2 király 7:1 És monda Elizeus: Halljátok az Úr beszédét! Így szól az ÚR: Ahhoz holnap ilyenkor egy mérték finomlisztet árulnak a siklus és két mérték árpa egy siklus ellenében Samária kapujában. 7,2 Ekkor egy úr, akinek a kezére támaszkodott a király, válaszolt az Isten emberének, és így szólt: Íme, ha ablakokat csinálna az Úr az égbe, megtenné ezt lenni? És monda: Íme, meglátod a te szemeiddel, de látni fogod ne egyél belőle. 7:3 Négy bélpoklos volt a kapu bejáratánál, és ők mondták egymásnak: Miért ülünk itt, míg meg nem halunk? 7,4 Ha azt mondjuk: Bemegyünk a városba, akkor éhínség van a városban, és ott halunk meg, és ha itt ülünk, akkor is meghalunk. Most azért gyertek, és essünk a szíriaiak seregéhez, ha azok ments meg életben, élni fogunk; és ha megölnek minket, csak meghalunk. 7,5 És felkeltek félhomályban, hogy elmenjenek a szíriaiak táborába. és amikor Szíria táborának legtávolabbi részéhez értek, íme, nem volt ott ember. 7,6 Mert az ÚR hallani akarta a szíriaiak seregét szekerek és lovak zaja, sőt nagy sereg zaja: és mondának egymásnak: Ímé, Izráel királya bérelt ellenünk a hettiták királyai és az egyiptomiak királyai, hogy rájöjjenek minket. 7:7 Ezért felkeltek és elfutottak az alkonyatban, és elhagyták sátraikat, és lovaik és szamaraik, még a tábor is, ahogy volt, és elmenekültek az ő életük. 7,8 És amikor ezek a leprások a tábor legvégére értek, elmentek egy sátorba, és evett-ivott, és ezüstöt vittek onnan aranyat és ruhát, és elment, és elrejtette; és ismét eljött, és bement egy másik sátrat, és onnan is vitte, és elment és elrejtette. 7:9 Akkor ezt mondták egymásnak: Nem vagyunk jól, ez a nap a jó napja hírt, és csendben maradunk: ha hajnali világosságig kitartunk, néhányan gazság ér bennünket: most tehát jöjjön, hogy elmenjünk és elmondjuk a király háza. 7,10 Odamentek tehát a város kapusához, és mondták nekik: mondván: Elérkeztünk a szírek táborához, és íme, nem volt ember ott, se ember hangja, hanem lovak kötve, szamarak megkötözve, és a sátrak olyanok, amilyenek voltak. 7:11 És hívatta az ajtónállókat; és elmondták a bent lévő király házának. 7,12 És felkelt a király éjjel, és monda szolgáinak: Most megteszem mutasd meg, mit tettek velünk a szíriaiak. Tudják, hogy éhesek vagyunk; ezért kimentek a táborból, hogy elbújjanak a mezőn, mondván: Ha kijönnek a városból, élve fogjuk el őket, és bejutni a városba. 7,13 Egyik szolgája így válaszolt: Hadd vigyenek néhányan, kérlek! a megmaradt lovak közül öt, amik a városban maradtak, (íme, olyanok, mint Izráel egész sokasága, amely megmaradt benne: íme, én mondjátok, olyanok, mint az egész izraeliták sokasága elfogyasztott:) és küldjük, nézzük. 7:14 Vettek azért két szekérlovat; és a király a sereg után küldte a szíriaknak, mondván: Menjetek és nézzétek meg. 7,15 És elmentek utánuk a Jordánig, és íme, az egész út tele volt vele ruhák és edények, amelyeket a szírek sietségükben eldobtak. És visszatértek a követek, és megmondták a királynak. 7,16 És kiment a nép, és kifosztották a szírek sátrait. Tehát a mérő finomlisztet egy sékelért adtak el, és két mérték árpát egy siklusért, az Úr igéje szerint. 7,17 És a király kinevezte azt az urát, akinek a kezére támaszkodott, hogy megkapja és a nép rátaposott a kapuban, és ő meghalt, ahogy az Isten embere mondta, aki beszélt, amikor a király lejött hozzá neki. 7,18 És lőn, amint az Isten embere beszélt a királynak, mondván: Két mérték árpa egy sékelért, és egy mérő finomliszt a sékel, holnap ilyenkor Szamária kapujában lesz: 7,19 És az az úr válaszolt az Isten emberének, és így szólt: Íme, ha Az ÚRnak ablakot kell csinálnia a mennyben, lehet-e ilyesmi? És azt mondta: Íme, meglátod a te szemeiddel, de nem eszel belőle. 7,20 És így esett neki, mert a nép rátaposott a kapuban, és meghalt.