2 Esdras
4:1 És az angyal, akit hozzám küldtek, akinek Uriel volt a neve, adott nekem egy
válasz,
4,2 És ezt mondta: Messzire járt a szíved e világon, és azt gondolod,
megérteni a Magasságos útját?
4:3 Akkor azt mondtam: Igen, uram! Ő pedig felelvén nékem, monda: Hozzá vagyok küldve
mutass meg neked három utat, és mutass meg előtted három hasonlatot:
4:4 Ha pedig kijelenthetsz engem, megmutatom neked az utat is
látni akarod, és megmutatom neked, honnan a gonosz szív
jön.
4,5 És azt mondtam: Mondd csak, uram! Akkor ezt mondta nekem: Menj el, mérj meg engem
a tűz súlyát, vagy mérje meg a szél fújását, vagy hívjon
ismét az elmúlt nap.
4,6 Akkor válaszoltam, és ezt mondtam: Aki képes erre, az te
ilyeneket kéne tőlem kérdezni?
4:7 És monda nékem: Ha megkérdezném, milyen nagy lakhelyek vannak itt
a tenger közepén, vagy hány forrás van a mélység kezdetén,
vagy hány rugó van az égbolt felett, vagy melyek a kilépők
a paradicsomból:
4:8 Talán azt mondod nekem: Soha nem mentem le a mélybe,
és még a pokolba sem másztam fel soha a mennybe.
4:9 Most azonban csak a tűzről és a szélről és a szélről kérdeztelek
azt a napot, amelyen át múltál, és a dolgokról, ahonnan te
nem lehet elválasztani, és mégsem tudsz rájuk választ adni.
4,10 Sőt, azt mondta nekem: A te dolgaidat, és a felnőtteket
veled nem tudhatod;
4,11 Hogyan tud akkor a te edényed felfogni a Magasságos útját?
és a világ most külsőleg megromlott, hogy megértse a
a korrupció, ami nyilvánvaló a szememben?
4,12 Akkor ezt mondtam neki: Jobb lenne, ha egyáltalán nem lennénk
még mindig gonoszságban kell élnünk, és szenvednünk kell, és nem tudni
miért.
4,13 Felele nékem, és monda: Erdőbe mentem egy síkságra, és a
a fák tanácsot fogadtak,
4,14 És monda: Gyerünk, menjünk és hadakozzunk a tenger ellen
menj el előttünk, hogy még több erdőt csináljunk magunknak.
4,15 Hasonlóképpen tanácsot tartottak a tenger árvizei is, és ezt mondták: Gyere!
menjünk fel, és uraljuk a síkság erdőit, hogy ott is legyünk
tegyen minket egy másik országgá.
4,16 Hiábavaló volt a fa gondolata, mert jött a tűz és megemésztette.
4:17 A tenger áradásának gondolata is hiábavalóvá vált, mert a
homok felállt és megállította őket.
4:18 Ha most ítélkeznél e kettő között, kit kezdenél
igazolni? vagy kit ítélnél el?
4,19 Feleletem, és azt mondtam: Valóban ostoba gondolat, hogy mindkettőjüknek van esze
kigondolva, mert a föld a fának adatott, és a tenger is megvan
az ő helye, hogy viselje az árvizeit.
4,20 Ő pedig így válaszolt nekem: Jó ítéletet adtál, de miért
nem ítéled meg magadat is?
4,21 Mert mint ahogy a földet a fának adják, és a tengert az övének
özönvíz: a föld lakói sem érthetnek semmit
hanem ami a földön van: és aki az egek felett lakik
csak azokat értheti meg, amelyek az ég magassága felett vannak.
4,22 Akkor válaszoltam és ezt mondtam: Kérlek, Uram, engedd meg nekem
megértés:
4:23 Mert nem az volt a célom, hogy a magaslatokra legyek kíváncsi, hanem az olyanokra, mint pl
menjenek el mellettünk naponta, nevezetesen, ezért Izrael gyalázatát adja
a pogányok, és mi okból adatik az emberek, akiket szerettél
istentelen nemzetekre, és miért hozták elő atyáink törvényét
semmivé, és az írott szövetségek semmivé válnak,
4:24 És elmegyünk a világból, mint a szöcskék, és a mi életünk
döbbenet és félelem, és nem vagyunk méltók arra, hogy kegyelmet nyerjünk.
4:25 Mit fog hát tenni az ő nevével, amelyről elhívtak minket? Ezeknek a
dolgokat kérdeztem.
4,26 Ő pedig válaszolt nekem, és így szólt: Minél többet keresel, annál jobban
csodálkozni fog; mert a világ gyorsan elmúlik,
4,27 És nem tudja felfogni azokat, amiket az igaznak ígértek
az eljövendő idő: mert ez a világ tele van hamissággal és erőtlenséggel.
4:28 De amiket kérdezel tőlem, megmondom neked;
mert a gonosz el van vetve, de pusztulása még nem jött el.
4,29 Ha tehát nem fordítják fejjel lefelé az elvetettet, és ha a
az a hely, ahol a gonoszt elvetették, el ne múljon, akkor nem jöhet az
jóval bevetve.
4,30 Mert a gonosz mag magja el van vetve Ádám szívébe a
kezdetét, és mennyi istentelenséget hozott fel idáig?
és mennyit terem még, míg el nem jön a cséplés ideje?
4,31 Gondolkozz el azon, hogy a gonoszságnak milyen nagy gyümölcse a gonoszság gabona
magot hozott.
4:32 És amikor levágják a számtalan kalászokat, milyen nagyok
emeletet töltsenek be?
4,33 Akkor válaszoltam és ezt mondtam: Hogyan és mikor történnek meg ezek?
miért kevesek és gonoszak az éveink?
4,34 Ő pedig így válaszolt nekem: Ne siess a legmagasabbra!
mert hiábavaló a te sietséged, hogy felette állj, mert sokat túlléptél.
4,35 Vajon az igazak lelkei nem kérdezték-e meg ezeket?
kamráikat, mondván: Meddig reménykedek még ebben a módban? amikor
jutalmunk padlójának gyümölcse?
4,36 És ezekre Uriel arkangyal válaszolt nekik, és így szólt:
Még akkor is, ha megtelik bennetek a magok száma: mert ő mérte meg a
világ egyensúlyban van.
4:37 Mértékkel mérte az időket; és szám szerint megszámolta
az idők; és nem mozdítja és nem mozgatja őket, amíg a mondott mérték meg nem lesz
teljesült.
4,38 Akkor így válaszoltam: Uram, aki uralkodik, még mi is jóllaktunk
az istentelenségtől.
4:39 És talán a mi kedvünkért az igazak emeletei
nem telnek meg a föld lakóinak bűnei miatt.
4,40 Ő így válaszolt nekem: Menj egy gyermekes asszonyhoz, és kérdezz
ha betöltötte a kilenc hónapját, az ő méhe megtartja
többé nem születik benne.
4:41 Akkor azt mondtam: Nem, Uram, ezt nem tudja. És azt mondta nekem: A
sír a lelkek kamrái olyanok, mint az asszony méhe:
4:42 Mert mint a szülõ asszony, siet, hogy elkerülje a szükségt
a vajúdásról: ezek a helyek is sietnek átadni azokat a dolgokat
amelyek el vannak kötelezve rájuk.
4,43 Kezdettől fogva, nézd, amit látni akarsz, az megjelenik
téged.
4,44 Akkor így válaszoltam: Ha kegyelmet találtam előtted, és ha az
lehetséges, és ha találkozom,
4:45 Mutasd meg hát nekem, hogy van-e több eljövendő, mint elmúlt, vagy több elmúlt
mint jönni.
4:46 Ami elmúlt, azt tudom, de hogy mi lesz, azt nem tudom.
4,47 És monda nékem: Állj fel a jobb oldalra, és megmagyarázom
a hasonlóság hozzád.
4,48 És megálltam, és láttam, és íme, egy forró, égő kemence ment el előtte
én: és megtörtént, hogy amikor a láng eltűnt, ránéztem, és
íme, a füst mozdulatlan maradt.
4,49 Ezek után vizes felhő vonult át előttem, és sokat szállt alá
eső viharral; és amikor a viharos eső elmúlt, a cseppek megmaradtak
még mindig.
4:50 Akkor így szólt hozzám: Gondold meg magad! mivel az eső több mint
a cseppeket, és mivel nagyobb a tűz a füstnél; de a cseppek és
a füst hátramarad: tehát a már elmúlt mennyiség többet haladt meg.
4,51 Akkor imádkoztam, és ezt mondtam: Élhetek-e, gondolod, addig az ideig? vagy
mi lesz azokban a napokban?
4,52 Ő válaszolt nekem, és így szólt: Ami a jeleket illeti, amelyekről kérsz tőlem,
részben elmondhatom neked róluk, de ami a te életedet illeti, nem vagyok küldve
hogy megmutassam neked; mert nem tudom.