2 király
7:1 És monda Elizeus: Halljátok az Úr beszédét! Így szól az ÚR: Ahhoz
holnap ilyenkor egy mérték finomlisztet árulnak a
siklus és két mérték árpa egy siklus ellenében Samária kapujában.
7,2 Ekkor egy úr, akinek a kezére támaszkodott a király, válaszolt az Isten emberének, és
így szólt: Íme, ha ablakokat csinálna az Úr az égbe, megtenné ezt
lenni? És monda: Íme, meglátod a te szemeiddel, de látni fogod
ne egyél belőle.
7:3 Négy bélpoklos volt a kapu bejáratánál, és ők
mondták egymásnak: Miért ülünk itt, míg meg nem halunk?
7,4 Ha azt mondjuk: Bemegyünk a városba, akkor éhínség van a városban,
és ott halunk meg, és ha itt ülünk, akkor is meghalunk. Most
azért gyertek, és essünk a szíriaiak seregéhez, ha azok
ments meg életben, élni fogunk; és ha megölnek minket, csak meghalunk.
7,5 És felkeltek félhomályban, hogy elmenjenek a szíriaiak táborába.
és amikor Szíria táborának legtávolabbi részéhez értek,
íme, nem volt ott ember.
7,6 Mert az ÚR hallani akarta a szíriaiak seregét
szekerek és lovak zaja, sőt nagy sereg zaja: és
mondának egymásnak: Ímé, Izráel királya bérelt ellenünk
a hettiták királyai és az egyiptomiak királyai, hogy rájöjjenek
minket.
7:7 Ezért felkeltek és elfutottak az alkonyatban, és elhagyták sátraikat, és
lovaik és szamaraik, még a tábor is, ahogy volt, és elmenekültek
az ő életük.
7,8 És amikor ezek a leprások a tábor legvégére értek, elmentek
egy sátorba, és evett-ivott, és ezüstöt vittek onnan
aranyat és ruhát, és elment, és elrejtette; és ismét eljött, és bement
egy másik sátrat, és onnan is vitte, és elment és elrejtette.
7:9 Akkor ezt mondták egymásnak: Nem vagyunk jól, ez a nap a jó napja
hírt, és csendben maradunk: ha hajnali világosságig kitartunk, néhányan
gazság ér bennünket: most tehát jöjjön, hogy elmenjünk és elmondjuk
a király háza.
7,10 Odamentek tehát a város kapusához, és mondták nekik:
mondván: Elérkeztünk a szírek táborához, és íme, nem volt
ember ott, se ember hangja, hanem lovak kötve, szamarak megkötözve, és
a sátrak olyanok, amilyenek voltak.
7:11 És hívatta az ajtónállókat; és elmondták a bent lévő király házának.
7,12 És felkelt a király éjjel, és monda szolgáinak: Most megteszem
mutasd meg, mit tettek velünk a szíriaiak. Tudják, hogy éhesek vagyunk;
ezért kimentek a táborból, hogy elbújjanak a mezőn,
mondván: Ha kijönnek a városból, élve fogjuk el őket, és
bejutni a városba.
7,13 Egyik szolgája így válaszolt: Hadd vigyenek néhányan, kérlek!
a megmaradt lovak közül öt, amik a városban maradtak, (íme,
olyanok, mint Izráel egész sokasága, amely megmaradt benne: íme, én
mondjátok, olyanok, mint az egész izraeliták sokasága
elfogyasztott:) és küldjük, nézzük.
7:14 Vettek azért két szekérlovat; és a király a sereg után küldte
a szíriaknak, mondván: Menjetek és nézzétek meg.
7,15 És elmentek utánuk a Jordánig, és íme, az egész út tele volt vele
ruhák és edények, amelyeket a szírek sietségükben eldobtak.
És visszatértek a követek, és megmondták a királynak.
7,16 És kiment a nép, és kifosztották a szírek sátrait. Tehát a
mérő finomlisztet egy sékelért adtak el, és két mérték árpát
egy siklusért, az Úr igéje szerint.
7,17 És a király kinevezte azt az urát, akinek a kezére támaszkodott, hogy megkapja
és a nép rátaposott a kapuban, és ő
meghalt, ahogy az Isten embere mondta, aki beszélt, amikor a király lejött hozzá
neki.
7,18 És lőn, amint az Isten embere beszélt a királynak, mondván:
Két mérték árpa egy sékelért, és egy mérő finomliszt a
sékel, holnap ilyenkor Szamária kapujában lesz:
7,19 És az az úr válaszolt az Isten emberének, és így szólt: Íme, ha
Az ÚRnak ablakot kell csinálnia a mennyben, lehet-e ilyesmi? És azt mondta:
Íme, meglátod a te szemeiddel, de nem eszel belőle.
7,20 És így esett neki, mert a nép rátaposott a kapuban,
és meghalt.