2 király 1,1 Ekkor Moáb fellázadt Izrael ellen Akháb halála után. 1,2 És Akházia lezuhant egy rácson keresztül az ő felső kamrájában Samária, és beteg volt, és követeket küldött, és ezt mondta nekik: Menjetek el! kérdezd meg Baalzebubot, Ekron istenét, hogy meggyógyulok-e ebből betegség. 1,3 De az ÚR angyala ezt mondta a tisbei Illésnek: Kelj fel, menj fel találkozz Samária királyának követeivel, és mondd meg nekik: Nemde? mert nincs Isten Izráelben, hogy menjetek Baalzebubot megkérdezni Ekron istene? 1:4 Most azért ezt mondja az Úr: Nem szállsz le onnan ágy, amelyre felmásztál, de biztosan meghalsz. És Illés elhunyt. 1:5 És amikor a követek visszafordultak hozzá, így szólt hozzájuk: Miért? most visszafordultál? 1:6 És mondának néki: Egy ember jött elénk, és monda néki nekünk: Menj, térj vissza a királyhoz, aki küldött téged, és mondd neki: Így azt mondja az Úr: Nem azért, mert nincs Isten Izráelben? Baalzebubot, Ekron istenét küldted megkérdezni? ezért te ne szállj le abból az ágyból, amelyen felmentél, hanem szállj le biztosan meghal. 1:7 És monda nékik: Miféle ember volt az, aki elébe jött? te, és mondtad neked ezeket a szavakat? 1:8 Azok így válaszoltak neki: Szőrös ember volt, és övvel volt felövezve bőr az ágyékán. És monda: Ez a tisbei Illés. 1,9 Ekkor a király küldött hozzá egy ötvenfős kapitányt az ötvennel együtt. És ő felment hozzá, és íme, egy domb tetején ült. És beszélt néki: Isten embere, azt mondta a király: jöjj le! 1,10 Illés így válaszolt az ötvenfősnek: Ha én vagyok Istenem, akkor szálljon le a tűz az égből, és emésszen meg téged és a tiédet ötven. És tűz szállt le az égből, és megemésztette őt és az övéit ötven. 1,11 Ismét küldött hozzá egy másik ötvenfős kapitányt az ő ötvennel együtt. És ő így válaszolt: Isten embere, ezt mondta a király: Gyere le gyorsan. 1,12 Illés így válaszolt nekik: Ha Isten embere vagyok, engedjetek tüzet szállj le a mennyből, és emésztess meg téged és a te ötvenedet. És a tüze Isten leszállt a mennyből, és megemésztette őt és ötvenét. 1,13 És ismét elküldte a harmadik ötven kapitányát az ötvennel együtt. És a ötven fős harmadik kapitánya felment, odajött és térdre esett előtte Illés könyörgött, és így szólt hozzá: Isten embere, kérlek! legyen drága az én életem és ennek az ötven szolgádnak az élete a látásod. 1,14 Íme, tűz szállt le az égből, és megégette a két fővezért az egykori ötvenesek ötvenes éveivel: hát legyen most az életem drága a te szemedben. 1,15 És monda az ÚR angyala Illésnek: Menj le vele, ne légy! fél tőle. És felkelt, és lement vele a királyhoz. 1,16 És monda néki: Ezt mondja az ÚR: Amint te küldtél hírnökök, hogy érdeklődjenek Baalzebubtól, Ekron istenétől, vajon nem azért nincs Isten Izraelben, aki az ő szavát kérdezné? ezért meg kell ne szállj le arról az ágyról, amelyen felmentél, hanem biztosan meghal. 1,17 Meghalt tehát az ÚR beszéde szerint, amelyet Illés mondott. És uralkodék Jórám helyette Jórám fiának második esztendejében Josafáttól, Júda királyától; mert nem volt fia. 1,18 Akháziás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nincsenek megírva Izrael királyainak krónikáinak könyvében?