2 Korinthusi levél 2,1 De ezt elhatároztam magamban, hogy nem jövök többé hozzátok nehézkedés. 2:2 Mert ha megsajnállak, ki az, aki megörvendeztet, ha nem? ugyanaz, amit én sajnálok? 2:3 És ezt írtam nektek is, nehogy amikor eljövök, szomorúságom legyen azoktól, akiknek örülnöm kell; bízva benned, az az én örömöm mindannyiotok öröme. 2:4 Mert sok nyomorúságból és szív gyötrelméből írtam nektek sok könny; nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem hogy megtudjátok azt a szeretetet, amely bõvebben van hozzátok. 2:5 De ha valaki elszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben: azt Lehet, hogy nem árazlak túl mindenkit. 2:6 Elegendő az ilyen embernek ez a büntetés, amelyet kiszabtak sok. 2,7 Ellenkezőleg tehát inkább meg kell bocsátanotok és vigasztalnotok, nehogy talán egy ilyent elnyeljen a túlzott bánat. 2:8 Ezért kérlek benneteket, hogy erősítsétek meg iránta való szereteteteket. 2,9 Mert azért is írtam, hogy megismerjem a bizonyítékotokat, vajon engedelmesek lesztek-e mindenben. 2,10 Akinek bármit megbocsátottatok, én is megbocsátok; mert ha valakinek megbocsátottam dolog, akinek megbocsátottam, a te érdekedben megbocsátottam személyében Krisztusé; 2:11 Nehogy a Sátán hasznunkra legyen, mert nem vagyunk tudatlanok az övéről eszközöket. 2:12 Továbbá amikor Troászba jöttem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, és egy ajtót megnyitotta nekem az Úr, 2,13 Nem volt nyugalmam lelkemben, mert nem találtam Titust, a testvéremet, hanem búcsút hagyva tőlük, onnan Macedóniába mentem. 2,14 Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra visz minket Krisztusban, és mindenütt megmutatja tudásának illatát általunk. 2,15 Mert Krisztusnak kedves illata vagyunk Istennek az üdvözültekben, és azokban, akik elvesznek: 2:16 Akinek mi vagyunk a halál illata mindhalálig; a másiknak pedig a élet íze életre. És ki elég ezekre a dolgokra? 2,17 Mert nem annyian vagyunk, akik megrontják az Isten beszédét, hanem olyanok vagyunk őszinteséggel, hanem úgy szólunk, mint Istentől, Isten színe előtt Krisztusban.