2 király
2:1 És lőn, amikor az ÚR felvitte Illést a mennybe a
forgószél, hogy Illés elment Elizeussal Gilgálból.
2:2 És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek! mert az ÚRnak van
elküldött Bételbe. És monda néki Elizeus: Él az Úr, és mint
lelked él, nem hagylak el. Így hát lementek Bételbe.
2,3 És a próféták fiai, akik Béthelben voltak, kimentek Elizeushoz,
és monda néki: Tudod-e, hogy az Úr elveszi a te uradat
a fejedtől a mai napig? És monda: Igen, tudom; tartsd békén.
2:4 És monda néki Illés: Elizeus, maradj itt, kérlek! az ÚR számára
elküldött engem Jerikóba. És monda: Él az Úr, és mint a tied
a lélek él, nem hagylak el. Így jöttek Jerikóba.
2,5 És a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, elmentek Elizeushoz, és
monda néki: Tudod-e, hogy az Úr elveszi a te uradat
fejed a mai nap? Ő pedig így válaszolt: Igen, tudom; tartsd békén.
2:6 És monda néki Illés: Maradj itt, kérlek! mert az ÚRnak van
elküldött Jordániába. És monda: Él az Úr, és mint a te lelked
él, nem hagylak el. És ők ketten mentek tovább.
2,7 És elment ötven férfi a próféták fiai közül, és megálltak, hogy távolról lássák
és ők ketten a Jordán mellett álltak.
2,8 Illés pedig fogta a köpenyét, összetekerte, és megütötte
a vizek, és megosztották őket ide-oda, úgyhogy elmentek ketten
száraz talajon.
2:9 És lőn, hogy mikor átmentek, azt mondta Illés
Elizeus, kérdezd meg, mit tegyek érted, mielőtt elvesznek tőled.
És monda Elizeus: Kérlek, légy kettős része lelkedből
nekem.
2,10 És monda: Nehéz dolgot kértél, de ha látsz engem
ha elvesznek tőled, úgy lesz néked; de ha nem, akkor az
nem így lesz.
2,11 És lőn, amint tovább mentek és beszélgettek, hogy íme,
tüzes szekér és tüzes lovak jelentek meg, és szétválasztották őket
mindkettő szétválik; Illés pedig felment egy forgószél által a mennybe.
2,12 Elizeus pedig meglátta, és így kiáltott: „Atyám, atyám!
Izrael és lovasai. És nem látta őt többé, és elvette
tartsa a saját ruháit, és adja ki két darabra.
2,13 Felvette Illés palástját is, amely leesett róla, és visszament,
és a Jordán partján állt;
2,14 És elvette Illés palástját, amely leesett róla, és megütötte
és monda: Hol van az Úr, Illés Istene? és amikor neki is volt
megverték a vizet, elváltak ide-oda, és Elizeus elment
felett.
2,15 Amikor pedig meglátták őt a próféták fiai, akiknek Jerikóban kellett volna nézniük,
azt mondták: Illés lelke nyugszik Elizeuson. És eljöttek
találkoztak vele, és földig borultak előtte.
2,16 És mondának néki: Íme, most ötvenen vannak a te szolgáiddal.
erős férfiak; engedd el őket, kérünk, és keresd meg a te uradat: nehogy
hátha az ÚR Szelleme felemelte és rávetette
valami hegyre, vagy valami völgybe. És monda: Ne küldjetek.
2,17 Amikor pedig szégyellni kezdték, ezt mondta: Küldj! Ők küldték
ezért ötven ember; és három napig keresték, de nem találták.
2,18 És amikor visszatértek hozzá, (mert Jerikóban tartózkodott), így szólt
nekik: Nem azt mondtam-e néktek: Ne menjetek el?
2,19 És mondának a város férfiai Elizeusnak: Íme, kérlek,
szép ennek a városnak a helyzete, amint az én uram látja, de a víz az
semmi, és a föld terméketlen.
2,20 És monda: Hozz nekem egy új korongot, és tegyél bele sót. És ők
hozta neki.
2,21 És kiment a vizek forrásához, és beleszórta a sót
ott, és ezt mondta: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam ezeket a vizeket; ott
nem lesz onnan többé halál vagy terméketlen föld.
2:22 Így gyógyultak a vizek mind a mai napig, a beszéd szerint
Elizeus, amit mondott.
2:23 És felment onnan Bételbe, és amint felment a mellett
kisgyermekek jöttek ki a városból, és kigúnyolták őt,
és monda néki: Menj fel, te kopasz fej; menj fel, te kopasz fej.
2,24 És visszafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket a nevükben
az Úr. És előjött két medve a fából, és megtakarították
negyven és két gyermekük.
2,25 És onnan felment a Kármel hegyére, és onnan visszatért
Szamária.