2 király 4,1 És kiáltott egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeusnak, mondván: A te szolgád, az én férjem meghalt; és te tudod hogy a te szolgád félte az Urat, és eljött a hitelező, hogy elvegye neki két fiamat, hogy szolgái legyenek. 4:2 És monda néki Elizeus: Mit tegyek veled? mondd, mi van a házban vagy? És monda: A te szolgálólányodban nincs semmi a házat, ments meg egy fazék olajat. 4,3 Akkor ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket minden szomszédodtól. üres edények; nem keveset kölcsönözni. 4:4 És amikor bejössz, zárd be az ajtót magad előtt és a te fiaidat, és töltsd ki mindazokba az edényekbe, és tedd fel félre azt, ami tele van. 4,5 Elment tehát tőle, és bezárta az ajtót maga és fiai előtt, akik elhozta neki az edényeket; és kiöntötte. 4:6 És lőn, amikor az edények megteltek, ezt mondta neki fiam, hozz nekem még egy edényt. És monda néki: Nincs edény több. És az olaj maradt. 4,7 Azután eljött, és elmondta az Isten emberének. És monda: Menj, add el az olajat, és fizesse ki adósságát, és éljen te és a többi gyermeked. 4:8 És történt egy napon, hogy Elizeus Súnembe ment, ahol nagy volt nő; és rákényszerítette, hogy kenyeret egyen. És ez így is volt, olyan gyakran ahogy elhaladt mellette, befordult oda kenyeret enni. 4:9 És monda férjének: Íme, most már látom, hogy ez egy Isten szent embere, aki szüntelenül elhalad mellettünk. 4:10 Csináljunk egy kis kamrát a falra, kérlek; és állítsuk be Ott volt neki egy ágy, egy asztal, egy zsámoly és egy gyertyatartó ha eljön hozzánk, akkor megfordul oda. 4,11 És esett egy nap, amikor odajött, és befordult kamrába, és ott feküdt. 4,12 És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívjátok ezt a sunamitát. És amikor megvolt felhívta, ő állt előtte. 4,13 És monda néki: Mondd most neki: Íme, vigyáztál. nekünk mindezzel a törődéssel; mit kell tenni érted? te lennél a királynak vagy a sereg kapitányának szólt? És azt válaszolta: Saját népem között lakom. 4,14 Ő pedig monda: Mi legyen hát vele? És Géházi így válaszolt: Bizony nincs gyermeke, és a férje idős. 4,15 Ő pedig így szólt: Hívd! És amikor felhívta, ott állt a házban ajtó. 4,16 És monda: Ebben az időben, az élet ideje szerint te megölel egy fiút. És monda: Nem, uram, te Isten embere, ne tedd! hazudj a szolgálólányodnak. 4,17 És az asszony teherbe esett, és fiút szült abban az időben, amelyen Elizeus volt mondta neki, az életidő szerint. 4,18 És amikor a gyermek megnőtt, egy napon esett, hogy kiment az övéihez apa az aratóknak. 4,19 És monda az apjának: Fejem, fejem! És azt mondta egy fiúnak: Vigye az anyjához. 4,20 És miután elvitte és elvitte anyjához, ráült délig térdelt, majd meghalt. 4,21 És felment, lefektette őt az Isten emberének ágyára, és bezárta ajtót rajta, és kiment. 4,22 És kiáltotta férjének, és ezt mondta: Küldj hozzám egyet az ifjakat és egy szamarat, hogy elfussak az Isten emberéhez, és gyere újra. 4:23 És monda: Miért mész hozzá ma? ez sem új hold, sem szombat. És azt mondta: Jó lesz. 4,24 Azután felnyergelt egy szamarat, és ezt mondta szolgájának: Vezess, és menj előre! ne lazíts a lovaglással értem, hacsak nem kérlek. 4,25 Elment tehát, és elment az Isten emberéhez, hogy a Kármel hegyére menjen. És bejött átmenni, amikor az Isten embere meglátta őt messziről, monda Géházinak az övét szolga, íme, ott van az a sunamita: 4:26 Most pedig fuss, hogy találkozz vele, és mondd meg neki: Jól van téged? jól van a férjeddel? jól van a gyerekkel? És ő így válaszolt: Jól van. 4,27 És amikor odaért az Isten emberéhez a dombra, elkapta őt de Géházi közel jött, hogy eltolja. És az Isten embere azt mondta: Hagyd békén; mert az ő lelke zaklatott benne, és az Úr elrejtőzött tőlem, és nem mondta el nekem. 4,28 Akkor azt mondta: Akartam-e fiat az én uramnak? nem azt mondtam, hogy ne becsapni engem? 4,29 Ekkor így szólt Géházihoz: Övezd fel a derekadat, és vedd a botomat a magadba. kezed, és menj el: ha valakivel találkozol, ne köszöntsd azt; és ha van Köszönts téged, ne válaszolj néki többé, és vesd az én botomat az orrára gyermek. 4,30 És monda a gyermek anyja: Él az Úr, és mint a te lelked él, nem hagylak el. És felkelt, és követte őt. 4,31 Géházi pedig elhaladt előttük, és arcára fektette a botot a gyermek; de nem volt se hang, se hallás. Ezért elment ismét találkozni vele, és ezt mondta neki: Nem ébredt fel a gyermek. 4,32 És amikor Elizeus bement a házba, íme, a gyermek meghalt, és lefeküdt az ágyára. 4,33 Bement tehát, bezárta kettőjükre az ajtót, és imádkozott hozzájuk az Úr. 4,34 És felment, ráfeküdt a gyermekre, és száját az övére tette száját, és szemeit a szemén, és kezét a kezén ráfeszítette magát a gyermekre; és a gyermek húsa felmelegedett. 4:35 Aztán visszatért, és járkált a házban ide-oda; és felment, és ráfeszítette magát: és a gyermek hétszer tüsszentett, és a a gyerek kinyitotta a szemét. 4,36 És hívatta Géházit, és monda: Hívjátok ezt a sunamitát. Szóval felhívta. És mikor bement hozzá, monda: Vedd fel a fiadat! 4,37 Azután bement, lába elé borult, és leborult a földre, és felvette a fiát, és kiment. 4:38 Elizeus pedig visszatért Gilgálba, és ínség támadt az országban; és a próféták fiai ültek előtte, és ezt mondta az övéinek szolga, tedd a nagy fazékra, és forgasd a főzetet a fiainak próféták. 4,39 És kiment valaki a mezőre gyógynövényeket szedni, és talált egy vadszőlőt, és összegyűjtötte abból a vadtököket, tele az ölét, és eljött, és feldarabolta azokat a cserepes fazékba, mert nem ismerték őket. 4,40 Kiöntöttek tehát a férfiaknak enni. És úgy lett, ahogyan voltak ettek a főzetből, hogy felkiáltottak, és így szóltak: Ó, Isten embere! halál van a fazékban. És nem tudtak enni belőle. 4,41 Ő azonban így szólt: Akkor hozz ételt! És bedobta a fazékba; és azt mondta: Öntse ki a népnek, hogy egyenek. És nem volt semmi baj a edény. 4,42 És jött egy ember Baalsalisából, és kenyeret hozott az Isten emberének az elsőgyümölcsből húsz árpa kenyeret és tele kalászokat annak héja. És monda: Adjatok a népnek, hogy egyenek. 4,43 És monda az ő szolgája: Mit tegyek száz ember elé? Ő ismét így szólt: Adjatok a népnek, hogy egyenek, mert így szól az Úr: Egyenek, és elhagyják azt. 4,44 Ezért eléjük állította, és ettek, és aszerint hagytak belőle az ÚR szavára.