2 király 5,1 Naamán, a szíriai király seregének parancsnoka pedig nagy ember volt urával, és tiszteletre méltó, mert általa adta az Úr szabadulás Szíriába: ő is vitéz vitéz volt, de a leprás. 5,2 A szíriaiak pedig csapatonként kivonultak, és foglyokat vittek el Izráel földjéből egy kis szolgálóleány; és Naamánra várt feleség. 5:3 És monda úrnőjének: Bárcsak az én uram a prófétával lenne ez Szamáriában van! mert kigyógyítja a leprából. 5:4 Egyik pedig bement, és megmondta az urának, mondván: Így és így szólt a szolgálólány ez Izrael földjéről való. 5:5 És monda Szíria királya: Eredj, menj, és küldök egy levelet hozzá Izrael királya. És elment, és magával vitt tíz talentumot ezüstöt és hatezer aranyat, és tíz ruhadarabot. 5,6 És elvitte a levelet Izráel királyának, mondván: Most, amikor ez levél érkezett hozzád, íme, elküldtem vele az én Naámánomat szolgád, hogy kigyógyítsd a leprából. 5:7 És lőn, hogy mikor Izráel királya elolvasta a levelet, az megszaggatta a ruháit, és így szólt: Isten vagyok-e, hogy megöljem és életre keltsem Hozzám küldi ezt az embert, hogy meggyógyítsam a lepráját? miért Kérlek, nézd meg, és nézd meg, hogyan keres civakodást ellenem. 5:8 És így történt, amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy a király Izráel megszaggatta ruháit, és elküldte a királyhoz, mondván: Miért? kikölcsönözted a ruháidat? jöjjön most hozzám, és megtudja hogy van egy próféta Izraelben. 5,9 Eljött hát Naamán lovaival és szekerével, és megállt a kocsinál Elizeus házának ajtaja. 5,10 Elizeus követet küldött hozzá, mondván: Menj és mosódj meg a Jordánban hétszer, és a te tested visszatér hozzád, és te leszel tiszta. 5,11 Naámán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Íme, azt hittem, bizony kijön hozzám, megáll, és segítségül hívja az Úr nevét az ő Istenét, és üsse meg kezét a hely fölé, és gyógyuljon meg a leprás. 5:12 Abana és Pharpar, Damaszkusz folyói nem jobbak-e mindennél? Izrael vizei? nem mosakodhatok meg bennük, és ne legyek tiszta? Így hát megfordult és dühében elment. 5,13 És odamenének az ő szolgái, és szóltak hozzá, és ezt mondták: Atyám, ha! a próféta megparancsolta neked, hogy valami nagy dolgot tegyél, nem akarod? fejezd be? mennyivel inkább, ha azt mondja neked: Mosakodj meg és légy tiszta? 5,14 Azután lement, és hétszer mártotta meg magát a Jordánban, aszerint az Isten emberének beszédére: és ismét olyan lett az ő teste, mint az ő teste egy kisgyermek húsa, és tiszta volt. 5,15 És visszatért az Isten emberéhez, ő és egész társasága, és eljött, és Megállt előtte, és így szólt: Íme, most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön, de Izráelben: most tehát, kérlek, vegyél a szolgád áldása. 5,16 Ő pedig ezt mondta: Él az Úr, aki előtt állok, befogadom egyik sem. És sürgette, hogy vegye el; de visszautasította. 5,17 Naamán így szólt: Akkor nem adják-e a te kezednek? szolga két öszvér föld terhe? mert ezentúl a te szolgád akarja égőáldozatot és áldozatot ne áldozzatok más isteneknek, hanem azoknak LORD. 5:18 Bocsásson meg az Úr a te szolgádnak, ha az én uram elmegy Rimmon házába, hogy ott hódoljon, és a kezemre támaszkodik, és meghajlok Rimmon házában: amikor leborulok a Rimmon háza, bocsásson meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban. 5,19 És monda néki: Menj békével! Így hát egy kicsit eltávolodott tőle. 5,20 De Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája így szólt: a mester megkímélte Naámánt ezt a szíriait, hogy nem fogadta el a kezéből amit hozott, de él az Úr, utána futok, és vegyen belőle valamennyit. 5,21 Géházi tehát követte Naamánt. És amikor Naámán meglátta utána futni Leszállt a szekérről, hogy találkozzon vele, és így szólt: Minden jól? 5:22 És monda: Minden rendben van. Az én uram küldött engem, mondván: Íme, bizony! most jött hozzám az Efraim hegyről két ifjú a fiai közül a próféták: adj nekik, kérlek, egy talentum ezüstöt és kettőt ruhák cseréje. 5,23 Naámán pedig monda: Elégedjetek meg, vegyetek két talentumot. És sürgette őt, és két talentum ezüstöt két zsákba kötve két váltóruhával, és rátette őket két szolgájára; és felhordták őket előtte. 5,24 És amikor a toronyhoz ért, kivette őket a kezükből, és és elengedte a férfiakat, és elmentek. 5,25 Ő azonban bement, és ura elé állt. És monda néki Elizeus: Honnan jössz, Géházi? És monda: A te szolgád nem ment sehova. 5,26 És monda néki: Nem ment veled a szívem, amikor az ember megfordult újra a szekeréből, hogy találkozzon veled? Itt az ideje, hogy pénzt kapjon, és ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat és ökröket fogadni, és szolgák és szolgálólányok? 5:27 Ragaszkodni fog tehát Naamán leprája hozzád és a te mag örökre. És kiment a színe elől egy leprás, olyan fehér, mint hó.