2 király
3,1 Jórám, Akháb fia pedig kezdett uralkodni Izráelen Szamáriában
Josafátnak, Júda királyának tizennyolcadik esztendeje, és tizenkét esztendeig uralkodott.
3:2 És gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt; de nem úgy, mint az apja,
és mint az anyja: mert elvetette a Baál képmását, aki az ő atyja
készített.
3,3 Mindazonáltal ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez,
amely vétkre késztette Izraelt; nem távozott onnan.
3:4 Mésa, Moáb királya pedig juhász volt, és megfizetett a királynak
Izráel százezer bárányt és százezer kost, vele együtt
gyapjú.
3:5 De lőn, hogy amikor Akháb meghalt, Moáb királya fellázadt
Izrael királya ellen.
3,6 Jórám király ugyanabban az időben kiment Samáriából, és megszámlált mindenkit
Izrael.
3,7 És elment, és elküldte Josafáthoz, Júda királyához, mondván: A király!
Moáb fellázadt ellenem; elmész-e velem Moáb ellen
csata? És monda: Felmegyek: olyan vagyok, mint te, az én népem, mint a tied
emberek, és az én lovaim, mint a te lovaid.
3,8 És monda: Melyik úton menjünk fel? Ő pedig így válaszolt: Az átutat
Edom puszta.
3,9 Elment tehát Izráel királya, Júda királya és Edom királya.
és hoztak egy iránytűt hét napi útra, és nem volt
vizet a házigazdáknak és az őket követő jószágoknak.
3,10 És monda Izráel királya: Jaj! hogy az ÚR elhívta ezt a hármat
királyok együtt, hogy Moáb kezébe adják őket!
3,11 De Josafát monda: Nincs itt az Úrnak prófétája, akit mi?
kérdezhetnéd általa az Urat? És Izráel királyának egyik szolgája
felelvén, monda: Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki vizet öntött
Illés kezén.
3,12 És monda Josafát: Vele van az Úr beszéde. Tehát a király
Lement hozzá Izrael, Josafát és Edom királya.
3:13 És monda Elizeus Izráel királyának: Mi közöm hozzád?
menj el atyád prófétáihoz és a te prófétáidhoz
anya. És monda néki Izráel királya: Nem, mert az Úrnak van
összehívta ezt a három királyt, hogy a kezébe adja őket
Moab.
3,14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, aki előtt állok,
bizony, ha nem tekintem Jósafát király jelenlétét
Júdából nem nézek rád, és nem is látlak.
3:15 De most hozz nekem egy lelkészt. És lőn, amikor a lelkész
játszotta, hogy az ÚR keze reá szállt.
3,16 Ő pedig monda: Ezt mondja az Úr: Tedd tele ezt a völgyet árkokkal!
3:17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok szelet, és nem fogtok látni
eső; mégis megtelik az a völgy vízzel, hogy igyatok,
mind titeket, mind barmaitokat, mind barmaitokat.
3:18 Ez pedig csak könnyű dolog az ÚR szemei előtt: megszabadít
a moábitákat is a kezedbe.
3:19 És megvertek minden kerített várost és minden kiválasztott várost, és meg is fogtok
kidőlt minden jó fa, és elzár minden kút, és elront minden jót
földdarab kövekkel.
3,20 És lőn reggel, amikor az ételáldozatot bemutatták,
hogy ímé víz jött Edom útján, és ott volt a vidék
tele vízzel.
3,21 És amikor az összes moábi meghallotta, hogy a királyok feljöttek harcolni
ellenük összeszedték mindazokat, akik páncélt tudtak felvenni, és
felfelé, és megállt a határban.
3,22 És felkeltek korán reggel, és a nap rávilágított a vízre,
és a moábiták látták a vizet a túloldalon olyan vörösnek, mint a vér:
3:23 És mondának: Vér ez: a királyokat megölték, és meg is lettek
verjétek meg egymást: most azért Moáb zsákmányul.
3,24 Mikor pedig Izrael táborához értek, felkeltek az izraeliták, és
megverte a moábitákat, úgy hogy elfutottak előlük, de azok előrementek
leverik a moábitákat, még hazájukban is.
3:25 És leverték a városokat és minden jó földet
kiki a maga kövét, és betöltötte azt; és leállították az összes kútját
vizet, és minden jó fát kidöntöttek: csak Kirharasethben hagyták el a
ezek kövei; de a parittyások megkerülték, és lecsaptak rá.
3,26 Amikor Moáb királya látta, hogy a csata túlságosan elkeseredett számára, ő
hétszáz kardot rántott férfit vitt magával, hogy áttörjenek
Edom királyának, de nem tudták.
3,27 Azután magához vette legidősebb fiát, akinek uralkodnia kellett volna helyette, és
égőáldozatul ajánlotta fel a falon. És nagyszerű volt
haragot Izrael ellen, és eltávoztak tőle, és visszatértek hozzá
saját földjüket.