2 Esdras 4:1 És az angyal, akit hozzám küldtek, akinek Uriel volt a neve, adott nekem egy válasz, 4,2 És ezt mondta: Messzire járt a szíved e világon, és azt gondolod, megérteni a Magasságos útját? 4:3 Akkor azt mondtam: Igen, uram! Ő pedig felelvén nékem, monda: Hozzá vagyok küldve mutass meg neked három utat, és mutass meg előtted három hasonlatot: 4:4 Ha pedig kijelenthetsz engem, megmutatom neked az utat is látni akarod, és megmutatom neked, honnan a gonosz szív jön. 4,5 És azt mondtam: Mondd csak, uram! Akkor ezt mondta nekem: Menj el, mérj meg engem a tűz súlyát, vagy mérje meg a szél fújását, vagy hívjon ismét az elmúlt nap. 4,6 Akkor válaszoltam, és ezt mondtam: Aki képes erre, az te ilyeneket kéne tőlem kérdezni? 4:7 És monda nékem: Ha megkérdezném, milyen nagy lakhelyek vannak itt a tenger közepén, vagy hány forrás van a mélység kezdetén, vagy hány rugó van az égbolt felett, vagy melyek a kilépők a paradicsomból: 4:8 Talán azt mondod nekem: Soha nem mentem le a mélybe, és még a pokolba sem másztam fel soha a mennybe. 4:9 Most azonban csak a tűzről és a szélről és a szélről kérdeztelek azt a napot, amelyen át múltál, és a dolgokról, ahonnan te nem lehet elválasztani, és mégsem tudsz rájuk választ adni. 4,10 Sőt, azt mondta nekem: A te dolgaidat, és a felnőtteket veled nem tudhatod; 4,11 Hogyan tud akkor a te edényed felfogni a Magasságos útját? és a világ most külsőleg megromlott, hogy megértse a a korrupció, ami nyilvánvaló a szememben? 4,12 Akkor ezt mondtam neki: Jobb lenne, ha egyáltalán nem lennénk még mindig gonoszságban kell élnünk, és szenvednünk kell, és nem tudni miért. 4,13 Felele nékem, és monda: Erdőbe mentem egy síkságra, és a a fák tanácsot fogadtak, 4,14 És monda: Gyerünk, menjünk és hadakozzunk a tenger ellen menj el előttünk, hogy még több erdőt csináljunk magunknak. 4,15 Hasonlóképpen tanácsot tartottak a tenger árvizei is, és ezt mondták: Gyere! menjünk fel, és uraljuk a síkság erdőit, hogy ott is legyünk tegyen minket egy másik országgá. 4,16 Hiábavaló volt a fa gondolata, mert jött a tűz és megemésztette. 4:17 A tenger áradásának gondolata is hiábavalóvá vált, mert a homok felállt és megállította őket. 4:18 Ha most ítélkeznél e kettő között, kit kezdenél igazolni? vagy kit ítélnél el? 4,19 Feleletem, és azt mondtam: Valóban ostoba gondolat, hogy mindkettőjüknek van esze kigondolva, mert a föld a fának adatott, és a tenger is megvan az ő helye, hogy viselje az árvizeit. 4,20 Ő pedig így válaszolt nekem: Jó ítéletet adtál, de miért nem ítéled meg magadat is? 4,21 Mert mint ahogy a földet a fának adják, és a tengert az övének özönvíz: a föld lakói sem érthetnek semmit hanem ami a földön van: és aki az egek felett lakik csak azokat értheti meg, amelyek az ég magassága felett vannak. 4,22 Akkor válaszoltam és ezt mondtam: Kérlek, Uram, engedd meg nekem megértés: 4:23 Mert nem az volt a célom, hogy a magaslatokra legyek kíváncsi, hanem az olyanokra, mint pl menjenek el mellettünk naponta, nevezetesen, ezért Izrael gyalázatát adja a pogányok, és mi okból adatik az emberek, akiket szerettél istentelen nemzetekre, és miért hozták elő atyáink törvényét semmivé, és az írott szövetségek semmivé válnak, 4:24 És elmegyünk a világból, mint a szöcskék, és a mi életünk döbbenet és félelem, és nem vagyunk méltók arra, hogy kegyelmet nyerjünk. 4:25 Mit fog hát tenni az ő nevével, amelyről elhívtak minket? Ezeknek a dolgokat kérdeztem. 4,26 Ő pedig válaszolt nekem, és így szólt: Minél többet keresel, annál jobban csodálkozni fog; mert a világ gyorsan elmúlik, 4,27 És nem tudja felfogni azokat, amiket az igaznak ígértek az eljövendő idő: mert ez a világ tele van hamissággal és erőtlenséggel. 4:28 De amiket kérdezel tőlem, megmondom neked; mert a gonosz el van vetve, de pusztulása még nem jött el. 4,29 Ha tehát nem fordítják fejjel lefelé az elvetettet, és ha a az a hely, ahol a gonoszt elvetették, el ne múljon, akkor nem jöhet az jóval bevetve. 4,30 Mert a gonosz mag magja el van vetve Ádám szívébe a kezdetét, és mennyi istentelenséget hozott fel idáig? és mennyit terem még, míg el nem jön a cséplés ideje? 4,31 Gondolkozz el azon, hogy a gonoszságnak milyen nagy gyümölcse a gonoszság gabona magot hozott. 4:32 És amikor levágják a számtalan kalászokat, milyen nagyok emeletet töltsenek be? 4,33 Akkor válaszoltam és ezt mondtam: Hogyan és mikor történnek meg ezek? miért kevesek és gonoszak az éveink? 4,34 Ő pedig így válaszolt nekem: Ne siess a legmagasabbra! mert hiábavaló a te sietséged, hogy felette állj, mert sokat túlléptél. 4,35 Vajon az igazak lelkei nem kérdezték-e meg ezeket? kamráikat, mondván: Meddig reménykedek még ebben a módban? amikor jutalmunk padlójának gyümölcse? 4,36 És ezekre Uriel arkangyal válaszolt nekik, és így szólt: Még akkor is, ha megtelik bennetek a magok száma: mert ő mérte meg a világ egyensúlyban van. 4:37 Mértékkel mérte az időket; és szám szerint megszámolta az idők; és nem mozdítja és nem mozgatja őket, amíg a mondott mérték meg nem lesz teljesült. 4,38 Akkor így válaszoltam: Uram, aki uralkodik, még mi is jóllaktunk az istentelenségtől. 4:39 És talán a mi kedvünkért az igazak emeletei nem telnek meg a föld lakóinak bűnei miatt. 4,40 Ő így válaszolt nekem: Menj egy gyermekes asszonyhoz, és kérdezz ha betöltötte a kilenc hónapját, az ő méhe megtartja többé nem születik benne. 4:41 Akkor azt mondtam: Nem, Uram, ezt nem tudja. És azt mondta nekem: A sír a lelkek kamrái olyanok, mint az asszony méhe: 4:42 Mert mint a szülõ asszony, siet, hogy elkerülje a szükségt a vajúdásról: ezek a helyek is sietnek átadni azokat a dolgokat amelyek el vannak kötelezve rájuk. 4,43 Kezdettől fogva, nézd, amit látni akarsz, az megjelenik téged. 4,44 Akkor így válaszoltam: Ha kegyelmet találtam előtted, és ha az lehetséges, és ha találkozom, 4:45 Mutasd meg hát nekem, hogy van-e több eljövendő, mint elmúlt, vagy több elmúlt mint jönni. 4:46 Ami elmúlt, azt tudom, de hogy mi lesz, azt nem tudom. 4,47 És monda nékem: Állj fel a jobb oldalra, és megmagyarázom a hasonlóság hozzád. 4,48 És megálltam, és láttam, és íme, egy forró, égő kemence ment el előtte én: és megtörtént, hogy amikor a láng eltűnt, ránéztem, és íme, a füst mozdulatlan maradt. 4,49 Ezek után vizes felhő vonult át előttem, és sokat szállt alá eső viharral; és amikor a viharos eső elmúlt, a cseppek megmaradtak még mindig. 4:50 Akkor így szólt hozzám: Gondold meg magad! mivel az eső több mint a cseppeket, és mivel nagyobb a tűz a füstnél; de a cseppek és a füst hátramarad: tehát a már elmúlt mennyiség többet haladt meg. 4,51 Akkor imádkoztam, és ezt mondtam: Élhetek-e, gondolod, addig az ideig? vagy mi lesz azokban a napokban? 4,52 Ő válaszolt nekem, és így szólt: Ami a jeleket illeti, amelyekről kérsz tőlem, részben elmondhatom neked róluk, de ami a te életedet illeti, nem vagyok küldve hogy megmutassam neked; mert nem tudom.