2 király 10:1 Akhábnak pedig hetven fia volt Szamáriában. Jéhu pedig leveleket írt és elküldte Szamáriának, Jezréel fejedelmeinek, a véneknek és azoknak nevelte Akháb gyermekeit, mondván: 10:2 Mihelyt pedig ez a levél megérkezik hozzád, látván, hogy urad fiai ott vannak veled, és vannak veled szekerek és lovak, egy bekerített város is, és páncél; 10,3 Nézd meg urad fiai közül a legjobbat és a legjobbat, és állítsd fel atyja trónjára, és harcolj urad házáért. 10,4 De nagyon megijedtek, és ezt mondták: Íme, két király nem állt meg előtte: hogyan álljunk hát meg? 10:5 És aki a ház felett volt, és aki a város felett volt, az a vének és a gyermekek nevelői is elküldtek Jéhuhoz, mondván: Mi a te szolgáid vagyunk, és mindent megteszünk, amit parancsolsz nekünk; mi nem tégy királylyá: tedd azt, ami jó a te szemedben. 10,6 Aztán másodszor is írt nekik levelet, mondván: Ha az enyémek vagytok, és ha hallgattok az én szavamra, vegyétek a magatok fejét a mester fiai, és jöjjenek el hozzám Jezréelbe holnap ez alkalommal. Most a A király fiai, akik hetvenen voltak, a város nagyjaival voltak, ami felnevelte őket. 10:7 És lőn, amikor megérkezett hozzájuk a levél, elvitték a király fiait, és megöltek hetven embert, fejüket pedig kosarakba tették, és elküldte őket Jezréelbe. 10:8 Jött egy követ, és ezt mondta neki, mondván: Elhozták a királyfiak fejei. És monda: Rakjátok őket két kupacba a bemenni a kapun reggelig. 10:9 És lőn reggel, hogy kiment, és felállt, és így szólt az egész néphez: Legyetek igazak, íme, összeesküdtem az enyém ellen mester, és megölte: de ki ölte meg mindezeket? 10:10 Tudd meg most, hogy semmi sem esik a földre az Isten beszédéből Uram, amit az Úr mondott Akháb háza felõl: az Úrért azt tette, amit Illés szolgája által mondott. 10,11 Megölte tehát Jéhu mindazt, ami Akháb házából megmaradt Jezréelben, nagyjai, rokonai és papjai, amíg el nem hagyta egyik sem maradt. 10,12 És felkelt, elment, és Szamáriába érkezett. És ahogy ott volt a nyíróház az úton, 10,13 Jéhu találkozott Akházia, Júda királyának testvéreivel, és ezt mondta: Kik te? És felelének: Mi Akháziás testvérei vagyunk; és lemegyünk Köszöntsétek a király fiait és a királyné fiait. 10,14 És monda: Fogd el őket élve. És elvitték őket élve, és megölték őket a nyíróház gödre, mégpedig negyven kettő ember; sem hagyta el ezek közül bármelyik. 10,15 Amikor pedig elment onnan, rágyújtott Jónádábra, a Rékáb elébe jött, és köszöntötte, és ezt mondta neki: A tied jó szívvel, ahogy az én szívem a te szíveddel? És felele Jónádáb: Ez van. Ha igen, add a kezed. És kezet nyújtott néki; és elvette őt fel neki a szekérbe. 10,16 És monda: Jöjj velem, és nézd meg az én buzgóságomat az Úr iránt. Tehát elkészítették lovagol a szekerén. 10,17 Amikor pedig Szamáriába ért, megölte mindazt, ami Akhábnak maradt. Samaria, míg el nem pusztította őt az ÚR beszéde szerint, amit Illésnek mondott. 10,18 Jéhu pedig egybegyűjté az egész népet, és monda nékik: Akháb! kicsit szolgálta Baált; de Jéhu sokat fog neki szolgálni. 10,19 Hívjátok hát hozzám Baál összes prófétáját, minden szolgáját, és minden papja; senki se fogyatkozzon, mert nagy áldozatom van tenni Baálnak; aki szűkölködik, nem él. De Jehu ravaszságból tette, azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa az imádókat a Baálé. 10,20 És monda Jéhu: Hívjatok ünnepi gyülekezést Baálért! És kihirdették azt. 10,21 Jéhu pedig elküldte az egész Izráelt, és eljött Baálnak minden imádója, hogy ne maradjon ember, aki ne jött volna. És bejöttek a Baál háza; és a Baál háza egyik végétől a másikig tele volt. 10,22 És monda a sekrestyének: Hozz elő ruhát Baál összes imádója. És előhozatta nekik a ruhákat. 10,23 Jéhu és Jónádáb, Rékáb fia elment a Baál házába, és így szólt a Baál imádóihoz: Keressétek, és nézzétek, ott van nincs itt veletek senki az ÚR szolgái közül, hanem annak imádói Csak Baál. 10,24 És amikor bementek áldozatokat és égőáldozatokat bemutatni, Jéhu kijelölt nyolcvan embert, és így szólt: Ha valaki az enyémek közül a kezedbe hozva megszökik, aki elengedi, annak élete lesz legyen az ő életéért. 10,25 És lőn, amint befejezte az égőáldozatot áldozást, és ezt mondta Jéhu az őrségnek és a kapitányoknak: Menjetek be és! öld meg őket; ne jöjjön elő senki. És megütötték őket a szélével kard; és az őrség és a kapitányok kiűzték őket, és elmentek a Baál házának városa. 10,26 És kihozták a bálványokat a Baál házából, és elégették őket. 10,27 És lerombolták a Baál szobrát, és lerombolták a Baál házát, és a mai napig húzóházzá tette. 10,28 Így pusztította el Jéhu a Baált Izráelből. 10,29 De Jeroboámnak, Nebát fiának a bűneiből, aki Izraelt megalázta. bűn, Jéhu nem távozott utánuk, hogy az aranyborjak, hogy Bételben voltak, azok pedig Dánban. 10,30 És monda az Úr Jéhunak: Mert jól csináltad a kivégzést. ami igaz az én szememben, és tette Akháb házával minden szerint, ami az én szívemben volt, a te negyedik fiaid nemzedék ül majd Izráel trónján. 10,31 De Jéhu nem ügyelt arra, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon vele teljes szívéből, mert nem távozott el Jeroboám bűneitől, a ki teremtette Izrael vétkezik. 10,32 Azokban a napokban kezdé az Úr megzavarni Izráelt, és Hazáel megverte őket Izrael minden partján; 10,33 A Jordántól kelet felé, Gileád egész földje, a Gáditák és a A rúbeniták és a manasziták Aroerből, amely az Arnon folyó mellett van, még Gileádot és Básánt is. 10,34 Jéhu többi dolga, és minden, amit tett, és minden övé lehet, nem írják-e be a királyok krónikáinak könyvébe Izraelé? 10,35 Jéhu pedig elaludt atyáival, és eltemették Samáriában. És A fia, Joákház uralkodott helyette. 10,36 És az idő, amíg Jéhu uralkodott Izráelen Szamáriában, húsz volt nyolc év.