2 Korinthusi levél 7:1 Mivel tehát megvannak ezek az ígéretek, kedveseim, tisztítsunk meg minket magunkat a test és lélek minden szennyétől, tökéletesítve szentség Isten félelmében. 7:2 Fogadj be minket; nem bántottunk senkit, nem rontottunk el senkit, mi senkit sem csalt meg. 7,3 Nem azért mondom ezt, hogy elítéljelek titeket, mert már korábban is mondtam, hogy benne vagytok szívünk meghalni és veled élni. 7,4 Nagy az én bátorságom, hogy szólok hozzád, nagy az én dicsőítésem veled. Tele vagyok vigasztalással, rendkívül boldog vagyok minden nyomorúságunkban. 7,5 Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, testünk nem nyugodott, csak mi minden oldalról gondterheltek voltak; kívül harcok voltak, belül félelmek. 7:6 Mindazonáltal Isten, aki megvigasztalja a leverteket, megvigasztalt minket Titus eljövetelével; 7:7 És nemcsak az ő eljövetele által, hanem a vigasztalás által is, amellyel volt megvigasztalódott benned, amikor elmondta nekünk őszinte vágyadat, gyászodat, buzgó elméd irántam; hogy annál jobban örültem. 7:8 Mert bár megbántalak egy levéllel, nem bánom meg, pedig megtettem térjetek meg, mert úgy látom, hogy ugyanaz a levél megsajnált benneteket csak egy szezonra volt. 7:9 Most pedig nem annak örülök, hogy megszomorítottak, hanem annak, hogy megszomorodtatok bűnbánat: mert istenfélő módon megszomorítottak, hogy megtehessetek kárt kapni tőlünk semmiben. 7:10 Mert az istenfélő szomorúság megtérést hoz az üdvösségre, hogy meg ne térjen: de a világ szomorúsága halált okoz. 7,11 Mert íme, ugyanaz, hogy istenfélő fajta után szomorkodtatok, micsoda óvatosságot művelt bennetek, igen, micsoda megtisztulása volt bennetek, igen, micsoda felháborodás, igen, micsoda félelem, igen, micsoda heves vágy, igen, micsoda buzgóság, igen, micsoda bosszú! Mindenben jóváhagytátok magatokat hogy világos legyen ebben a kérdésben. 7:12 Noha írtam is nektek, nem az ő ügyéért tettem a rosszat tette, nem is az ő ügyéért, amely rosszul szenvedett, hanem a mi gondoskodásunkért mert megjelenhetsz néked az Isten színe előtt. 7:13 Ezért megvigasztalódtunk a te vigasztalásodban: igen, és rendkívül jobban örültünk Titus örömének, mert lelke felüdült tőle mindannyiótok. 7:14 Mert ha valamivel dicsekedtem veled, nem szégyellem; de mint mindent igazat mondtunk néktek, mégpedig a mi dicsekedésünket, amelyet én tettem Titus előtt megtalálják az igazságot. 7,15 És az ő belső vonzalma nagyobb irántad, míg ő megemlékezik mindnyájatoknak engedelmességéről, mennyire féltek és rettegtek fogadta őt. 7,16 Örülök tehát, hogy mindenben bízom bennetek.