2 király 22,1 Nyolc éves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harminc évig uralkodott. és egy év Jeruzsálemben. És az anyját Jedidanak hívták, a Boscath-i Adajá lánya. 22,2 És azt tette, ami helyes az ÚR szemében, és bement atyjának, Dávidnak egész útján, és nem tért el jobbra vagy balra. 22:3 És lőn Jósiás király tizennyolcadik esztendejében, hogy a király elküldte Sáfánt, Azália fiát, Mesullám fiát, az írástudót az ÚR háza, mondván: 22,4 Menjetek fel Hilkiás főpaphoz, hogy összegezze az ezüstöt, ami van bevitték az ÚR házába, amely az ajtó őrzőinél van az emberekből összegyűlt: 22:5 És adják azt a munkát végzők kezébe, azt felügyeljék az Úr házát, és adják azt oda az ÚR házában levő munka cselekvői, hogy megjavítsák háztörések, 22,6 Asztalosoknak, építőknek és kőműveseknek, és fát és faragott anyagot vásárolni kő a ház javításához. 22:7 De nem számoltak velük a pénzről kezükbe adták, mert hűségesen cselekedtek. 22:8 Hilkiás főpap ezt mondta Sáfánnak, az írástudónak: Megtaláltam a törvény könyve az ÚR házában. Hilkiás pedig odaadta a könyvet Shaphannak, és ő elolvasta. 22:9 És elment Sáfán, az írástudó a királyhoz, és hírt hozott a királynak ismét, és így szólt: A te szolgáid összeszedték a pénzt, amit találtak a házat, és a munkát végzők kezébe adták, akik felügyelik az ÚR házát. 22,10 Sáfán, az írástudó pedig megmutatta a királynak, mondván: Hilkiás pap átadott nekem egy könyvet. És Sáfán felolvasta a király előtt. 22:11 És lőn, amikor a király meghallotta a könyv szavait a törvény, hogy bérbe adja a ruháit. 22,12 A király megparancsolta Hilkiás papnak és Ahikámnak, annak fiának Sáfán és Akbor, Mikajá fia, és Sáfán, az írástudó és Asahia, a király szolgája, mondván: 22,13 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat értem, a népért és mindenkiért Júda e talált könyv szavaival kapcsolatban: mert nagy az az ÚR haragja, amely felgerjed ellenünk, mert atyáink megtették nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindezek szerint cselekedjenek ami rólunk van írva. 22,14 Hilkiás pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Asahiás, elment Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tikva fiának feleségéhez, Harhas fia, a szekrény őrzője; (most Jeruzsálemben lakott a főiskolán;) és beszélgettek vele. 22,15 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondd meg az embernek! aki hozzám küldött téged, 22,16 Ezt mondja az Úr: Íme, gonoszt hozok erre a helyre és lakosai, még a könyv minden szava, amelyet a király Júda ezt olvasta: 22,17 Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy haragra ingereljenek kezeik minden munkájával; ezért felgerjed haragom e hely ellen, és nem lesz kioltott. 22,18 Júda királyának pedig, aki küldött titeket megkérdezni az Urat, így szól mondjátok néki: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Amint az illeti szavak, amelyeket hallottál; 22,19 Mert a te szíved gyengéd volt, és megaláztad magad a Uram, amikor meghallottad, mit szóltam e hely ellen és ellene annak lakóit, hogy pusztasággá váljanak és a átkozd, megszaggatod ruhádat, és sírtál előttem; én is hallottam te, azt mondja az Úr. 22:20 Íme azért összegyűjtelek atyáidhoz, és leszel sírodba gyűltek békében; és a te szemeid nem látnak mindent gonoszság, amelyet erre a helyre hozok. És hozták a király szót újra.