2 király
22,1 Nyolc éves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harminc évig uralkodott.
és egy év Jeruzsálemben. És az anyját Jedidanak hívták, a
Boscath-i Adajá lánya.
22,2 És azt tette, ami helyes az ÚR szemében, és bement
atyjának, Dávidnak egész útján, és nem tért el jobbra
vagy balra.
22:3 És lőn Jósiás király tizennyolcadik esztendejében, hogy a király
elküldte Sáfánt, Azália fiát, Mesullám fiát, az írástudót
az ÚR háza, mondván:
22,4 Menjetek fel Hilkiás főpaphoz, hogy összegezze az ezüstöt, ami van
bevitték az ÚR házába, amely az ajtó őrzőinél van
az emberekből összegyűlt:
22:5 És adják azt a munkát végzők kezébe, azt
felügyeljék az Úr házát, és adják azt oda
az ÚR házában levő munka cselekvői, hogy megjavítsák
háztörések,
22,6 Asztalosoknak, építőknek és kőműveseknek, és fát és faragott anyagot vásárolni
kő a ház javításához.
22:7 De nem számoltak velük a pénzről
kezükbe adták, mert hűségesen cselekedtek.
22:8 Hilkiás főpap ezt mondta Sáfánnak, az írástudónak: Megtaláltam
a törvény könyve az ÚR házában. Hilkiás pedig odaadta a könyvet
Shaphannak, és ő elolvasta.
22:9 És elment Sáfán, az írástudó a királyhoz, és hírt hozott a királynak
ismét, és így szólt: A te szolgáid összeszedték a pénzt, amit találtak
a házat, és a munkát végzők kezébe adták,
akik felügyelik az ÚR házát.
22,10 Sáfán, az írástudó pedig megmutatta a királynak, mondván: Hilkiás pap
átadott nekem egy könyvet. És Sáfán felolvasta a király előtt.
22:11 És lőn, amikor a király meghallotta a könyv szavait
a törvény, hogy bérbe adja a ruháit.
22,12 A király megparancsolta Hilkiás papnak és Ahikámnak, annak fiának
Sáfán és Akbor, Mikajá fia, és Sáfán, az írástudó és
Asahia, a király szolgája, mondván:
22,13 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat értem, a népért és mindenkiért
Júda e talált könyv szavaival kapcsolatban: mert nagy az
az ÚR haragja, amely felgerjed ellenünk, mert atyáink megtették
nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindezek szerint cselekedjenek
ami rólunk van írva.
22,14 Hilkiás pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Asahiás,
elment Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tikva fiának feleségéhez,
Harhas fia, a szekrény őrzője; (most Jeruzsálemben lakott
a főiskolán;) és beszélgettek vele.
22,15 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondd meg az embernek!
aki hozzám küldött téged,
22,16 Ezt mondja az Úr: Íme, gonoszt hozok erre a helyre és
lakosai, még a könyv minden szava, amelyet a király
Júda ezt olvasta:
22,17 Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek,
hogy haragra ingereljenek kezeik minden munkájával;
ezért felgerjed haragom e hely ellen, és nem lesz
kioltott.
22,18 Júda királyának pedig, aki küldött titeket megkérdezni az Urat, így szól
mondjátok néki: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Amint az illeti
szavak, amelyeket hallottál;
22,19 Mert a te szíved gyengéd volt, és megaláztad magad a
Uram, amikor meghallottad, mit szóltam e hely ellen és ellene
annak lakóit, hogy pusztasággá váljanak és a
átkozd, megszaggatod ruhádat, és sírtál előttem; én is hallottam
te, azt mondja az Úr.
22:20 Íme azért összegyűjtelek atyáidhoz, és leszel
sírodba gyűltek békében; és a te szemeid nem látnak mindent
gonoszság, amelyet erre a helyre hozok. És hozták a király szót
újra.