2 király
5,1 Naamán, a szíriai király seregének parancsnoka pedig nagy ember volt
urával, és tiszteletre méltó, mert általa adta az Úr
szabadulás Szíriába: ő is vitéz vitéz volt, de a
leprás.
5,2 A szíriaiak pedig csapatonként kivonultak, és foglyokat vittek el
Izráel földjéből egy kis szolgálóleány; és Naamánra várt
feleség.
5:3 És monda úrnőjének: Bárcsak az én uram a prófétával lenne
ez Szamáriában van! mert kigyógyítja a leprából.
5:4 Egyik pedig bement, és megmondta az urának, mondván: Így és így szólt a szolgálólány
ez Izrael földjéről való.
5:5 És monda Szíria királya: Eredj, menj, és küldök egy levelet hozzá
Izrael királya. És elment, és magával vitt tíz talentumot
ezüstöt és hatezer aranyat, és tíz ruhadarabot.
5,6 És elvitte a levelet Izráel királyának, mondván: Most, amikor ez
levél érkezett hozzád, íme, elküldtem vele az én Naámánomat
szolgád, hogy kigyógyítsd a leprából.
5:7 És lőn, hogy mikor Izráel királya elolvasta a levelet, az
megszaggatta a ruháit, és így szólt: Isten vagyok-e, hogy megöljem és életre keltsem
Hozzám küldi ezt az embert, hogy meggyógyítsam a lepráját? miért
Kérlek, nézd meg, és nézd meg, hogyan keres civakodást ellenem.
5:8 És így történt, amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy a király
Izráel megszaggatta ruháit, és elküldte a királyhoz, mondván: Miért?
kikölcsönözted a ruháidat? jöjjön most hozzám, és megtudja
hogy van egy próféta Izraelben.
5,9 Eljött hát Naamán lovaival és szekerével, és megállt a kocsinál
Elizeus házának ajtaja.
5,10 Elizeus követet küldött hozzá, mondván: Menj és mosódj meg a Jordánban
hétszer, és a te tested visszatér hozzád, és te leszel
tiszta.
5,11 Naámán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Íme, azt hittem,
bizony kijön hozzám, megáll, és segítségül hívja az Úr nevét
az ő Istenét, és üsse meg kezét a hely fölé, és gyógyuljon meg a leprás.
5:12 Abana és Pharpar, Damaszkusz folyói nem jobbak-e mindennél?
Izrael vizei? nem mosakodhatok meg bennük, és ne legyek tiszta? Így hát megfordult és
dühében elment.
5,13 És odamenének az ő szolgái, és szóltak hozzá, és ezt mondták: Atyám, ha!
a próféta megparancsolta neked, hogy valami nagy dolgot tegyél, nem akarod?
fejezd be? mennyivel inkább, ha azt mondja neked: Mosakodj meg és légy
tiszta?
5,14 Azután lement, és hétszer mártotta meg magát a Jordánban, aszerint
az Isten emberének beszédére: és ismét olyan lett az ő teste, mint az ő teste
egy kisgyermek húsa, és tiszta volt.
5,15 És visszatért az Isten emberéhez, ő és egész társasága, és eljött, és
Megállt előtte, és így szólt: Íme, most már tudom, hogy nincs Isten
az egész földön, de Izráelben: most tehát, kérlek, vegyél a
szolgád áldása.
5,16 Ő pedig ezt mondta: Él az Úr, aki előtt állok, befogadom
egyik sem. És sürgette, hogy vegye el; de visszautasította.
5,17 Naamán így szólt: Akkor nem adják-e a te kezednek?
szolga két öszvér föld terhe? mert ezentúl a te szolgád akarja
égőáldozatot és áldozatot ne áldozzatok más isteneknek, hanem azoknak
LORD.
5:18 Bocsásson meg az Úr a te szolgádnak, ha az én uram elmegy
Rimmon házába, hogy ott hódoljon, és a kezemre támaszkodik,
és meghajlok Rimmon házában: amikor leborulok a
Rimmon háza, bocsásson meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
5,19 És monda néki: Menj békével! Így hát egy kicsit eltávolodott tőle.
5,20 De Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája így szólt:
a mester megkímélte Naámánt ezt a szíriait, hogy nem fogadta el a kezéből
amit hozott, de él az Úr, utána futok,
és vegyen belőle valamennyit.
5,21 Géházi tehát követte Naamánt. És amikor Naámán meglátta utána futni
Leszállt a szekérről, hogy találkozzon vele, és így szólt: Minden
jól?
5:22 És monda: Minden rendben van. Az én uram küldött engem, mondván: Íme, bizony!
most jött hozzám az Efraim hegyről két ifjú a fiai közül
a próféták: adj nekik, kérlek, egy talentum ezüstöt és kettőt
ruhák cseréje.
5,23 Naámán pedig monda: Elégedjetek meg, vegyetek két talentumot. És sürgette őt, és
két talentum ezüstöt két zsákba kötve két váltóruhával,
és rátette őket két szolgájára; és felhordták őket előtte.
5,24 És amikor a toronyhoz ért, kivette őket a kezükből, és
és elengedte a férfiakat, és elmentek.
5,25 Ő azonban bement, és ura elé állt. És monda néki Elizeus:
Honnan jössz, Géházi? És monda: A te szolgád nem ment sehova.
5,26 És monda néki: Nem ment veled a szívem, amikor az ember megfordult
újra a szekeréből, hogy találkozzon veled? Itt az ideje, hogy pénzt kapjon, és
ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat és ökröket fogadni,
és szolgák és szolgálólányok?
5:27 Ragaszkodni fog tehát Naamán leprája hozzád és a te
mag örökre. És kiment a színe elől egy leprás, olyan fehér, mint
hó.