2 Korinthusi levél
3:1 Újra elkezdjük dicsérni magunkat? vagy szükségünk van ránk, mint másokra,
dicsérő levelek neked, vagy dicsérő levelek tőled?
3,2 Ti vagytok szívünkbe írt levelünk, amelyet minden ember ismer és olvas.
3:3 Mivel nyilvánvalóan Krisztus levelének vagytok kijelentve
általunk szolgált, nem tintával írva, hanem a Lelkével
élő Isten; nem kőtáblákon, hanem a szív húsos tábláin.
3,4 És ilyen bizodalmunk van Krisztus által az Isten felé:
3:5 Nem mintha elégek lennénk magunkból ahhoz, hogy bármit is úgy gondoljunk
minket; de a mi elégségünk Istentől van;
3:6 A ki minket is képessé tett az újszövetség szolgáivá; nem a
betű, hanem lélek: mert a betű öl, de a lélek ad
élet.
3:7 Ha pedig a halál szolgálata meg volt írva és kövekbe vésve
dicsőséges, úgyhogy Izráel fiai nem tudták szilárdan meglátni
Mózes arca az ő arcának dicsőségére; mely dicsőség volt
kész:
3:8 Hogyan ne lehetne inkább dicsőséges a lélek szolgálata?
3:9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, sokkal inkább az
az igazság szolgálata nagyobb dicsőségben.
3:10 Mert még annak sem volt dicsősége ebből a szempontból, ami dicsőségessé lett
a kimagasló dicsőség oka.
3,11 Mert ha az elmúlt, az dicsőség volt, sokkal inkább az, ami elmúlott
a maradék dicsőséges.
3:12 Látván tehát, hogy ilyen reménységünk van, nagy világossággal beszélünk:
3:13 És nem úgy, mint Mózes, aki fátylat rakott arcára, annak fiai
Izrael nem nézhette kitartóan a végét annak, ami eltörölt:
3:14 De elméjük megvakult, mert mind a mai napig ugyanaz a fátyol marad
az ószövetség olvasatában el nem vették; melyik vail készült
el Krisztusban.
3:15 De mind a mai napig, amikor Mózest olvassák, a lepel van rajtuk
szív.
3,16 De amikor az Úrhoz fordul, a lepel elvétetik
el.
3:17 Most pedig az Úr az a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott
a szabadság.
3:18 De mi mindnyájan nyitott arccal szemléljük, mint a pohárban a dicsőséget
Uram, ugyanarra a képre változtatok dicsőségről dicsőségre, akárcsak általa
az ÚR Lelke.