2 Sámuel
12:1 És elküldte az Úr Nátánt Dávidhoz. És odament hozzá, és monda néki
őt: Két férfi volt egy városban; az egyik gazdag, a másik szegény.
12,2 A gazdagnak nagyon sok juha és csordája volt.
12,3 De a szegény embernek nem volt semmije, csak egy bárányka, amely nála volt
megvette és táplálta, és együtt nőtt fel vele és az övével
gyermekek; evett a saját húsából, ivott a saját poharából, és feküdt
az ő keblében, és olyan volt neki, mint a lánya.
12:4 És érkezett egy utazó a gazdaghoz, és nem volt hajlandó elvenni
a saját nyáját és a saját csordáját, hogy az útonálló emberhez öltöztesse azt
eljött hozzá; hanem fogta a szegény ember bárányát, és felöltöztette
férfi, aki eljött hozzá.
12:5 És felgerjedt Dávid haragja az ember ellen; és azt mondta
Nátán, él az Úr, az az ember, aki ezt tette
biztosan meghal:
12:6 És visszaadja a bárányt négyszeresen, mert ezt tette, és
mert nem volt szánalom.
12:7 És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember. Így szól az Úr Istene
Izrael, felkentelek Izrael királyává, és kiszabadítottalak
Saul keze;
12:8 És neked adtam a te urad házát, és a te urad feleségeit
kebelét, és néked adta Izráel és Júda házát; és ha az lett volna
túl kevés volt, ráadásul adtam volna neked ilyet-azt
dolgokat.
12:9 Miért vetetted meg az ÚR parancsát, hogy rosszat cselekedj
a látása? megölted a hettita Uriást karddal, és meg is tetted
feleségét vette feleségül, és megölte a kardjával
Ammon fiai.
12:10 Most azért nem távozik el a kard házadból; mert
megvetettél engem, és elvitte a hettita Uriás feleségét
legyen a feleséged.
12,11 Ezt mondja az Úr: Íme, gonoszt támasztok ellened
a te házadat, és szemeid láttára veszem feleségeidet, és adok
azokat a te felebarátodnak, és ő a te feleségeiddel fog feküdni a szeme láttára
ezt a napot.
12,12 Mert titokban tetted, de én megteszem ezt az egész Izráel előtt,
és a nap előtt.
12:13 És monda Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen. És Nathan
monda Dávidnak: Az Úr is elhárította a te bûnedet; nem fogsz
meghal.
12:14 De mivel ezzel a tettel nagy alkalmat adtál a
az ÚR ellenségei, hogy káromolják, a gyermeket is, aki születik
biztosan meghal.
12:15 És Nátán elment az ő házába. És az Úr megütötte azt a gyermeket
Uriás felesége szülte Dávidot, és nagyon beteg volt.
12:16 Dávid azért könyörgött Istenhez a gyermekért; Dávid pedig böjtölt, és elment
be, és egész éjjel a földön feküdt.
12,17 És felkeltek házának vénei, és elmentek hozzá, hogy felemeljék onnan
a földet, de nem akarta, és kenyeret sem evett velük.
12:18 És lőn a hetedik napon, hogy a gyermek meghalt. És a
Dávid szolgái féltek közölni vele, hogy a gyermek meghalt, mert ők
így szólt: Íme, amikor a gyermek még élt, beszéltünk hozzá, és ő is
nem hallgatna a mi hangunkra: hogyan fogja akkor magát bosszantani, ha mi
elmondani neki, hogy a gyerek meghalt?
12,19 De amikor Dávid látta, hogy szolgái suttognak, Dávid észrevette, hogy a
A gyermek meghalt, ezért monda Dávid az ő szolgáinak: Ez a gyermek
halott? És azt mondták: Meghalt.
12,20 Ekkor felkelt Dávid a földről, megmosakodott, és felkente magát
átöltözködött, és bement az ÚR házába, és
imádta: azután a saját házába jött; és amikor megkívánta, ők
kenyeret tett eléje, és evett.
12,21 És mondának néki szolgái: Mi ez, amit műveltél?
te böjtöltél és sírtál a gyermek miatt, amíg az élt; de amikor a
gyermek meghalt, te felkeltél és ettél kenyeret.
12,22 És monda: Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert én
mondta: Ki tudja megmondani, hogy ISTEN kegyes lesz-e hozzám, hogy a gyermek
élhet?
12:23 De most meghalt, miért böjtöljek? visszahozhatom még egyszer?
Elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza hozzám.
12,24 Dávid pedig megvigasztalta feleségét, Betsabét, bement hozzá, és lefeküdt
és fiút szült, aki Salamonnak nevezte
ÚR szerette őt.
12:25 És elküldte Nátán próféta keze által; és a nevén szólította
Jedidiah, az ÚR miatt.
12,26 És harczolt Joáb az Ammon fiai közül való Rabba ellen, és elfoglalta
királyi város.
12,27 És követeket küldött Joáb Dávidhoz, és ezt mondták: Harcoltam ellene
Rabbát, és elfoglalták a vizek városát.
12,28 Gyűjtsétek tehát össze a többi népet, és szálljatok táborba
a várost, és foglald el, hogy el ne vegyem a várost, és az én nevemről ne nevezzék
név.
12,29 Dávid pedig összegyûjté az egész népet, és elment Rabbába, és
harcolt ellene, és elvette.
12,30 És levette fejéről királyuk koronáját, amelynek súlya volt
egy talentum aranyat a drágakövekkel együtt, és Dávidé volt
fej. És kihozta a város zsákmányát nagy bõséggel.
12,31 És elővezette a népet, amely ott volt, és alávetette őket
fűrészeket, vasboronákat és vasbalták alá, és elkészítette azokat
átmenjen a téglakemencén, és így cselekedett az összes városokkal
Ammon fiai. Dávid és az egész nép visszatért tehát Jeruzsálembe.