2 Sámuel 7:1 És lőn, hogy a király a házában ült, és az Úr megvolt nyugalmat adtak neki körös-körül minden ellenségétől; 7,2 A király ezt mondta Nátán prófétának: Íme, én egy házban lakom cédrusfából, de az Isten ládája függönyökben lakik. 7:3 És monda Nátán a királynak: Menj, tedd meg mindazt, ami a te szívedben van; a ÚR van veled. 7:4 És lőn azon az éjszakán, hogy eljutott az ÚR beszéde Nathan azt mondta: 7:5 Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te építesz engem egy házat, amelyben lakhatok? 7:6 Mióta felneveltem, nem laktam egyetlen házban sem Izrael fiai Egyiptomból mind a mai napig, de jártak sátorban és tabernákulumban. 7,7 Mindazokon a helyeken, ahol Izráel fiaival együtt jártam szóltam egy szót Izráel bármely törzsével, akiknek parancsoltam legeltesd népemet, Izráelt, mondván: Miért nem építesz nekem cédrusfából házat? 7:8 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Seregek Ura, kihoztalak a báránylakból, a juhok követéséből, uralkodni népemen, Izraelen: 7:9 És én veled voltam, amerre csak mentél, és mindent kiirtottam ellenségeid elől, és olyan nagy nevet szereztek neked, mint a nagy emberek nevére, akik a földön vannak. 7,10 És helyet adok népemnek, Izráelnek, és ültetem őket, hogy saját helyükön lakhassanak, és többé ne mozduljanak; sem a gonoszság fiai nem sanyargatják őket többé, mint idő előtt, 7:11 És mióta bírákat parancsoltam népemnek Izraelt, és megnyugtattalak minden ellenségedtől. Szintén a Az Úr azt mondja neked, hogy házat csinál neked. 7,12 És amikor a te napjaid betelnek, és elalszol atyáiddal, felállítja utánad a te magodat, amely a te lelkedből származik, és megalapítom az ő királyságát. 7,13 Ő épít házat az én nevemnek, én pedig megerősítem a trónt királyságát mindörökké. 7,14 Én leszek az apja, ő pedig a fiam. Ha gonoszságot követ el, én megfenyíti őt az emberek vesszőjével és a sebekkel Az ember gyermekei: 7,15 De irgalmasságom nem távozik el tőle, ahogy Saultól vettem, akit eltettem előtted. 7,16 És a te házad és a te királyságod megszilárdul mindörökké te: a te trónod mindörökké szilárd lesz. 7:17 Mindezen szavak szerint és e látomás szerint így történt Nátán beszél Dáviddal. 7,18 Ekkor bement Dávid király, leült az ÚR elé, és ezt mondta: Ki vagyok én? Uram ISTEN? és mi az én házam, amit eddig elhoztál? 7:19 És ez még kicsiny volt a te szemeidben, Uram, Istenem; de megvan a te szolgád házáról is beszélt még sokáig. És van ez az ember szokása, Uram, ISTEN? 7:20 És mit mondhat még Dávid neked? mert te, Uram ISTEN, ismered a tiédet szolgáló. 7:21 A te szavadért és a te szíved szerint cselekedtél mindezeket a nagyszerű dolgokat, hogy megismertesse a te szolgáddal. 7,22 Ezért vagy te nagy, ó, Istenem, mert nincs hozzád hasonló, és nincsen Isten rajtad kívül, mindenünk szerint fülünkkel hallottuk. 7,23 És mely nemzet a földön olyan, mint a te néped, mint Izráel, akit Isten elment, hogy megváltson magának népet, és nevet szerezzen neki, és nagy és rettenetes dolgokat cselekedni veled a te földeddel, a te előtted nép, amelyet megváltottál magadnak Egyiptomból, a nemzetek közül és az isteneik? 7,24 Mert megerősítetted magadnak népedet, Izráelt, hogy népe legyen téged örökké, és te, Uram, lettél az ő Istenük. 7:25 És most, Uram, Isten, az ige, amelyet a te felől szóltál szolga, és az ő háza felől állítsd meg azt örökre, és tedd, amint te mondta. 7,26 És magasztaltassék a te neved mindörökké, mondván: A Seregek Ura az Isten Izráel felett, és erősödjön meg a te szolgád, Dávid háza előtted. 7,27 Mert te, Seregek Ura, Izráel Istene, kinyilatkoztattad szolgádnak, mondván: Házat építek néked; ezért találta meg a te szolgád szívét, hogy ezt az imát hozzád imádkozza. 7:28 És most, Uram, Isten, te vagy az Isten, és a te szavaid igazak, és te ezt a jóságot ígérted szolgádnak: 7:29 Most tehát legyen kedved megáldani szolgád házát, azt örökké tartson előtted, mert te, Uram, Isten, szóltál és a te áldásoddal legyen megáldva a te szolgád háza valaha.