2 Sámuel 12:1 És elküldte az Úr Nátánt Dávidhoz. És odament hozzá, és monda néki őt: Két férfi volt egy városban; az egyik gazdag, a másik szegény. 12,2 A gazdagnak nagyon sok juha és csordája volt. 12,3 De a szegény embernek nem volt semmije, csak egy bárányka, amely nála volt megvette és táplálta, és együtt nőtt fel vele és az övével gyermekek; evett a saját húsából, ivott a saját poharából, és feküdt az ő keblében, és olyan volt neki, mint a lánya. 12:4 És érkezett egy utazó a gazdaghoz, és nem volt hajlandó elvenni a saját nyáját és a saját csordáját, hogy az útonálló emberhez öltöztesse azt eljött hozzá; hanem fogta a szegény ember bárányát, és felöltöztette férfi, aki eljött hozzá. 12:5 És felgerjedt Dávid haragja az ember ellen; és azt mondta Nátán, él az Úr, az az ember, aki ezt tette biztosan meghal: 12:6 És visszaadja a bárányt négyszeresen, mert ezt tette, és mert nem volt szánalom. 12:7 És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember. Így szól az Úr Istene Izrael, felkentelek Izrael királyává, és kiszabadítottalak Saul keze; 12:8 És neked adtam a te urad házát, és a te urad feleségeit kebelét, és néked adta Izráel és Júda házát; és ha az lett volna túl kevés volt, ráadásul adtam volna neked ilyet-azt dolgokat. 12:9 Miért vetetted meg az ÚR parancsát, hogy rosszat cselekedj a látása? megölted a hettita Uriást karddal, és meg is tetted feleségét vette feleségül, és megölte a kardjával Ammon fiai. 12:10 Most azért nem távozik el a kard házadból; mert megvetettél engem, és elvitte a hettita Uriás feleségét legyen a feleséged. 12,11 Ezt mondja az Úr: Íme, gonoszt támasztok ellened a te házadat, és szemeid láttára veszem feleségeidet, és adok azokat a te felebarátodnak, és ő a te feleségeiddel fog feküdni a szeme láttára ezt a napot. 12,12 Mert titokban tetted, de én megteszem ezt az egész Izráel előtt, és a nap előtt. 12:13 És monda Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen. És Nathan monda Dávidnak: Az Úr is elhárította a te bûnedet; nem fogsz meghal. 12:14 De mivel ezzel a tettel nagy alkalmat adtál a az ÚR ellenségei, hogy káromolják, a gyermeket is, aki születik biztosan meghal. 12:15 És Nátán elment az ő házába. És az Úr megütötte azt a gyermeket Uriás felesége szülte Dávidot, és nagyon beteg volt. 12:16 Dávid azért könyörgött Istenhez a gyermekért; Dávid pedig böjtölt, és elment be, és egész éjjel a földön feküdt. 12,17 És felkeltek házának vénei, és elmentek hozzá, hogy felemeljék onnan a földet, de nem akarta, és kenyeret sem evett velük. 12:18 És lőn a hetedik napon, hogy a gyermek meghalt. És a Dávid szolgái féltek közölni vele, hogy a gyermek meghalt, mert ők így szólt: Íme, amikor a gyermek még élt, beszéltünk hozzá, és ő is nem hallgatna a mi hangunkra: hogyan fogja akkor magát bosszantani, ha mi elmondani neki, hogy a gyerek meghalt? 12,19 De amikor Dávid látta, hogy szolgái suttognak, Dávid észrevette, hogy a A gyermek meghalt, ezért monda Dávid az ő szolgáinak: Ez a gyermek halott? És azt mondták: Meghalt. 12,20 Ekkor felkelt Dávid a földről, megmosakodott, és felkente magát átöltözködött, és bement az ÚR házába, és imádta: azután a saját házába jött; és amikor megkívánta, ők kenyeret tett eléje, és evett. 12,21 És mondának néki szolgái: Mi ez, amit műveltél? te böjtöltél és sírtál a gyermek miatt, amíg az élt; de amikor a gyermek meghalt, te felkeltél és ettél kenyeret. 12,22 És monda: Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert én mondta: Ki tudja megmondani, hogy ISTEN kegyes lesz-e hozzám, hogy a gyermek élhet? 12:23 De most meghalt, miért böjtöljek? visszahozhatom még egyszer? Elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza hozzám. 12,24 Dávid pedig megvigasztalta feleségét, Betsabét, bement hozzá, és lefeküdt és fiút szült, aki Salamonnak nevezte ÚR szerette őt. 12:25 És elküldte Nátán próféta keze által; és a nevén szólította Jedidiah, az ÚR miatt. 12,26 És harczolt Joáb az Ammon fiai közül való Rabba ellen, és elfoglalta királyi város. 12,27 És követeket küldött Joáb Dávidhoz, és ezt mondták: Harcoltam ellene Rabbát, és elfoglalták a vizek városát. 12,28 Gyűjtsétek tehát össze a többi népet, és szálljatok táborba a várost, és foglald el, hogy el ne vegyem a várost, és az én nevemről ne nevezzék név. 12,29 Dávid pedig összegyûjté az egész népet, és elment Rabbába, és harcolt ellene, és elvette. 12,30 És levette fejéről királyuk koronáját, amelynek súlya volt egy talentum aranyat a drágakövekkel együtt, és Dávidé volt fej. És kihozta a város zsákmányát nagy bõséggel. 12,31 És elővezette a népet, amely ott volt, és alávetette őket fűrészeket, vasboronákat és vasbalták alá, és elkészítette azokat átmenjen a téglakemencén, és így cselekedett az összes városokkal Ammon fiai. Dávid és az egész nép visszatért tehát Jeruzsálembe.