2 Sámuel
7:1 És lőn, hogy a király a házában ült, és az Úr megvolt
nyugalmat adtak neki körös-körül minden ellenségétől;
7,2 A király ezt mondta Nátán prófétának: Íme, én egy házban lakom
cédrusfából, de az Isten ládája függönyökben lakik.
7:3 És monda Nátán a királynak: Menj, tedd meg mindazt, ami a te szívedben van; a
ÚR van veled.
7:4 És lőn azon az éjszakán, hogy eljutott az ÚR beszéde
Nathan azt mondta:
7:5 Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te építesz engem
egy házat, amelyben lakhatok?
7:6 Mióta felneveltem, nem laktam egyetlen házban sem
Izrael fiai Egyiptomból mind a mai napig, de jártak
sátorban és tabernákulumban.
7,7 Mindazokon a helyeken, ahol Izráel fiaival együtt jártam
szóltam egy szót Izráel bármely törzsével, akiknek parancsoltam
legeltesd népemet, Izráelt, mondván: Miért nem építesz nekem cédrusfából házat?
7:8 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az
Seregek Ura, kihoztalak a báránylakból, a juhok követéséből,
uralkodni népemen, Izraelen:
7:9 És én veled voltam, amerre csak mentél, és mindent kiirtottam
ellenségeid elől, és olyan nagy nevet szereztek neked, mint
a nagy emberek nevére, akik a földön vannak.
7,10 És helyet adok népemnek, Izráelnek, és ültetem
őket, hogy saját helyükön lakhassanak, és többé ne mozduljanak;
sem a gonoszság fiai nem sanyargatják őket többé, mint
idő előtt,
7:11 És mióta bírákat parancsoltam népemnek
Izraelt, és megnyugtattalak minden ellenségedtől. Szintén a
Az Úr azt mondja neked, hogy házat csinál neked.
7,12 És amikor a te napjaid betelnek, és elalszol atyáiddal,
felállítja utánad a te magodat, amely a te lelkedből származik,
és megalapítom az ő királyságát.
7,13 Ő épít házat az én nevemnek, én pedig megerősítem a trónt
királyságát mindörökké.
7,14 Én leszek az apja, ő pedig a fiam. Ha gonoszságot követ el, én
megfenyíti őt az emberek vesszőjével és a sebekkel
Az ember gyermekei:
7,15 De irgalmasságom nem távozik el tőle, ahogy Saultól vettem,
akit eltettem előtted.
7,16 És a te házad és a te királyságod megszilárdul mindörökké
te: a te trónod mindörökké szilárd lesz.
7:17 Mindezen szavak szerint és e látomás szerint így történt
Nátán beszél Dáviddal.
7,18 Ekkor bement Dávid király, leült az ÚR elé, és ezt mondta: Ki vagyok én?
Uram ISTEN? és mi az én házam, amit eddig elhoztál?
7:19 És ez még kicsiny volt a te szemeidben, Uram, Istenem; de megvan
a te szolgád házáról is beszélt még sokáig. És van
ez az ember szokása, Uram, ISTEN?
7:20 És mit mondhat még Dávid neked? mert te, Uram ISTEN, ismered a tiédet
szolgáló.
7:21 A te szavadért és a te szíved szerint cselekedtél
mindezeket a nagyszerű dolgokat, hogy megismertesse a te szolgáddal.
7,22 Ezért vagy te nagy, ó, Istenem, mert nincs hozzád hasonló,
és nincsen Isten rajtad kívül, mindenünk szerint
fülünkkel hallottuk.
7,23 És mely nemzet a földön olyan, mint a te néped, mint Izráel,
akit Isten elment, hogy megváltson magának népet, és nevet szerezzen neki,
és nagy és rettenetes dolgokat cselekedni veled a te földeddel, a te előtted
nép, amelyet megváltottál magadnak Egyiptomból, a nemzetek közül és
az isteneik?
7,24 Mert megerősítetted magadnak népedet, Izráelt, hogy népe legyen
téged örökké, és te, Uram, lettél az ő Istenük.
7:25 És most, Uram, Isten, az ige, amelyet a te felől szóltál
szolga, és az ő háza felől állítsd meg azt örökre, és tedd, amint te
mondta.
7,26 És magasztaltassék a te neved mindörökké, mondván: A Seregek Ura az
Isten Izráel felett, és erősödjön meg a te szolgád, Dávid háza
előtted.
7,27 Mert te, Seregek Ura, Izráel Istene, kinyilatkoztattad szolgádnak,
mondván: Házat építek néked; ezért találta meg a te szolgád
szívét, hogy ezt az imát hozzád imádkozza.
7:28 És most, Uram, Isten, te vagy az Isten, és a te szavaid igazak, és te
ezt a jóságot ígérted szolgádnak:
7:29 Most tehát legyen kedved megáldani szolgád házát, azt
örökké tartson előtted, mert te, Uram, Isten, szóltál
és a te áldásoddal legyen megáldva a te szolgád háza
valaha.