2 Korinthusi levél
2,1 De ezt elhatároztam magamban, hogy nem jövök többé hozzátok
nehézkedés.
2:2 Mert ha megsajnállak, ki az, aki megörvendeztet, ha nem?
ugyanaz, amit én sajnálok?
2:3 És ezt írtam nektek is, nehogy amikor eljövök, szomorúságom legyen
azoktól, akiknek örülnöm kell; bízva benned, az
az én örömöm mindannyiotok öröme.
2:4 Mert sok nyomorúságból és szív gyötrelméből írtam nektek
sok könny; nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem hogy megtudjátok
azt a szeretetet, amely bõvebben van hozzátok.
2:5 De ha valaki elszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben: azt
Lehet, hogy nem árazlak túl mindenkit.
2:6 Elegendő az ilyen embernek ez a büntetés, amelyet kiszabtak
sok.
2,7 Ellenkezőleg tehát inkább meg kell bocsátanotok és vigasztalnotok,
nehogy talán egy ilyent elnyeljen a túlzott bánat.
2:8 Ezért kérlek benneteket, hogy erősítsétek meg iránta való szereteteteket.
2,9 Mert azért is írtam, hogy megismerjem a bizonyítékotokat,
vajon engedelmesek lesztek-e mindenben.
2,10 Akinek bármit megbocsátottatok, én is megbocsátok; mert ha valakinek megbocsátottam
dolog, akinek megbocsátottam, a te érdekedben megbocsátottam személyében
Krisztusé;
2:11 Nehogy a Sátán hasznunkra legyen, mert nem vagyunk tudatlanok az övéről
eszközöket.
2:12 Továbbá amikor Troászba jöttem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, és egy ajtót
megnyitotta nekem az Úr,
2,13 Nem volt nyugalmam lelkemben, mert nem találtam Titust, a testvéremet, hanem
búcsút hagyva tőlük, onnan Macedóniába mentem.
2,14 Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra visz minket Krisztusban,
és mindenütt megmutatja tudásának illatát általunk.
2,15 Mert Krisztusnak kedves illata vagyunk Istennek az üdvözültekben,
és azokban, akik elvesznek:
2:16 Akinek mi vagyunk a halál illata mindhalálig; a másiknak pedig a
élet íze életre. És ki elég ezekre a dolgokra?
2,17 Mert nem annyian vagyunk, akik megrontják az Isten beszédét, hanem olyanok vagyunk
őszinteséggel, hanem úgy szólunk, mint Istentől, Isten színe előtt Krisztusban.