2 Sámuel
9:1 És monda Dávid: Maradt-e még valaki Saul házából?
Megmutassam neki a kedvességet Jonathan kedvéért?
9:2 És volt Saul házából egy szolga, akinek Zibának hívták. És
Amikor Dávidhoz szólították, a király ezt mondta neki: Te vagy?
Ziba? És monda: A te szolgád ő.
9:3 És monda a király: Nincs-e még valaki Saul házából, hogy megtehessem?
megmutassam vele az Isten jóságát? És monda Ziba a királynak: Jonathán
van még fia, aki sánta a lábán.
9:4 És monda néki a király: Hol van? És Ziba így szólt a királyhoz:
Íme, Mákirnak, Ammiel fiának házában van Lodebárban.
9,5 Akkor elküldte Dávid király, és elhozta őt Mákir házából
Ammiel fia, Lodebarból.
9,6 Mikor pedig megérkezett Mefibóset, Jonathánnak, Saul fiának
Dávidnak arcra borult, és hódolt. Dávid pedig azt mondta:
Mefibóset. Ő pedig így válaszolt: Íme, a te szolgád!
9:7 És monda néki Dávid: Ne félj, mert bizony irgalmasságot mutatok neked
Jonathán, a te atyád kedvéért, és helyreállítja neked az egész földet
Saul atyád; és szüntelenül egyél kenyeret az én asztalomnál.
9,8 Ő pedig meghajolt, és így szólt: Mi a te szolgád,
ilyen döglött kutyára nézek, mint én?
9,9 Ekkor szólította a király Zibát, Saul szolgáját, és ezt mondta neki: Megvan
a te urad fiának adtad át mindazt, ami Saul és minden övé volt
ház.
9,10 Ezért te, fiaid és szolgáid műveld a földet
őt, és vidd be a gyümölcsöt, hogy urad fia megkapja
ennivalót, de Mefibóset, a te urad fia mindenkor eszik kenyeret
az asztalomat. Zibának pedig tizenöt fia és húsz szolgája volt.
9,11 És monda Ziba a királynak: Mindennek megfelelően, amit az én uram, a király
megparancsolta az ő szolgájának, így tegyen a te szolgád is. Ami pedig azt illeti
Mefibóset, mondta a király, az én asztalomnál fog enni, mint az egyik
király fiai.
9,12 És volt Mefibósetnek egy kisfia, akit Mikának hívtak. És mindezt
Siba házában laktak Mefibóset szolgái.
9,13 Lakott tehát Mefibóset Jeruzsálemben, mert szüntelenül evett
királyasztal; és mindkét lábára sánta volt.