2 király 6:1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Íme, ez a hely ahol veled lakunk, túl szűk számunkra. 6,2 Menjünk el, kérünk, a Jordánhoz, és vigyen onnan mindenki egy gerendát, és csináljunk magunknak helyet ott, ahol lakhatunk. Ő pedig azt válaszolta: Menj te. 6,3 És monda az egyik: Kérlek, légy elégedett, és menj el szolgáiddal. És ő válaszolt: megyek. 6:4 Elment hát velük. És amikor a Jordánhoz értek, fát vágtak. 6,5 De amint valaki gerendát döntött, a fejsze feje a vízbe esett, és ő kiáltott és így szólt: Jaj, mester! mert kölcsönkapták. 6:6 És monda az Isten embere: Hová esett? És megmutatta neki a helyet. És levágott egy botot, és odadobta; és a vas úszott. 6:7 Ezért ezt mondta: Vedd magadhoz! És kinyújtotta a kezét, és fogta azt. 6,8 Akkor Szíria királya hadakozott Izráel ellen, és tanácsot tartott az övével szolgák, mondván: Ilyen és olyan helyen legyen az én táborom. 6:9 És külde az Isten embere Izráel királyához, mondván: Vigyázz! nem mész el olyan hely mellett; mert oda szálltak le a szírek. 6,10 És küldött Izrael királya arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki és figyelmeztette őt, és ott mentette meg magát, nem egyszer és nem kétszer. 6,11 Ezért nagyon megszorongatta Szíria királyának szíve dolog; és magához hívatta szolgáit, és monda nékik: Nem mutatjátok meg? én melyikünk az Izráel királya? 6,12 És monda egyik szolgája: Egyik sem, uram, ó király, hanem Elizeus, próféta, aki Izraelben van, mondja Izrael királyának a szavakat te beszélsz a hálószobádban. 6,13 És monda: Menj, és kémkedj, ahol van, hogy elküldjem és elhozzam. És közölték vele, mondván: Íme, Dótánban van. 6,14 Azért küldött oda lovakat, szekereket és nagy seregeket. éjjel jöttek, és körüljárták a várost. 6,15 És amikor az Isten emberének szolgája korán felkelt, és kiment, íme, egy sereg körbevette a várost lovakkal és szekerekkel. És szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! hogyan csináljuk? 6,16 Ő pedig így válaszolt: Ne féljetek, mert a velünk levők többek, mint ők hogy legyen velük. 6,17 Elizeus pedig imádkozott, és monda: Uram, nyisd meg a szemét, hogy lehet látni. És megnyitotta az Úr az ifjú szemeit; és látta: és íme, a hegy tele volt köröskörül tüzes lovakkal és szekerekkel Elizeus. 6,18 Mikor pedig lejöttek hozzá, Elizeus imádkozott az ÚRhoz, és így szólt: Verd meg ezt a népet, kérlek, vaksággal. És megütötte őket vakság Elizeus szava szerint. 6:19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, és nem is ez az város: kövess engem, és elviszlek ahhoz az emberhez, akit keresel. De ő Szamáriába vezette őket. 6,20 És lőn, amikor Szamáriába értek, Elizeus így szólt: Uram, nyisd meg ezeknek az embereknek a szemét, hogy lássanak. És az ÚR megnyitotta a szemeiket, és láttak; és íme, a közepén voltak Szamária. 6,21 És monda Izráel királya Elizeusnak, amikor meglátta őket: Atyám! megverjem őket? megverjem őket? 6:22 Ő pedig így válaszolt: Ne üsd meg őket, megvernéd azokat? kit ejtettél fogságba kardoddal és íjaddal? meg kenyeret és vizet előttük, hogy egyenek és igyanak, és menjenek hozzájuk fő. 6:23 És nagy ételt készített nekik, és miután ettek, és részegen elküldte őket, és elmentek gazdájukhoz. Tehát a zenekarok Szíria nem jött többé Izrael földjére. 6,24 És lőn ezek után, hogy Benhadad, Szíria királya mindenkit egybegyűjtött seregét, felment, és ostrom alá vette Samáriát. 6,25 És nagy éhínség támadt Samáriában, és íme, ostrom alá vették, amíg egy szamárfejet eladtak nyolcvan ezüstért, és a egy fülke negyedik része galambtrágyából öt ezüstért. 6:26 És amint Izrael királya a falon haladt, kiáltott a asszony neki, mondván: Segíts, uram, király! 6:27 És monda: Ha az Úr nem segít meg téged, honnan segítsek? ki a pajtapadlóból, vagy a présből? 6:28 És monda néki a király: Mi bajod? Ő pedig így válaszolt: Ezt Az asszony így szólt hozzám: Add a fiadat, hogy ma megegyük, mi is holnap megeszi a fiamat. 6:29 Megfőztük tehát az én fiamat, és megettük, és mondtam neki a következőn nap: Add a fiadat, hogy megegyük; és elrejtette fiát. 6,30 És lőn, amikor a király meghallotta az asszony szavait, ő bérbe a ruháit; és elhaladt a falon, és a nép nézte, és íme, zsákruha volt belül a testén. 6,31 Azután monda: Isten ezt tegye velem, és még többet is, ha Elizeus feje Sáfát fia ma rajta áll. 6:32 Elizeus pedig a házában ült, a vének pedig vele ültek; és a király küldött egy embert maga elől, de mielőtt eljött hozzá a követ, mondta a véneknek: Lássátok, hogyan küldött ez a gyilkos fia, hogy elvigye a fejem? nézd, ha jön a követ, zárd be az ajtót, és tartsd meg őt gyorsan az ajtóban: nem hátul mögötte gazdája lábának zaja? 6,33 És miközben még beszélt velük, íme, a követ lejött hozzájuk és monda: Ímé ez a veszedelem az Úrtól van; mire várjak az Úrért?