2 Sámuel
14,1 Jóáb, Séruja fia pedig észrevette, hogy a király szíve felé fordul.
Absalom.
14,2 Elküldött Joáb Tekoahhoz, és hozott onnan egy bölcs asszonyt, és azt mondta:
őt, kérlek, tedd magad gyászolónak, és most gyászolj
ruhát, és ne kend meg magad olajjal, hanem légy olyan, mint az asszony, akinek a
régóta gyászolják a halottakat:
14:3 És jöjj a királyhoz, és így beszélj vele. Tehát Joáb feltette a
szavak a szájában.
14,4 És amikor a Tekoah asszonya beszélt a királyhoz, arcra borult
a földre, leborult, és ezt mondta: Segíts, király!
14:5 És monda néki a király: Mi bajod? Ő pedig azt válaszolta: Én vagyok
valóban özvegy asszony, és a férjem meghalt.
14:6 A szolgálólányodnak pedig két fia volt, és ők ketten összeverekedtek
mező, és nem volt, aki elválassza őket, hanem az egyik megütötte a másikat, és
megölte őt.
14:7 És íme, az egész család feltámadt szolgálóleányod ellen, és ők is
így szólt: Szabadítsd meg azt, aki megütötte a testvérét, hogy megöljük, mert
testvére életét, akit megölt; és az örököst is elpusztítjuk: és
így kioltják az én megmaradt szenemet, és nem hagyják az enyémre
férjnek se neve, se maradványa a földön.
14:8 És monda a király az asszonynak: Menj a te házadba, és adok
rád vonatkozó vád.
14:9 És monda a Tekoah asszonya a királynak: Uram, király!
hamisság legyen rajtam és atyám házán, és a királyon és az ő trónján
legyen bűntelen.
14,10 És monda a király: Aki valamit mond neked, hozd el hozzám, és
többé nem nyúl hozzád.
14,11 Akkor ezt mondta: Kérlek, emlékezzen a király az Úrról, a te Istenedről,
nem engednéd, hogy a vér bosszúállói többé elpusztítsanak,
nehogy elpusztítsák a fiamat. És monda: Él az Úr, úgy lesz
fiadnak egy hajszála sem hull a földre.
14,12 Ekkor az asszony így szólt: Kérlek, hadd szóljon a szolgálóleányod egy szót
az én uramnak, a királynak. Ő pedig azt mondta: Mondd csak!
14:13 És monda az asszony: Akkor hát miért gondoltál ilyesmire?
Isten népe ellen? mert a király egyként mondja ezt
ami hibás, mivel a király nem viszi vissza az övét
száműzték.
14:14 Mert meg kell halnunk, és olyanok legyünk, mint a földre kiömlött víz
nem lehet újra összeszedni; Isten sem tisztel senkit: mégis
vajon kigondolja-e azt, hogy száműzetett ne űzzék ki belőle?
14:15 Most azért jöttem, hogy beszéljek erről az én uramnak
király, ez azért van, mert a nép megijesztett engem, és a szolgálóleányodat
monda: Most beszélek a királlyal; lehet, hogy a király fogja
teljesítse szolgálólánya kérését.
14,16 Mert meghallgatja a király, hogy kiszabadítsa szolgálóját a király kezéből
ember, aki elpusztít engem és a fiamat együtt az örökségből
Isten.
14,17 Ekkor a szolgálólányod így szólt: Az én uram, a király szava most lesz
kényelmes: mert mint az Isten angyala, olyan az én uram, a király, hogy felismerjen
jó és rossz: azért veled lesz az Úr, a te Istened.
14,18 Felele akkor a király, és monda az asszonynak: Ne bújj el előlem!
téged, azt kérni fogom tőled. És monda az asszony: Engedd uram!
most a király beszél.
14,19 És monda a király: Nem Joáb keze van veled mindebben? És
Az asszony így felelt: Él a lelked, uram, királyom, senki sem
fordulhat jobbra vagy balra a kellettől, hogy uram a
a király szólt: a te szolgádnak, Joábnak parancsolta nekem, és elhelyezte mindezeket
szavak a szolgálólányod szájában:
14:20 A te szolgád, Joáb ezt tette, hogy ezt a beszédformát megtegye
és az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsessége szerint,
hogy megismerjem mindazt, ami a földön van.
14,21 És monda a király Joábnak: Íme, ezt tettem: menj el!
ezért hozd vissza az ifjút, Absolont.
14,22 És Joáb arcra borult a földre, meghajolva köszönetet mondott
a királyt, és monda Joáb: Ma tudja a te szolgád, hogy megtaláltam
kegyelm a te szemeid előtt, uram, ó király, hogy a király teljesítette
szolgája kérésére.
14,23 Felkelt tehát Joáb, és elment Gesúrba, és elvitte Absolont Jeruzsálembe.
14,24 És monda a király: Térjen vissza a saját házába, és ne lássa az enyémet
arc. Absolon tehát visszatért a saját házába, és nem látta a király arcát.
14,25 De egész Izraelben nem volt senki, akiért annyira dicsérték volna, mint Absolont
szépsége: a talpától egészen a feje búbjáig
nem volt rajta folt.
14:26 És amikor megdörzsölte a fejét, (mert minden év végén volt
lekérdezte: mert nehéz volt neki a haja, ezért lekérdezte:)
feje haját kétszáz sékelre mérte a királyé után
súly.
14,27 Absolonnak pedig három fia és egy leánya született
Tamarnak hívták: szép arcú nő volt.
14,28 Absolon tehát két teljes esztendeig Jeruzsálemben lakott, és nem látta a királyt.
arc.
14:29 Absolon azért elküldte Joábot, hogy küldje el a királyhoz; de ő
nem jött hozzá, és amikor másodszor is elküld, megtenné
nem jött.
14,30 Ezért ezt mondta szolgáinak: Lásd, Joáb mezője közel van az enyémhez, és
van ott árpa; menj és gyújtsd fel. Absolon szolgái pedig elindultak
ég a mező.
14,31 Akkor felkelt Joáb, és elment Absolonhoz az ő házába, és ezt mondta neki:
Miért gyújtották fel a te szolgáid a mezőmet?
14,32 Absolon így válaszolt Joábnak: Íme, én küldtem hozzád, mondván: Gyere.
ide, hogy elküldjelek a királyhoz, hogy ezt mondd: Miért jöttem?
Geshurból? jó volt nekem még mindig ott lenni: most
azért hadd lássam a király arcát; és ha van benne valami gonoszság
engem, hadd öljön meg.
14,33 Elment tehát Joáb a királyhoz, és megmondta neki, és mikor kiáltott
Absolon, odament a királyhoz, és arccal meghajolt a király előtt
és a király megcsókolta Absolont.