2 király
4,1 És kiáltott egy asszony a próféták fiainak feleségei közül
Elizeusnak, mondván: A te szolgád, az én férjem meghalt; és te tudod
hogy a te szolgád félte az Urat, és eljött a hitelező, hogy elvegye
neki két fiamat, hogy szolgái legyenek.
4:2 És monda néki Elizeus: Mit tegyek veled? mondd, mi van
a házban vagy? És monda: A te szolgálólányodban nincs semmi
a házat, ments meg egy fazék olajat.
4,3 Akkor ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket minden szomszédodtól.
üres edények; nem keveset kölcsönözni.
4:4 És amikor bejössz, zárd be az ajtót magad előtt és
a te fiaidat, és töltsd ki mindazokba az edényekbe, és tedd fel
félre azt, ami tele van.
4,5 Elment tehát tőle, és bezárta az ajtót maga és fiai előtt, akik
elhozta neki az edényeket; és kiöntötte.
4:6 És lőn, amikor az edények megteltek, ezt mondta neki
fiam, hozz nekem még egy edényt. És monda néki: Nincs edény
több. És az olaj maradt.
4,7 Azután eljött, és elmondta az Isten emberének. És monda: Menj, add el az olajat,
és fizesse ki adósságát, és éljen te és a többi gyermeked.
4:8 És történt egy napon, hogy Elizeus Súnembe ment, ahol nagy volt
nő; és rákényszerítette, hogy kenyeret egyen. És ez így is volt, olyan gyakran
ahogy elhaladt mellette, befordult oda kenyeret enni.
4:9 És monda férjének: Íme, most már látom, hogy ez egy
Isten szent embere, aki szüntelenül elhalad mellettünk.
4:10 Csináljunk egy kis kamrát a falra, kérlek; és állítsuk be
Ott volt neki egy ágy, egy asztal, egy zsámoly és egy gyertyatartó
ha eljön hozzánk, akkor megfordul oda.
4,11 És esett egy nap, amikor odajött, és befordult
kamrába, és ott feküdt.
4,12 És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívjátok ezt a sunamitát. És amikor megvolt
felhívta, ő állt előtte.
4,13 És monda néki: Mondd most neki: Íme, vigyáztál.
nekünk mindezzel a törődéssel; mit kell tenni érted? te lennél
a királynak vagy a sereg kapitányának szólt? És azt válaszolta:
Saját népem között lakom.
4,14 Ő pedig monda: Mi legyen hát vele? És Géházi így válaszolt:
Bizony nincs gyermeke, és a férje idős.
4,15 Ő pedig így szólt: Hívd! És amikor felhívta, ott állt a házban
ajtó.
4,16 És monda: Ebben az időben, az élet ideje szerint te
megölel egy fiút. És monda: Nem, uram, te Isten embere, ne tedd!
hazudj a szolgálólányodnak.
4,17 És az asszony teherbe esett, és fiút szült abban az időben, amelyen Elizeus volt
mondta neki, az életidő szerint.
4,18 És amikor a gyermek megnőtt, egy napon esett, hogy kiment az övéihez
apa az aratóknak.
4,19 És monda az apjának: Fejem, fejem! És azt mondta egy fiúnak:
Vigye az anyjához.
4,20 És miután elvitte és elvitte anyjához, ráült
délig térdelt, majd meghalt.
4,21 És felment, lefektette őt az Isten emberének ágyára, és bezárta
ajtót rajta, és kiment.
4,22 És kiáltotta férjének, és ezt mondta: Küldj hozzám egyet
az ifjakat és egy szamarat, hogy elfussak az Isten emberéhez,
és gyere újra.
4:23 És monda: Miért mész hozzá ma? ez sem új
hold, sem szombat. És azt mondta: Jó lesz.
4,24 Azután felnyergelt egy szamarat, és ezt mondta szolgájának: Vezess, és menj előre!
ne lazíts a lovaglással értem, hacsak nem kérlek.
4,25 Elment tehát, és elment az Isten emberéhez, hogy a Kármel hegyére menjen. És bejött
átmenni, amikor az Isten embere meglátta őt messziről, monda Géházinak az övét
szolga, íme, ott van az a sunamita:
4:26 Most pedig fuss, hogy találkozz vele, és mondd meg neki: Jól van
téged? jól van a férjeddel? jól van a gyerekkel? És ő
így válaszolt: Jól van.
4,27 És amikor odaért az Isten emberéhez a dombra, elkapta őt
de Géházi közel jött, hogy eltolja. És az Isten embere azt mondta:
Hagyd békén; mert az ő lelke zaklatott benne, és az Úr elrejtőzött
tőlem, és nem mondta el nekem.
4,28 Akkor azt mondta: Akartam-e fiat az én uramnak? nem azt mondtam, hogy ne
becsapni engem?
4,29 Ekkor így szólt Géházihoz: Övezd fel a derekadat, és vedd a botomat a magadba.
kezed, és menj el: ha valakivel találkozol, ne köszöntsd azt; és ha van
Köszönts téged, ne válaszolj néki többé, és vesd az én botomat az orrára
gyermek.
4,30 És monda a gyermek anyja: Él az Úr, és mint a te lelked
él, nem hagylak el. És felkelt, és követte őt.
4,31 Géházi pedig elhaladt előttük, és arcára fektette a botot
a gyermek; de nem volt se hang, se hallás. Ezért elment
ismét találkozni vele, és ezt mondta neki: Nem ébredt fel a gyermek.
4,32 És amikor Elizeus bement a házba, íme, a gyermek meghalt, és
lefeküdt az ágyára.
4,33 Bement tehát, bezárta kettőjükre az ajtót, és imádkozott hozzájuk
az Úr.
4,34 És felment, ráfeküdt a gyermekre, és száját az övére tette
száját, és szemeit a szemén, és kezét a kezén
ráfeszítette magát a gyermekre; és a gyermek húsa felmelegedett.
4:35 Aztán visszatért, és járkált a házban ide-oda; és felment, és
ráfeszítette magát: és a gyermek hétszer tüsszentett, és a
a gyerek kinyitotta a szemét.
4,36 És hívatta Géházit, és monda: Hívjátok ezt a sunamitát. Szóval felhívta.
És mikor bement hozzá, monda: Vedd fel a fiadat!
4,37 Azután bement, lába elé borult, és leborult a földre,
és felvette a fiát, és kiment.
4:38 Elizeus pedig visszatért Gilgálba, és ínség támadt az országban; és
a próféták fiai ültek előtte, és ezt mondta az övéinek
szolga, tedd a nagy fazékra, és forgasd a főzetet a fiainak
próféták.
4,39 És kiment valaki a mezőre gyógynövényeket szedni, és talált egy vadszőlőt,
és összegyűjtötte abból a vadtököket, tele az ölét, és eljött, és feldarabolta azokat
a cserepes fazékba, mert nem ismerték őket.
4,40 Kiöntöttek tehát a férfiaknak enni. És úgy lett, ahogyan voltak
ettek a főzetből, hogy felkiáltottak, és így szóltak: Ó, Isten embere!
halál van a fazékban. És nem tudtak enni belőle.
4,41 Ő azonban így szólt: Akkor hozz ételt! És bedobta a fazékba; és azt mondta:
Öntse ki a népnek, hogy egyenek. És nem volt semmi baj a
edény.
4,42 És jött egy ember Baalsalisából, és kenyeret hozott az Isten emberének
az elsőgyümölcsből húsz árpa kenyeret és tele kalászokat
annak héja. És monda: Adjatok a népnek, hogy egyenek.
4,43 És monda az ő szolgája: Mit tegyek száz ember elé? Ő
ismét így szólt: Adjatok a népnek, hogy egyenek, mert így szól az Úr:
Egyenek, és elhagyják azt.
4,44 Ezért eléjük állította, és ettek, és aszerint hagytak belőle
az ÚR szavára.