2 király 2:1 És lőn, amikor az ÚR felvitte Illést a mennybe a forgószél, hogy Illés elment Elizeussal Gilgálból. 2:2 És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek! mert az ÚRnak van elküldött Bételbe. És monda néki Elizeus: Él az Úr, és mint lelked él, nem hagylak el. Így hát lementek Bételbe. 2,3 És a próféták fiai, akik Béthelben voltak, kimentek Elizeushoz, és monda néki: Tudod-e, hogy az Úr elveszi a te uradat a fejedtől a mai napig? És monda: Igen, tudom; tartsd békén. 2:4 És monda néki Illés: Elizeus, maradj itt, kérlek! az ÚR számára elküldött engem Jerikóba. És monda: Él az Úr, és mint a tied a lélek él, nem hagylak el. Így jöttek Jerikóba. 2,5 És a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, elmentek Elizeushoz, és monda néki: Tudod-e, hogy az Úr elveszi a te uradat fejed a mai nap? Ő pedig így válaszolt: Igen, tudom; tartsd békén. 2:6 És monda néki Illés: Maradj itt, kérlek! mert az ÚRnak van elküldött Jordániába. És monda: Él az Úr, és mint a te lelked él, nem hagylak el. És ők ketten mentek tovább. 2,7 És elment ötven férfi a próféták fiai közül, és megálltak, hogy távolról lássák és ők ketten a Jordán mellett álltak. 2,8 Illés pedig fogta a köpenyét, összetekerte, és megütötte a vizek, és megosztották őket ide-oda, úgyhogy elmentek ketten száraz talajon. 2:9 És lőn, hogy mikor átmentek, azt mondta Illés Elizeus, kérdezd meg, mit tegyek érted, mielőtt elvesznek tőled. És monda Elizeus: Kérlek, légy kettős része lelkedből nekem. 2,10 És monda: Nehéz dolgot kértél, de ha látsz engem ha elvesznek tőled, úgy lesz néked; de ha nem, akkor az nem így lesz. 2,11 És lőn, amint tovább mentek és beszélgettek, hogy íme, tüzes szekér és tüzes lovak jelentek meg, és szétválasztották őket mindkettő szétválik; Illés pedig felment egy forgószél által a mennybe. 2,12 Elizeus pedig meglátta, és így kiáltott: „Atyám, atyám! Izrael és lovasai. És nem látta őt többé, és elvette tartsa a saját ruháit, és adja ki két darabra. 2,13 Felvette Illés palástját is, amely leesett róla, és visszament, és a Jordán partján állt; 2,14 És elvette Illés palástját, amely leesett róla, és megütötte és monda: Hol van az Úr, Illés Istene? és amikor neki is volt megverték a vizet, elváltak ide-oda, és Elizeus elment felett. 2,15 Amikor pedig meglátták őt a próféták fiai, akiknek Jerikóban kellett volna nézniük, azt mondták: Illés lelke nyugszik Elizeuson. És eljöttek találkoztak vele, és földig borultak előtte. 2,16 És mondának néki: Íme, most ötvenen vannak a te szolgáiddal. erős férfiak; engedd el őket, kérünk, és keresd meg a te uradat: nehogy hátha az ÚR Szelleme felemelte és rávetette valami hegyre, vagy valami völgybe. És monda: Ne küldjetek. 2,17 Amikor pedig szégyellni kezdték, ezt mondta: Küldj! Ők küldték ezért ötven ember; és három napig keresték, de nem találták. 2,18 És amikor visszatértek hozzá, (mert Jerikóban tartózkodott), így szólt nekik: Nem azt mondtam-e néktek: Ne menjetek el? 2,19 És mondának a város férfiai Elizeusnak: Íme, kérlek, szép ennek a városnak a helyzete, amint az én uram látja, de a víz az semmi, és a föld terméketlen. 2,20 És monda: Hozz nekem egy új korongot, és tegyél bele sót. És ők hozta neki. 2,21 És kiment a vizek forrásához, és beleszórta a sót ott, és ezt mondta: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam ezeket a vizeket; ott nem lesz onnan többé halál vagy terméketlen föld. 2:22 Így gyógyultak a vizek mind a mai napig, a beszéd szerint Elizeus, amit mondott. 2:23 És felment onnan Bételbe, és amint felment a mellett kisgyermekek jöttek ki a városból, és kigúnyolták őt, és monda néki: Menj fel, te kopasz fej; menj fel, te kopasz fej. 2,24 És visszafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket a nevükben az Úr. És előjött két medve a fából, és megtakarították negyven és két gyermekük. 2,25 És onnan felment a Kármel hegyére, és onnan visszatért Szamária.