2 Sámuel 9:1 És monda Dávid: Maradt-e még valaki Saul házából? Megmutassam neki a kedvességet Jonathan kedvéért? 9:2 És volt Saul házából egy szolga, akinek Zibának hívták. És Amikor Dávidhoz szólították, a király ezt mondta neki: Te vagy? Ziba? És monda: A te szolgád ő. 9:3 És monda a király: Nincs-e még valaki Saul házából, hogy megtehessem? megmutassam vele az Isten jóságát? És monda Ziba a királynak: Jonathán van még fia, aki sánta a lábán. 9:4 És monda néki a király: Hol van? És Ziba így szólt a királyhoz: Íme, Mákirnak, Ammiel fiának házában van Lodebárban. 9,5 Akkor elküldte Dávid király, és elhozta őt Mákir házából Ammiel fia, Lodebarból. 9,6 Mikor pedig megérkezett Mefibóset, Jonathánnak, Saul fiának Dávidnak arcra borult, és hódolt. Dávid pedig azt mondta: Mefibóset. Ő pedig így válaszolt: Íme, a te szolgád! 9:7 És monda néki Dávid: Ne félj, mert bizony irgalmasságot mutatok neked Jonathán, a te atyád kedvéért, és helyreállítja neked az egész földet Saul atyád; és szüntelenül egyél kenyeret az én asztalomnál. 9,8 Ő pedig meghajolt, és így szólt: Mi a te szolgád, ilyen döglött kutyára nézek, mint én? 9,9 Ekkor szólította a király Zibát, Saul szolgáját, és ezt mondta neki: Megvan a te urad fiának adtad át mindazt, ami Saul és minden övé volt ház. 9,10 Ezért te, fiaid és szolgáid műveld a földet őt, és vidd be a gyümölcsöt, hogy urad fia megkapja ennivalót, de Mefibóset, a te urad fia mindenkor eszik kenyeret az asztalomat. Zibának pedig tizenöt fia és húsz szolgája volt. 9,11 És monda Ziba a királynak: Mindennek megfelelően, amit az én uram, a király megparancsolta az ő szolgájának, így tegyen a te szolgád is. Ami pedig azt illeti Mefibóset, mondta a király, az én asztalomnál fog enni, mint az egyik király fiai. 9,12 És volt Mefibósetnek egy kisfia, akit Mikának hívtak. És mindezt Siba házában laktak Mefibóset szolgái. 9,13 Lakott tehát Mefibóset Jeruzsálemben, mert szüntelenül evett királyasztal; és mindkét lábára sánta volt.