2 király
1,1 Ekkor Moáb fellázadt Izrael ellen Akháb halála után.
1,2 És Akházia lezuhant egy rácson keresztül az ő felső kamrájában
Samária, és beteg volt, és követeket küldött, és ezt mondta nekik: Menjetek el!
kérdezd meg Baalzebubot, Ekron istenét, hogy meggyógyulok-e ebből
betegség.
1,3 De az ÚR angyala ezt mondta a tisbei Illésnek: Kelj fel, menj fel
találkozz Samária királyának követeivel, és mondd meg nekik: Nemde?
mert nincs Isten Izráelben, hogy menjetek Baalzebubot megkérdezni
Ekron istene?
1:4 Most azért ezt mondja az Úr: Nem szállsz le onnan
ágy, amelyre felmásztál, de biztosan meghalsz. És Illés
elhunyt.
1:5 És amikor a követek visszafordultak hozzá, így szólt hozzájuk: Miért?
most visszafordultál?
1:6 És mondának néki: Egy ember jött elénk, és monda néki
nekünk: Menj, térj vissza a királyhoz, aki küldött téged, és mondd neki: Így
azt mondja az Úr: Nem azért, mert nincs Isten Izráelben?
Baalzebubot, Ekron istenét küldted megkérdezni? ezért te
ne szállj le abból az ágyból, amelyen felmentél, hanem szállj le
biztosan meghal.
1:7 És monda nékik: Miféle ember volt az, aki elébe jött?
te, és mondtad neked ezeket a szavakat?
1:8 Azok így válaszoltak neki: Szőrös ember volt, és övvel volt felövezve
bőr az ágyékán. És monda: Ez a tisbei Illés.
1,9 Ekkor a király küldött hozzá egy ötvenfős kapitányt az ötvennel együtt. És ő
felment hozzá, és íme, egy domb tetején ült. És beszélt
néki: Isten embere, azt mondta a király: jöjj le!
1,10 Illés így válaszolt az ötvenfősnek: Ha én vagyok
Istenem, akkor szálljon le a tűz az égből, és emésszen meg téged és a tiédet
ötven. És tűz szállt le az égből, és megemésztette őt és az övéit
ötven.
1,11 Ismét küldött hozzá egy másik ötvenfős kapitányt az ő ötvennel együtt. És
ő így válaszolt: Isten embere, ezt mondta a király:
Gyere le gyorsan.
1,12 Illés így válaszolt nekik: Ha Isten embere vagyok, engedjetek tüzet
szállj le a mennyből, és emésztess meg téged és a te ötvenedet. És a tüze
Isten leszállt a mennyből, és megemésztette őt és ötvenét.
1,13 És ismét elküldte a harmadik ötven kapitányát az ötvennel együtt. És a
ötven fős harmadik kapitánya felment, odajött és térdre esett előtte
Illés könyörgött, és így szólt hozzá: Isten embere, kérlek!
legyen drága az én életem és ennek az ötven szolgádnak az élete
a látásod.
1,14 Íme, tűz szállt le az égből, és megégette a két fővezért
az egykori ötvenesek ötvenes éveivel: hát legyen most az életem
drága a te szemedben.
1,15 És monda az ÚR angyala Illésnek: Menj le vele, ne légy!
fél tőle. És felkelt, és lement vele a királyhoz.
1,16 És monda néki: Ezt mondja az ÚR: Amint te küldtél
hírnökök, hogy érdeklődjenek Baalzebubtól, Ekron istenétől, vajon nem azért
nincs Isten Izraelben, aki az ő szavát kérdezné? ezért meg kell
ne szállj le arról az ágyról, amelyen felmentél, hanem biztosan
meghal.
1,17 Meghalt tehát az ÚR beszéde szerint, amelyet Illés mondott.
És uralkodék Jórám helyette Jórám fiának második esztendejében
Josafáttól, Júda királyától; mert nem volt fia.
1,18 Akháziás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nincsenek megírva
Izrael királyainak krónikáinak könyvében?