téged, azt kérni fogom tőled. És monda az asszony: Engedd uram! most a király beszél. 14,19 És monda a király: Nem Joáb keze van veled mindebben? És Az asszony így felelt: Él a lelked, uram, királyom, senki sem fordulhat jobbra vagy balra a kellettől, hogy uram a a király szólt: a te szolgádnak, Joábnak parancsolta nekem, és elhelyezte mindezeket szavak a szolgálólányod szájában: 14:20 A te szolgád, Joáb ezt tette, hogy ezt a beszédformát megtegye és az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsessége szerint, hogy megismerjem mindazt, ami a földön van. 14,21 És monda a király Joábnak: Íme, ezt tettem: menj el! ezért hozd vissza az ifjút, Absolont. 14,22 És Joáb arcra borult a földre, meghajolva köszönetet mondott a királyt, és monda Joáb: Ma tudja a te szolgád, hogy megtaláltam kegyelm a te szemeid előtt, uram, ó király, hogy a király teljesítette szolgája kérésére. 14,23 Felkelt tehát Joáb, és elment Gesúrba, és elvitte Absolont Jeruzsálembe. 14,24 És monda a király: Térjen vissza a saját házába, és ne lássa az enyémet arc. Absolon tehát visszatért a saját házába, és nem látta a király arcát. 14,25 De egész Izraelben nem volt senki, akiért annyira dicsérték volna, mint Absolont szépsége: a talpától egészen a feje búbjáig nem volt rajta folt. 14:26 És amikor megdörzsölte a fejét, (mert minden év végén volt lekérdezte: mert nehéz volt neki a haja, ezért lekérdezte:) feje haját kétszáz sékelre mérte a királyé után súly. 14,27 Absolonnak pedig három fia és egy leánya született Tamarnak hívták: szép arcú nő volt. 14,28 Absolon tehát két teljes esztendeig Jeruzsálemben lakott, és nem látta a királyt. arc. 14:29 Absolon azért elküldte Joábot, hogy küldje el a királyhoz; de ő nem jött hozzá, és amikor másodszor is elküld, megtenné nem jött. 14,30 Ezért ezt mondta szolgáinak: Lásd, Joáb mezője közel van az enyémhez, és van ott árpa; menj és gyújtsd fel. Absolon szolgái pedig elindultak ég a mező. 14,31 Akkor felkelt Joáb, és elment Absolonhoz az ő házába, és ezt mondta neki: Miért gyújtották fel a te szolgáid a mezőmet? 14,32 Absolon így válaszolt Joábnak: Íme, én küldtem hozzád, mondván: Gyere. ide, hogy elküldjelek a királyhoz, hogy ezt mondd: Miért jöttem? Geshurból? jó volt nekem még mindig ott lenni: most azért hadd lássam a király arcát; és ha van benne valami gonoszság engem, hadd öljön meg. 14,33 Elment tehát Joáb a királyhoz, és megmondta neki, és mikor kiáltott Absolon, odament a királyhoz, és arccal meghajolt a király előtt és a király megcsókolta Absolont.