2 Korinthusi levél 3:1 Újra elkezdjük dicsérni magunkat? vagy szükségünk van ránk, mint másokra, dicsérő levelek neked, vagy dicsérő levelek tőled? 3,2 Ti vagytok szívünkbe írt levelünk, amelyet minden ember ismer és olvas. 3:3 Mivel nyilvánvalóan Krisztus levelének vagytok kijelentve általunk szolgált, nem tintával írva, hanem a Lelkével élő Isten; nem kőtáblákon, hanem a szív húsos tábláin. 3,4 És ilyen bizodalmunk van Krisztus által az Isten felé: 3:5 Nem mintha elégek lennénk magunkból ahhoz, hogy bármit is úgy gondoljunk minket; de a mi elégségünk Istentől van; 3:6 A ki minket is képessé tett az újszövetség szolgáivá; nem a betű, hanem lélek: mert a betű öl, de a lélek ad élet. 3:7 Ha pedig a halál szolgálata meg volt írva és kövekbe vésve dicsőséges, úgyhogy Izráel fiai nem tudták szilárdan meglátni Mózes arca az ő arcának dicsőségére; mely dicsőség volt kész: 3:8 Hogyan ne lehetne inkább dicsőséges a lélek szolgálata? 3:9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, sokkal inkább az az igazság szolgálata nagyobb dicsőségben. 3:10 Mert még annak sem volt dicsősége ebből a szempontból, ami dicsőségessé lett a kimagasló dicsőség oka. 3,11 Mert ha az elmúlt, az dicsőség volt, sokkal inkább az, ami elmúlott a maradék dicsőséges. 3:12 Látván tehát, hogy ilyen reménységünk van, nagy világossággal beszélünk: 3:13 És nem úgy, mint Mózes, aki fátylat rakott arcára, annak fiai Izrael nem nézhette kitartóan a végét annak, ami eltörölt: 3:14 De elméjük megvakult, mert mind a mai napig ugyanaz a fátyol marad az ószövetség olvasatában el nem vették; melyik vail készült el Krisztusban. 3:15 De mind a mai napig, amikor Mózest olvassák, a lepel van rajtuk szív. 3,16 De amikor az Úrhoz fordul, a lepel elvétetik el. 3:17 Most pedig az Úr az a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 3:18 De mi mindnyájan nyitott arccal szemléljük, mint a pohárban a dicsőséget Uram, ugyanarra a képre változtatok dicsőségről dicsőségre, akárcsak általa az ÚR Lelke.